Misztikus utazás
Budapest új kiállítóhelyén, a margitszigeti ásványvíz-palackozó üzemből lett Kristály Színtérben a kelet-európai régióban is egyedülálló digitális művészeti kiállítás nyílt Cinema Mystica címmel. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül 2022. június 5-ig látogatható tárlat valódi érzékszervi utazás a fény, a hang és a művészet birodalmába tizenhat egyedi installáción keresztül.
Furcsa és szokatlan tárlatot rendezett be az egykori palackozó termeiben a szabadúszó fiatal hazai és nemzetközi művészekből álló Global Illumination csapata. Olyat, amely nemcsak Magyarországon, de kelet-európai viszonylatban is kuriózum. A Cinema Mysticának köszönhetően a Kristály Színtér kiállító termei misztikus világgá alakultak át, a látogató pedig belépve ide óhatatlanul is részesévé válik ennek a valóság és a látomás határán mozgó varázslatnak. Mert a művészet és a XXI. századi csúcstechnológia összekapcsolásából nemcsak videó- és multimédia-alkotások, immerzív vetített terek és 3D-nyomtatott szobrok, hanem valóban varázslat jött létre.
– A Cinema Mystica ötvözi az álló- és a mozgókép erejét, miközben mozi és kiállítás is egyben. A képek installálása ugyanakkor most vetítőkkel és projektorokkal történik, nem pedig a megszokott módon akasztjuk szögre őket. Az alkotások ugyan itt is a falon vannak, látjuk őket, de tapintani lehetetlen. Ettől válnak a képek már első pillantásra is légiessé és álomszerűvé – mondja Tombor Zoltán fotográfus, aki a látványt a camera lucidához, azaz a világos kamrához hasonlítja.
– Ebben a moziban váratlan varázslat lesz úrrá rajtam, hiszen megszűnik a tér köztem és a mű között, eggyé válok vele, reám vetül, szinte belőlem sugárzik, szellemiekben és fizikailag egyaránt. Spirituális élmény ez a javából, hiszen minden pillanata arra az ősélményre emlékeztet, hogy icipiciségem ellenére valami hatalmasnak a része vagyok. Biztonságra lelek saját magamban. A Cinema Mystica egy olyan térbe repít bennünket, ahol mélyen alvó emlékeink derengenek fel a kép és a hang meditatív képessége révén. Közben beavatásszerű tapasztalat is, ahol nem érdemes a képek konkrét értelmezésével bíbelődni, hiszen a kiállítás célja a belső utazás, a flow-élmény.
A kiállítás installációi így elsősorban az ember és az univerzum kapcsolatára, illetve az ember legbelső világának feltárására koncentrálnak, azt járják körül. Egy háború fenyegetettségében, talán túl egy világjárványon különös értelmet nyer például Antonin Križanić Psyrus című 3D-nyomtatott kinetikus műtárgya, aminek ötlete a pandémia alatt született meg, akkor, amikor tiltott volt az egymással való találkozás. A férfi és a női kéz az érintés, az érintkezés vágyát jeleníti meg, miközben mindkettő a szellemi fejlődésre, a tudásra törekszik.
Battha Gáspár A harmónia mintái azt az örök kérdést vetik fel, miszerint a terek és a tárgyak valóban azok-e, aminek látjuk őket, vagy csak az emberi érzékszervek által létrehozott illúziók? Válaszul pedig olyan érdekes alakzatokat mutat, amelyekről végül azt sem tudjuk eldönteni, hogy valóban léteznek-e, avagy csupán a képzeletünk szüleményei…
És a sort hosszasan lehetne folytatni Vigh Dávid, Katona Kati, Zeke Ádám, illetve a Vectorline és a Global Illumination többi művészének digitális művészeti attrakcióival. Az itt látható művek a végletekig fokozzák a befogadás korábban ismert formáit, új nyelvvel, nyelvtannal gazdagítják korunk vizuális kultúráját. Ráadásul az installációk közös munka és együttgondolkodás eredményei, létrehozásuk mindig egy jól működő, egymást kölcsönösen kiegészítő csapat érdeme. A magányos alkotás helyét itt tehát a kollektív művészeti törekvés váltja fel.
A csoportos alkotás és befogadás új formái pedig gyökerestől forgatják fel a művészettörténet korábban berögzült kánonjait és sémáit, világít rá Orosz Márton erre az új jelenségre, idézve Brian Eno angol komponista és vizuális művészt, aki szerint szükségszerű, hogy az egymaga önállóan dolgozó kreatív egyént, a géniuszt felváltsa az úgynevezett scenius, vagyis a több emberből álló közösség összehangolt tevékenysége.
– Az itt kiállított művek legjellemzőbb tulajdonsága pedig éppen az, hogy igénylik a csoportos szemlélődést, és ez a közösségi élmény ad funkciót nekik, az esztétikai megtapasztaláson túlmutató értelmet. Ez a kollektív műélvezet teszi aztán a kiállított műveket társadalomformáló erejűvé, hiszen kitapintható belőlük egy optimista világnézet, egy szebb és jobb jövő ígérete, a belső béke meg- és átélésének hipotézise.
Mindezt csak tovább erősíti az installációk fényjátéka, az a fényművészet, amely egyszerre adja vissza a bennünket ért élmények pillanatnyi és tünékeny jellegét, a látvány jelenidejűségét és elmúlását. Valahogy úgy, ahogyan Ernst Schön komponista fogalmazott: ez az egyetlen olyan művészet, amely nem törekszik időtartamra, így felülmúlhatatlan nemességet rejt magában, hiszen csak felragyog egy pillanatra, majd rögtön el is halványul. A pillanatnyiság és az örökkévalóság találkozik benne egy szemvillanásnyi időre.
„Amikor fénnyel dolgozó művészeket látok, eszembe jut a középkori okkult tudósok vegykonyhája, hiszen a formák és a színek metamorfózisa gyakran olyan hatást kelt egy fényobjekt vagy egy vetített kép szemlélése során, mintha különböző viszkozitású folyadékokat öntöttek volna egymásba” – mondta Orosz Márton a kiállítás kapcsán.
És valóban. A Cinema Mystica alkotásaiban a vallásos misztérium és a tudomány-technika keveredik. A látogatónak pedig nincs különösebb dolga, mint eggyé válni ezzel a 16 különleges világgal, beléjük simulni, és az 1400 négyzetméteres kiállítótérben sétálgatva egyszerűen elfelejtkezni a külvilágról.
