Miért ne lehetnénk boldog vikingek?

– Felkészült a támadásokra? A feministák, a woke-őrök aligha kímélik majd a Vikingek című új regényét, melyben az ötven felé közeledő, kiégett, ványadt főszereplő úgy dönt, hogy a sarkára áll, kigyúrja magát és a viking „illemkódex” szerint kezdi élni az életét, magyarán falhoz csap egy nőt, ha úgy akarja…

– Mióta írok, kisebb-nagyobb támadásoknak vagyok kitéve, éppen attól függően, hogy baloldali körökben mi az uralkodó széljárás… Mivel figyelemhiányos korban élünk, ez akár hetek vagy hónapok alatt is változhat. Most éppen az ultraliberalizmus terméke, a woke-kapitalizmus egyenlősdi világa, egy színtiszta utópia kísérlete uralja a közgondolkodást, még ha az orosz–ukrán konfliktus pillanatnyi árnyékot vet is rá. Ezt a torz világot olyan káros tendenciák uralják, mint a kötelezettségeket tagadó ultraliberalizmus, a szájzárként használt politikai korrektség, a teremtett világgal és a tudományos tényekkel egyformán szembehelyezkedő genderelmélet, az öngyűlöletet keltő kultúrmazochizmus, a kisebbségekhez való tartozás bármely formájának vak dicsőítése, a csúfság esztétikája, a hideg technokrata gondolkodás és társaik. Ezekkel a laboratóriumokban kikísérletezett szellemi vírusokkal állnak szemben az ősi mítoszok, a természetet, ellenségeit legyőző, „hódító” ember képe, amit a könyvemben valóságpótlékként a vikingek jelenítenek meg.

– Ez volna tehát a jó recept az elférfiatlanodás ellen?

– Kétségkívül egyszerűbb a természet alkotta jog vagy szabályok, törvények szerint élni, mint egy angolszász típusú, hideg, „jurisztokratikus” államban, ahol senki által nem választott bíróságok kreálnak újabb és újabb jogokat, amelyeknek aztán végső céltáblája a fehér férfi. Ha boldogok akarunk lenni, mindenekelőtt – Nietzsche gondolataival élve – önmagunkká kell válnunk. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha felismerjük a személyiségünkből és a környezetünkből fakadó korlátokat. Csak így teljesedhetünk ki a test, a nem, a tehetség, a család, a vallás, a kultúra, a társadalmi hovatartozás figyelembevételével. És igen, van, aki „vikingként” lesz boldog. Miért ne?!

– Tényleg az ezer évvel ezelőtti időkből kell merítenünk a mai férfiideáljainkat, példaképeinket? Tudom, hogy egyik nagy kedvence Conan, a barbár. Puszta macsókultuszból?

– Conan vagy éppen most a vikingek nálam az elvágyódás jelképei. Menekülés a mindennapokból, az ágyból a munkába, a munkából az ágyba világból. Nyilván könnyebb azonosulni a természetessel, mint egy Frankenstein-szerű teremtménnyel, bár ne becsüljük le az egyfajta istenpótlékot jelentő Marvel-hősöket se. Igaz, utóbbiak inkább a skandináv istenek karikatúráinak, egyfajta posztmodern, kapitalista vallás isteneinek tűnnek.

– Válságban van a magyar férfi?

– A „Nyugat” van válságban, amelynek peremvidékén ott találhatók a közép-európai államok. A nyugati társadalmakat megrengető neomarxista gondolattorzók közül a genderelmélet a legabszurdabb és a legkártékonyabb is. Megpróbálja elhitetni velünk, hogy a két nem közötti különbségek csupán a szociális környezetünk által ránk erőltetett sztereotípiák következményei. A jogi egyenlőségben hiszek, az emberek egyenértékűségében azonban már nem. A nők „küldetése” eltér a férfiakétól, és sokkal nagyobb is a jelentősége: a nők felelnek fajunk fenntartásáért. Ezt a szerepet semmi sem pótolhatja. Azzal, hogy uniformizáljuk az embert, a nőket olyan helyzetbe hozzuk, hogy kénytelenek több feladatot is ellátni: helytállni anyaként és egyéni karrierjük kiteljesítése érdekében részt venni a kapitalizmus könyörtelen munkaharcában, míg a férfiak, akik női szerepekbe kényszerülnek, elnőiesednek. Korunk androgün férfiai egy idő után sem nemi vágyat, sem tiszteletet nem váltanak ki a nőkből, jobbára háztartási robotként élik az életüket gyerekeik és feleségük mellett, aki persze egy idő után, már ha van rá lehetősége, megcsalja őket egy maszkulin férfival. Hát így mennek a dolgok.

– A regénybeli főszereplő a Vikingek című sorozat hatására kezdi el a metamorfózisát. Ezzel egy társadalmi problémára is felhívja a figyelmet: baj, hogy a középrétegbeliek is sorozatoznak, hogy szinte csak onnan szerzik a műveltségüket, világértelmezésüket. Nem vezet ez torz ön- és nemzetképhez?

– A középosztály jelentős része nagyvállalati „kultúrában”, annak hatása alatt szerzi a világról való tapasztalatait, alakítja ki világképét, szokásait. Egy előre gyártott elemekből felépített erkölcsű, de ugyanakkor szabadon változtatható világban élnek, ahol egyszerre van jelen a jóemberkedés követelménye és minden tőkés vállalat létezésének egyetlen igazi célja: maximális profit a lehető legrövidebb időn belül. Hiányzik viszont az olyan szilárd pont, mint a hazaszeretet, Isten, nemzeti kultúra. Pride-hétről, -hónapról és a többiről már mindenki hallott, de hallott már valaki Magyarországon olyan multiról, amely bármelyik fontos magyar költő, író, államférfi vagy esemény évfordulóján Petőfi-, Arany-, József Attila- vagy honfoglalás-, állam­alapítás-hetet rendezne? Ezeknek az embereknek a C kategóriás belsőépítészek és lakberendezők által egy kaptafára megtervezett lakásaiból hiányzik az otthon ethosza; kizárólag a pénz iránti hajsza fogásait taglaló szakirodalmat olvasnak, verset utoljára talán gimnáziumban; és mindent a saját vállalati világuk multikulti, torz tükrén keresztül látnak és néznek le. Nekik tényleg maradnak a sorozatok, amelyek – mint minden mű – tanítanak. Már csak az a kérdés, hogy mire. Mert úgy látom, hogy Európa világfaluvá történő átalakítása keretében pont ezek a sorozatok kapták azt a feladatot, hogy átírják a kontinens és az egyes országok történelmét. Fekete viking uralkodók vagy angol hercegnők, csak hogy két őrült nagy hazugságot említsek…

– Manapság sokat beszélnek arról, hogy mi a férfias, hogy milyennek kell lennie az igazi férfinak. Vannak általános kritériumai?

– Nem akarok uniformizálni. Egymás tükrei vagyunk: a férfi csak egy nő, a nő pedig csak egy férfi tekintetében láthatja meg magát. Egymásra vagyunk utalva, kiegészítjük egymást, és ez jó. A tanácsom az, hogy ne vegyük át egymás szerepeit, abból semmi jó nem sül ki.

– Vagy nem is „játszhatják el” a szerepüket. A környezetemben úgy látom, hogy a negyven feletti férfiak leginkább a tekintélynélküliség miatt szenvednek, magyarán kamasz vagy fiatal felnőtt gyermekeik nem pater familiasként tekintenek rájuk.

– Nem csoda, hisz a modernitás intézményi szinten teljes támadást indított a tekintély ellen, amihez a gonzó újságírás, a különféle NGO-k és sajnos a bíróságok is segítő kezet nyújtanak. Ha egy miniszterelnökről anélkül, hogy jogerős bírósági ítélet kimondaná, ki lehet plakátozni, hogy lop; ha országgyűlési képviselők a nemzet egységét megtestesítő köztársasági elnökről hahotázva és minden jogkövetkezmény nélkül úgy nyilatkoznak, hogy „bajuszos szar” és hasonlók; akkor ott nagyon nagy gond van. És ez a rombolás nem áll meg a politika vagy az intézmények szintjén, a tiszteletlenség, az idősek lenézése, az eltörlés kultúrája begyűrűzhet a családokba is, és belülről bomlaszthatja őket. Bár mi még jobban állunk, mint mások.

– Tehát a nyugat európai férfiak rosszabb helyzetben vannak?

– Ha egy utazó még látni szeretné, hogy milyen is volt az a nagyszerű civilizáció, amely értékeivel meghódította a világot és hosszú időn át világítótoronyként szolgált más civilizációknak, akkor a perifériára kell eljönnie. Közép-Európa a sajátos világlátásával és értékeivel nem csupán földrajzi hely, hanem egy életstílus is, egy évszázadok alatt kialakult és mélyen rögzült életstílus, amit a szovjet rémuralom elhalványított ugyan, de teljes mértékben kelet-európaivá tenni sosem volt képes. Mi, itt Közép-Európában még átérezzük a történelem és az élet tragédiáját, nemzetben, családban gondolkodunk, és hiszünk abban, hogy meg kell különböztetnünk magunkat másoktól, mert különben csak engedelmes fogyasztó állattá válunk. Ezzel ellentétben Nyugaton már semmiben sem hisznek, sem Istenben, sem nemzetben, a család fogalmát kiüresítették, gyerek nem születik. Egyéni menekülési tervek vannak, mindenki próbál felkapaszkodni a modernitás Noé bárkájára, ami nem más, mint a pénz, aztán csak várják, hogy vége legyen.

– Adna egy jó tanácsot a férfiaknak? Lehet öltözködési is, de akár viking harcászati életbölcsesség is.

– Inkább a nőkhöz fordulnék segítségért. Hölgyeim! Tonnaszámra fogynak a divatlapok, az internetes oldalakról, TikTok-videókról és más egyebekről nem is beszélve, amelyek segíthetnének önöknek, önök pedig a társuknak, hogy példának okáért meglett férfiak ne úgy jelenjenek meg, mint egy általános iskola alsó osztályos tanulója: igen, azokra a rövidnadrág, póló, jobb esetben tornacipő kombós urakra gondolok, akik nyár lévén ellepték a várost, és még hosszan sorolhatnám a stílustöréseket, de nem teszem. És minden esetben jussanak eszükbe Gior­gio Armani szavai: „A hülyék sosem elegánsak.”