Hirdetés

A magát röviden szimfonikus, posztapokaliptikus, rénszarvasdaráló, extrém harcos-pogány, skandináv-félszigeti metálzenekarnak tituláló együttes hosszú évek óta próbál egy vágóhíd pincéjében az isten háta mögötti finn faluban, miközben a helyiek folyamatosan gúnyolódnak öltözékükön és hajviseletükön. Aztán minden megváltozik, amikor arra téved egy menő norvég fesztivál szervezője, és meginvitálja őket a rendezvényre. A srácok váratlanul a község hősei lesznek, azonban rögös út vár rájuk, míg a nagyközönség előtt is a húrok közé csaphatnak. A Heavy túra előzetesen nem kecsegtet sok jóval: az északi filmgyártás nem a humoráról ismert, ráadásul a magát végtelenül komolyan vevő skandináv keményzenei szubkultúra olyan magas labdákat kínál az otromba poénokhoz, amelyeket csak nagy önfegyelemmel lehet nem lecsapni. El is gyengül olykor a Jukka Vidgren és Juuso Laatio rendezőpáros, viszont a néhány tapló vicc ritkamód jól működik, általánosságban pedig kifejezetten intelligens humor jellemzi a filmet. Az is látszik, hogy az alkotók értik és szeretik ezt a zenei stílust, ezt a szeretetet pedig átragasztják a nézőre. Olyannyira, hogy az utazás végére azon kapjuk magunkat: mi is megnéznénk élőben ezt a fiktív zenekart.