Hirdetés

A kötet nagy részletességgel tárja az olvasó Mindszenty József életének utolsó öt esztendejét, amit joggal nevezhetünk a száműzetés idejének is. Sorsa ekkorra már eldőlt, az Egyesült Államok, a Vatikán és a kádári Magyarország is politikai teherként tekintett a személyére. A megalkuvást soha nem ismerő bíboros ragaszkodott rangjához és esztergomi érsekségéhez: a „sváb parasztfiú” mindenek­előtt magyarnak, aztán embernek, majd kereszténynek tartotta magát. Ez idő tájt a Kádár-rendszer és a Vatikán közt már volt némi közeledés, és ezt a felpuhuló viszonyt tevékenyen támogatta az USA is. Sőt, amikor Mindszenty József rövid, csalódásokkal teli római tartózkodása után a bécsi Pázmáneumba érkezett, az osztrák baloldal azon kezdett aggódni, nehogy ott aktívan politizálni kezdjen.

Az izgalmas könyv nem csak az efféle részletekre világít rá, betekintést enged a bíboros mindennapjaiba is a kávéból és gyümölcsből álló reggelijével, a vendégfogadási szokásaival, fáradhatatlan munkakedvével együtt. Mindezt a nemzetközi sajtóból vett idézetek tarkítják. Ezekből kiderül többek közt, hogy Mindszenty József bírta a keresztény világ szimpátiáját; például a legtöbb sajtóorgánum méltatlankodással fogadta a hírt, amikor a Vatikán megfosztotta bíborosi rangjától 1974-ben, jóllehet ő azt lelkében sohasem hagyta el. Mert úgy érezte, így tud a legtöbbet tenni a népéért és azokért a keresztényekért, akikre rátérdepelt az Istent és erkölcsöt tagadó bolsevizmus. Ahogy a könyv címe is mondja, nyugodt lelkiismerettel állt készen arra, hogy elszólítsa Teremtője.

Korábban írtuk