Mi köze Széchenyinek a Marslakókhoz?

Az MTA Könyvtár és Információs Központnak, valamint az MTA Művészeti Gyűjteményének egy-egy tárlata látható az intézmény harmadik emeletén, ebben a közelmúltban megújult, elegáns enteriőrben. Eredetileg itt talált otthonra a Szépművészeti Múzeum elődintézménye, az Országos Képtár, most az intézményhez kötődő jeles személyiségek, többek között Széchenyi István, Kazinczy Ferenc vagy Vörösmarty Mihály portréi lógnak a falakon, e válogatás így arról is mesél, mi volt e képek szerepe az Akadémia közösségi emlékezetének létrejöttében.

A 200 éves Akadémia kincsei című tárlat a reformkori polgárosodástól napjainkig követi végig a magyar társadalom és a szellemi életnek az akadémiához köthető fontos eseményeit, ikonikus személyiségeit, egyedi tárgyait és művészeti alkotásait, hihetetlenül értékes merítését adva a hazai művelődésnek. A nemzeti identitás szempontjából kulcsfontosságú ereklyék között sétálhatunk. Példának okáért az egyik tárlóban Vörösmarty Mihály Szózat című versének első, 1836-os kéziratát állították ki; jól kivehető, hogyan javítgatta, formálta a költő cirkalmas betűkkel rótt sorait. Egy másik tárlóba II. Rákóczi Ferenc és a szövetkezett rendek szécsényi szövetséglevele került. A háromszáz éves papiroson történelmi nevek sorjáznak – Rákóczié mellett többek közt Bercsényi Miklósé, Forgách Simoné, Csáky Mihályé –, a neveket latinosan jegyezték fel, az iratot pedig a Rákóczi-párti főurak saját kezű aláírása és vörös viaszpecsétjeik avatták hitelessé.

Egy máig ható gesztus

A tárlat apropója természetesen az akadémia megalapítása. Éppen kétszáz éve történt, hogy Széchenyi István az 1825. november 3-án ülésező pozsonyi országgyűlésen nemes lelkű felajánlást tett: birtokai egyéves jövedelmét engedte át a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Széchenyi beszédének nemcsak tartalmi, hanem formai szempontból is megadta a módját, a felsőházban a kötelező latin helyett magyarul szólalt fel, amit aztán – a korabeli jelenlévők nem kis ámulatára – az alsóházban is megismételt. A gesztus országos lelkesedést váltott ki, néhány hónappal később Teleki József családi könyvtárát ajánlotta fel a társaság céljaira – ez szolgált a későbbi akadémiai könyvtár alapjául. Teleki az adományozást követően is vásárolt néhány igen értékes tételt az akadémia számára, például azt az 1473-ban másolt Carbo-kódexet, ami a kiállításon is látható, és amiről bizonyos, hogy Mátyás király világhíres corvinái közé tartozott. Hunyadi Mátyás udvarában volt ugyanis a korabeli Európa második legnagyobb kódexgyűjteménye – az első a római pápa könyvtárát gazdagította.

A XIX. század második évtizedétől indul tehát a tárlat anyaga, ebből az időszakból látható az akadémia első, hegyikristályból metszett pecsétnyomója, és persze Széchenyi három nevezetes művének – Hitel, Világ, Stádium – eredeti kézirata. A kiállítás követi a kronológiát, csomópontokat alakítva a fontos történelmi események és az akadémiához kötődő neves személyiségek köré szövődő témákból. Ahogyan Babus Antal irodalomtörténész, a tárlat kurátora, az MTA Könyvtár és Információs Központ osztályvezetője fogalmaz, egyszerre szerették volna bemutatni az MTA történetét és gyűjteményének gazdagságát – még akkor is, ha a téma rendkívül szerteágazó jellege miatt szinte lehetetlen küldetésnek tűnt.

Rejtély rejtély hátán

Az itt felhalmozott hatalmas anyagot – kétségtelen, nem kis feladat – érdemes lassanként sorra venni, elidőzni az egyes daraboknál, mert fantasztikus történetek tárulhatnak fel a kitartó látogató előtt. Az MTA őrzi a világ legelső nyomtatott könyvének egy lapját, ami Gutenberg negyvenkét soros Bibliájából, egy 1456-ban, azaz a nándorfehérvári csata idején készült kétszáz példányos sorozat egyik darabjából való. A Mainzban nyomtatott kötet azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy meggyőzze a korabeli, kézzel írt könyvek bűvöletében élő vásárlókat, a nyomtatott is lehet olyan igényes és gyönyörű, mint egy kódex. Ennek érdekében Gutenberg kihagyta az iniciálék helyét, hogy azokat kézzel pótolhassák a rajzolók: vagyis a mainzi ősnyomtatvány átmenet volt a kódex és a nyomtatott könyv között.

Ebből az 1456 körül nyomtatott Gutenberg-bibliából egyetlen lapot őriz az akadémia, a lap meglehetősen prózai úton jutott a gyűjteménybe: Weiss Gábor műkereskedő ugyanis bibliofilhoz nem éppen méltó módon, lapokra cincálta szét a nyomtatványt, hogy egyenként adhassa el azokat – meg is tollasodott belőle. E finoman szólva is vitatható eljárásba azért keveredett némi önzetlenség: 1921-ben egy lapot az akadémiának adományozott. E különlegesség mellett ott sorakoznak a korai hazai nyomtatványok is, például az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyv: Sylvester János Újszövetség-fordítása.

A világ egyik talán legnagyobb könyves rejtélye is ott van a kiállított tárgyak között: a Rohonci-kódex. Ez a kötet a világon létező két megfejtetlen kódex közel az egyik. A másik talány a Voynich-kézirat, amelynek titkaival hosszú évek óta reménytelenül bajlódik a Yale Egyetem. Egyelőre a Rohonci-kódex sem enged: a kutatók annyit sejtenek, hogy valószínűleg szakrális témájú írás, jobbról balra kell olvasni, ám egyelőre még azt is találgatják, egyáltalán természetes nyelven íródott-e.

Az Eötvös-ingától a Nobel-díjig

Vörösmarty íróasztala és elefántcsont sakk-készlete, Arany János karosszéke és híres Kapcsos könyve, Petőfi Sándor kokárdája, Madách Imre Tragédiájának kéziratának oldalai, Radnóti Miklós Bori notesze, Pilinszky János Apokrifjének autográfja – hosszan sorolhatnánk a relikviákat, amelyek irodalomtörténetünk izgalmas pillanatait villantják fel. Arany János korabeli elismertségéhez adalék, hogy a költőt mindössze fél óra leforgása alatt választották az akadémia levelező, majd rendes tagjává: ezt a rekordot azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia.

A XIX. század utolsó évtizedében beköszöntött a természettudományok korszaka: az akadémia első elnöke Kisfaludy Károly költő volt, báró Eötvös Loránd pedig a hatodik a sorban, aki 1889 és 1905 között lett az MTA elnöke, mégpedig az első természettudósként. Torziós ingája a tárlaton is megtekinthető, az általa tervezett műszer gravitációs mérésekre, a kőzetrétegek sűrűségének megállapítására szolgált. Eötvös sem akadémiai elnökként, sem tudósként nem volt épp szokványos karakter: elsőnek mászta meg a Dolomitok egyik, közel háromezer méteres csúcsát, tudomány- és oktatásszervezőként elévülhetetlen érdemeket szerzett, egészen fiatalon lett a Kísérleti Fizika Tanszék vezetője egészen haláláig, élete vége felé pedig élénk levelezést folytatott Albert Einsteinnel. A hagyomány úgy tartja, halálakor Einstein úgy búcsúzott tőle: „Elment a fizika fejedelme.”

A természettudományos szekcióban többek közt látható Bugát Pál orvos, egyetemi tanár Szó kincstan című nyelvújító műve: a professzornak olyan szavakat köszönhet a szakma és ma már a köznyelv is, mint a tályog vagy a genny. Aztán helyet kapott Semmelweis Ignácnak az MTA-t ostromló, hosszú éveken át tartó levelezéséből az az 1860-as írás, amelyben újfent a klórmeszes kézmosás hatékonyságáról számol be a kissé mereven gondolkozó tudóstársaknak, és persze a „Marslakók” levelezése, a XX. század első felében Budapestről elszármazott magyar fizikusok, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede írásai.

Az orvostudomány XX. századi robbanásszerű fejlődése jól mutatta az orvosok akadémián elfoglalt helyét is: 1949 óta három orvos elnöke is volt az MTA-nak, Rusznyák István belgyógyász, Szentágothai János idegtudós, Vizi E. Szilveszter orvos, farmakológus személyében. A jelent egyebek mellet Karikó Katalin Nobel-díja vagy Lovász László matematikus, korábbi MTA-elnök Abel-díja is jelzi – ez utóbbi a matematika tudományának legmagasabb presztízsű elismerése.

A tárlat 2026 decemberéig várja a látogatókat: megtekintése ingyenes, de regisztrációhoz kötött.