Micimackó száz éve köztünk van – a klasszikus, amit Karinthy Frigyes tett halhatatlanná

Egy mondat latinul – és amit mögötte találunk.

„Eduardus Ursus scalis nunc tump-tump-tump occipite gradus pulsante post Christophorum Robinum descendens.” – ez a sor nem egy ókori szöveg, hanem a Micimackó latin fordítása. Magyarul így hangzik:
„Íme, Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás. Előtte Róbert Gida, az ő gazdája.”

A latin fordítás Lénárd Sándor munkája, aki klasszika-filológus, orvos, gasztrotörténész és poliglott műfordító is volt. Magyar irodalmi műveket is fordított, és élete a 20. század egyik legkülönösebb sorsa: Budapestről indult, Brazíliában hunyt el. Egy szenzációhajhász újságíró tévesen az auschwitzi orvossal, Josef Mengelével azonosította, amit Spiró György Helló, doktor Mengele! című színművében dolgozott fel.

Egy könyv, ami örök

A Micimackóval a szerző, Miklós Péter negyedik osztályos korában ismerkedett meg, karácsonyi ajándékként. A könyvet többször elolvasta, és a történetek mellett Ernest Howard Shepard illusztrációi is mély benyomást tettek rá. Azóta rendszeres olvasmánya – mert Micimackó nem csupán mese, hanem mély emberi és társadalmi tanulságokat rejt.

Sz. Simon István, egykori szegedi újságíró, akit a szerző idéz, szintén úgy nyilatkozott, hogy amikor a hírek és a nehéz irodalom világából ki akar szakadni, Micimackó „könnyedségéhez” nyúl vissza. De valóban könnyed-e a Micimackó?

Komoly tartalom játékos formában

Alan Alexander Milne meséje elsőként 100 éve, 1925 karácsonyán jelent meg a The Evening News londoni lap hasábjain. Rövid folytatások követték, majd 1926 őszén önálló kötetként is napvilágot látott. A történet főhősei Milne fiának, Christopher Robinnak a játékai voltak – ezekből születtek a regény figurái. A kisfiú eredetileg Edward nevű plüssmackóját egy állatkerti medve nyomán nevezte át Winnie-re – így lett az angol cím: Winnie-the-Pooh.

Karinthy Frigyes: a magyar Micimackó atyja

A magyar fordítás Karinthy Frigyes munkája. Testvére, Karinthy Emília készítette a nyersfordítást, ő ismerte jól az angolt – és az ő beceneve, Mici, ihlette a könyv címét. Karinthy nemcsak lefordította a művet, de ritmikájában, hangulatában és humorában is újraalkotta – ezzel vált a fordításirodalom mesterművévé.

A magyar változat nemcsak lefordít, hanem magyarít: a neveken, szójátékokon és ritmusokon keresztül a történetet közelebb hozza a hazai olvasókhoz. Micimackó így vált nemcsak klasszikussá, hanem kulturális közkinccsé is Magyarországon.

A karakterek: archetípusok mesebőrbe bújva

A Százholdas pagony lakói nemcsak gyerekmesék hősei, hanem pszichológiai, társadalmi típusok megtestesítői:

• Micimackó: kissé esetlen, de jószívű és szeretetteljes
• Malacka: félénk, de melegszívű és odaadó
• Nyuszi: ravasz és gyakorlatias, de végül mindig segít
• Füles: mélabús bölcsesség és elfogadás
• Bagoly: tudálékos, mégis figyelmes
• Tigris: szertelen, szabad, szeretetigényes
• Kanga és Zsebibaba: gondoskodás, odafigyelés és anyai szeretet megtestesítői

Ezek a karakterek az emberi tulajdonságok kicsinyített másai, amelyek kicsikben és nagyokban is megvannak. Ezért tudunk újra és újra kapcsolódni hozzájuk.

Egy évszázad – több mint hatvan nyelven

A Micimackó az elmúlt száz évben több mint hatvan nyelven jelent meg. Számos film, rajzfilm, színpadi változat készült belőle, és mindig új formában talált utat a közönséghez. A történet ma is él, mert olyan egyetemes értékekről szól, mint:

• barátság
• hűség
• szeretet
• megbocsátás
• együttműködés

Ez a humán üzenet tette a „csekély értelmű medvebocs” kalandjait halhatatlanná – és ezért biztos, hogy Micimackó még a következő száz évben is velünk lesz.