Mit ér a királyfi, ha nincs koronája?

– Százöt éve tartották Bartók Béla A fából faragott királyfi című táncjátékának bemutatóját, amit később számos feldolgozás követett, mások mellett Eck Imre, Seregi László, Fre­nák Pál koreográfusok keltették életre a darabot. Milyen lesz az ön olvasatában: archaikus mese, szerelmi történet vagy inkább a lelki rezdülésekre fókuszáló előadás? Vagy mindez együtt?

– Nagy megtiszteltetés, hogy e Bartók-műre készíthetek koreográfiát, és persze az is, hogy a Magyar Nemzeti Balettel dolgozhatom együtt. Ma divatos hozzáállás a darabokat teljesen újragondolni, ami lehetőséget ad a koreográfusnak arra, hogy a világról alkotott gondolatait megfogalmazhassa. Félreértés ne essék, ezek lehetnek érvényes interpretációk, ám Csepi Alexandra dramaturggal közösen úgy döntöttünk, nem ezt az utat választjuk. Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója kért fel 2019-ben, a Seregi-díj átadásakor erre a munkára. Számomra ez a díj nagyon sokat jelent, A fából faragott királyfit pedig magasabb rendűnek tartom, mint hogy alapvetően gyúrjam át a struktúráját. Ritmusban-zenében és dramaturgiában is követjük a Seregi-féle előadást, ami annyit jelent, hogy nálunk sem a teljes bartóki mű lesz halható, és maradunk az eredeti történetnél. Mesében gondolkodunk, amelyben azért megtalálhatók a mai korra reflektáló, áthallásos utalások is.

– Mint például?

– Hogy vajon koronával, vagy korona nélkül mit ér a királyfi? Mi adhatja meg az ember, a személyiség valódi értékét? Ennek tovább gondolását a nézőkre hagynám, már csak azért is, mert úgy tapasztalom, a cselekményes baletteket nagyon szereti a közönség, talán mert könnyebben kapcsolódnak hozzájuk. Valahogy én is mindig megtalálom magam ezekben a történetekben, legyen az akár az Anna Karenina, a GisL, vagy A fából faragott királyfi. 

– Bartók a művét eredetileg is táncjátéknak szánta: mennyire vezetik a dallamok, a ritmusok a koreográfus kezét?

– Felkészülés közben számtalanszor meghallgattam a zeneművet, aprólékosan elemezve szinte minden egyes taktusát, zenei részletét, és valóban, Bartók nagyon határozottan vezeti a koreográfust, a kompozíció szinte minden zenei pillanatban megfogalmaz valamit. A darabjaimhoz általában ambient zenékre dolgozom, amelyek jóval nagyobb szabadságot adnak, mint például Max Richter művei; a kortárs német szerző darabjaiból készült montázsra született az Anna Karenina, ez a zenei anyag lehetőséget adott olyan izgalmas megoldásokra, mint például, hogy a cselló a férfi, a hegedű a női szereplő mozdulatait inspirálta. A bartóki zene egészen más jellegű, rendkívül erőteljesen, karakteresen határozza meg, hogy mi történjen a színpadon.

– Vagyis a zene jelentette a legnagyobb kihívást?

– Kétségtelen, hogy rendkívül nagy kihívás Bartók zenéje: zseniális zenei anyagról van szó, másrészt a zeneszerző a koreográfus alkotótársául szegődik, így csakis a legnagyobb alázattal szabad hozzákezdeni a munkához. A Seregi-féle előadás ráadásul akkora siker volt, hogy ezt a darabot Seregi után elővenni nem egyszerű feladat. Ám a kortárs művészetnek ez is a küldetése: hogy a mai kor embere számára hasson, és hogy újra mesélje – mai füllel, mai szemmel – az örökérvényű történeteket.

– Ilyen esetben a felkészülés is hosszabb időt vesz igénybe?

– A mostani hosszabb felkészülési időszaknak részben objektív okai is voltak. Eredetileg a Magyar Állami Operaház Keresztény évadára kaptam a felkérést, ám közbeszólt a koronavírus. Adódott egy hosszabb szünet, majd nem is olyan rég az igazgató úr azzal hívott fel, hogy szeretnék, ha A fából faragott királyfi idén februárra elkészülne az Operaház számára. Persze a felkészülés mindig jóval korábban kezdődik, mint a tényleges színpadi munka. A fából faragott királyfi a bemutató óta eltelt hosszú évtizedek alatt már számtalanszor szerepelt a legkülönfélébb feldolgozásokban. Megnéztem, hogy a kortársaim mit gondoltak a darabról – sok kiváló megoldást láttam, ezért igyekeztem kellő időtávolságot hagyni magamnak, hogy ne váljanak akaratlanul is a részemmé az ő ötleteik. Nyár végétől vártak rám a Győri Balettel kapcsolatos feladataim és novembertől tudtam visszatérni gondolatban erre a munkára. A Magyar Nemzeti Balett táncosai nagyon kedvesek, nagyon sok segítséget kaptam tőlük, úgyhogy bizakodó vagyok, nagy izgalommal várom az előadást.

– A Győri Balett igazgatója, a társulat életének szervezése, irányítása mellett várják a koreográfusi munkák is. Mindez rengeteg plusz energiát kíván: hogyan lehetséges fejben naponta áthelyezkedni egyik feladatból a másikba?

– A telefonomban van egy bioritmus-érzékelő alkalmazás, nemrég visszanéztem az elmúlt hónap értékeit: decemberben volt, hogy egy nap tizenkilenc órát dolgoztam. Álmodozó típus vagyok, nagyon bele tudok szeretni feladatokba és nagyon tudok értük lelkesedni. Éppen ilyen fel­adat a Győri Balett irányítása: nagyon erős a társulat, nemcsak tehetséges, hanem jó emberekkel dolgozunk együtt. 2020 nyarán vettem át az igazgatói feladatokat, majd sorra jöttek a nehézségek, többek közt a közalkalmazotti törvény változása, a Covid, most pedig az energiaszektor áremelkedése. Ezek a helyzetek mindig teljes embert kívánnak, ám az úgy nem működik, hogy az egyik percben csak igazgató, a másikban csak alkotó vagyok, a határok összemosódnak: ha meghallok egy dallamot, azonnal megjelenik egy erőteljes vizuális világ, már peregnek rá a képek, a mozdulatok – a különböző feladatkörökben sem tudom kikapcsolni a koreográfusi oldalam. Az elmúlt évben hatalmas vállalásba fogtunk: kidolgoztunk egy új struktúrát, ami a döntéshozatali mechanizmustól egészen az arculatig átalakította az együttest, olyan hatalmas lendületet adott, hogy még ma is tart.

– Vagyis fontos tényező az összetartó, egy célért dolgozó csapat.

– Nagyon sokat segít a Győri Balett csapata a titkárságtól a gazdasági vezetésen át a műszakiig. Minden kolléga magáénak érzi a társulatot, mindenki a maga helyén a maximumot nyújtja – és ez a szellemiség engedi meg annak a luxusát, hogy elvállalhatok más meghívásokat is. Az életemben mégis a legfontosabb dolog, hogy van egy négyéves gyönyörű kislányom, és mikor egy hosszú nap után hazaérek, fölveszem és megölelem, szinte azonnal feltöltődöm – valahogy minden a helyére kerül.

– Januárban négy hétre beköltözött a Győri Balett próbaterme az Audi-gyárba. Miért volt erre szükség?

– Az energiaárak drágulása olyan helyzetet teremtett, hogy nem csak a Győri Nemzeti Színház épületét kellett bezárni, de a társulat próbatermeként működő stúdiót is. Nem csak a próbák, de az előadások miatt is kiszolgáltatottá vált a helyzetünk: tavaly rengeteget utaztunk, száztizennyolc vendégelőadásunk volt, ami egy ekkora társulat számára hatalmas vállalás, én azonban úgy gondoltam, ha adódik egy jó lehetőség, azt kár elszalasztani. Utólag bebizonyosodott, jó döntés volt, mert idén igencsak be kellett húznunk a féket. Országszerte hét elő­adásunkat mondták le tavaszig a befogadó színházak, mert az energiaárak miatt nem tudták vállalni az előadásokat. Egy táncos azonban nem állhat le a gyakorlással, a próbákkal, és azt sem vállalhattuk, hogy újra elveszítsük a közönségünk egy részét, ahogyan ez a Covid alatt sajnos megtörtént. Ezért volt szükségünk ideiglenes próbateremre, amit a győri Audi-gyár négy hétre biztosított. Ezzel párhuzamosan folytak-folynak az egyeztetések a győri városvezetéssel is a városi próbahelyünk kapcsán. 

– Februárban jön tehát A fából faragott királyfi premierje. Mi vár még a jövőben a Győri Balett társulatára?

– Februárban hat előadás lesz az Operaházban három szereposztásban. Győrben készülünk a Liszt Ferenc Kamarazenekar hatvanéves jubileumának gálaünnepségére egy közös előadással, majd a társulat Bogotába utazik vendégszerepelésre. Bízunk abban, hogy áprilistól minden visszatér a régi kerékvágásba, pótoljuk az elmaradt előadásainkat. Már most harmincnégy lekötött esténk van: egyszóval nagyon bizakodóak vagyunk.