A mesterhármas: Jókai, Thália és Teátrum

„Minden kisebbségi magyar színháznak el kell érnie, hogy ha például Budapesten vendégszerepel, akkor a magyarországi közönség ne azért tapsoljon, mert azok a szegény magyarok szerepelnek a színpadon, hanem azért, mert egy kitűnő produkciót látott.” A Sütő András által még 1990-ben kitűzött célt a felvidéki magyar hivatásos színházművészet teljesítette, s elmondhatjuk, hogy a fenti idézet óta eltelt több mint másfél évtized elmúltával a határon túli magyar színházaink megállják a helyüket az egyetemes magyar színpadon. Sőt, jelentős értékhordozói, alakítói annak.

Az 1952-ben alakult komáromi Magyar Területi Színház jogutódja, a Komáromi Jókai Színház az elmúlt tizenhat évben jelentős megújuláson ment keresztül annak ellenére, hogy az 1989 óta megbízott és kinevezett igazgatók garmada vezette az intézményt. 2003-tól egy fiatal igazgató áll a színház élén, Tóth Tibor személyében.

– Igazgatóvá való kinevezésemkor egy szórakoztató jellegű művészszínház létrehozása volt a célom, s ma is az – mondja a mintegy 20 tagú társulatot irányító Tóth Tibor. – Komárom városának és környékének rendkívül sokrétű közönsége van, ezért valamennyiük színházi igényeit szeretnénk kielégíteni. Ez pedig egyáltalán nem könnyű feladat. A jelenlegi évad az első, amelynek valamennyi bemutatójával – szakmailag és a közönség szemével nézve egyaránt – elégedett vagyok.

Lengyel Menyhért A waterlooi csata című darabja, az Arthur Miller önéletrajzi regényéből készült Verebes István-féle átirat, a Toldi-adaptáció, valamint Federico Garcia Lorca Vérnász című színművének bemutatója újfajta szemléletet, sajátos megfogalmazást képvisel a komáromi színházban. Új színt jelent az évadban a Chicago című musical is, melynek a napokban lesz a bemutatója. – A műfaji sokrétűség mellett minden előadásban keressük a nem hagyományos megfogalmazási formákat, melyeket csak a mi színházunkban lehet látni – folytatja az igazgató. – Ráadásul olyan darabokat igyekszünk választani, amelyeket úgymond nem játszottak agyon Magyarországon. Egy jó színház számára garanciát jelent a színházhoz és színházat értő rendező, koreográfus. Ami a szakmai szempontokat illeti, mi is elsősorban erre építünk, hiszen rendez majd nálunk Verebes István, Lukács Andor, Martin Huba, Bezerédi Zoltán, Schlanger András és Czajlik József is. Sajnos, társulatunkban kevés a 40 és 60 év közötti színész, ez pedig komoly gondokat okoz a szereposztásnál. Nyugalmazott színészeink is szerepelnek nálunk, és a fiatal színészutánpótlás is biztosított, viszont ezt az említett űrt pótolni kellene.

Évadonként a társulat a színház székhelyén mintegy 120 előadást tart, s néhány nyugat-felvidéki magyar nagyvárosban is vendégszerepel. A tervek között azonban szerepel egy kelet-szlovákiai turné is.

Mivel a Komáromi Jókai Színház viszonylag keveset utazik, könnyelműség lenne elveszíteni azt a színházat szerető magyar ajkú közönséget, amelyet a Magyar Területi Színház komáromi és kassai társulata az elmúlt évtizedek alatt kinevelt. Ezt az űrt kívánja pótolni – és pótolja is – a felvidéki Teátrum Színház, amely 2001-ben alakult, így a legfiatalabb hivatásos felvidéki magyar színházként működik. Abban is különbözik a komáromi és a kassai színháztól, hogy nincs állandó társulata. No meg abban is, hogy egy évadban mindössze egyetlen darabot mutat be. Azzal viszont a Felvidék magyarlakta vidékein, illetve Magyarországon vendégszerepel.

– Társulatunk 2001-ben alakult azzal az elsődleges és nem titkolt céllal és rendeltetéssel, hogy a Felvidék magyar ajkú vidéki közönségét ellássa hivatásos magyar nyelvű színházi kultúrával – idézi a kezdeteket Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész, a társulat alapító igazgatója. – Tapasztalatom az, hogy a vidéki közönség továbbra is igényli a magyar nyelvű színházi előadásokat. Többek között ez bizonyítja színházunk létjogosultságát.

A színház annak idején a Csókos asszony című népszerű operettel nyitotta meg „kapuit”, noha nincs saját épülete. S azt, hogy a magyar operett nem giccs, hanem érték a Felvidéken, jelzi a darab közönségsikere is. Műfajilag egyébként sokoldalú a Teátrum repertoárja, hiszen az ezt követő évben Simon Neil Furcsa pár című, világszerte ismert művét vitte színpadra a társulat, majd Illyés Gyula Fáklyaláng című darabjának bemutatója következett Boráros Imre (Kossuth) és Dráfi Mátyás (Görgei) főszereplésével. Ezen előadások szakmai és közönségsikere előlegezte a bizalmat Charles Dickens Twist Olivér című regényéből készült musicaljének bemutatására. A Lionel Bart zeneszerző által színpadra alkalmazott Oliver című musical sikere mindenekelőtt a színtársulat és a darab szerencsés egymásra találásában rejlik. A társulat teltházakkal játszotta a felvidéki városokban és vidéken a darabot, amelyben csaknem húsz iskolás gyerek szerepel. Természetes tehát, hogy az előadás nemcsak a felnőtt közönség, hanem a felvidéki magyar diákközönség körében is igen népszerű lett.

Az előbbiektől eltérően egészen más helyzetben van a kassai Thália Színház, amely 1969-ben vált ki a komáromi Magyar Területi Színházból, ám csak 1991-ben kapta meg jogi önállóságát. A keleti végeken sokkal keményebb dolog a magyar színházcsinálás, mint a Felvidék nyugati részén. Ennek három fő oka van: egyrészt ez a régió szegényebb, mint a nyugati, másrészt a színház lényegesen szerényebb költségvetéssel működik, mint a többi szlovákiai színház – beleértve a Jókai Színházat is -, ráadásként pedig a Thália rengeteget tájol, vagyis vendégszerepel.

– 1990 és 2000 között évente átlagban több mint 100 tájelőadásunk volt, a legkisebb felvidéki magyar településektől kezdve egészen a nagyvárosokig – mondja örömmel Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója. A tájolás tapasztalatai megedzették a kassai társulatot, s így az utóbbi évadok műsorpolitikáját ezen tapasztalatok határozták meg. Ennek ellenére néhány hozzá nem értő kritikus azzal vádolta meg a színházat, hogy nincs arculata. Nos, olyan értelemben valóban nincs arculata, hogy csak vidám vagy csak komoly műfajú darabot játszanak, esetleg művészszínház vagy zenés színház lenne. Egyértelmű arculatot képvisel viszont abban, hogy a felvidéki „nem sznob”, magyar színházszerető közönség valamennyi rétegének igényeit kielégíti. Egész egyszerűen: a magyar emberek magyar színháza akar lenni. S az is. Ennek méltó bizonyítéka, hogy évadonként hat bemutatót tart. Majdnem a semmiből.

– Az általános szlovákiai pénzhiány és a szlovák kultúrpolitika arra kényszeríti a felvidéki magyar színházakat – s különösen a Tháliát -, hogy saját maga szerezze meg és keresse meg produkcióira a pénzt – vázolja a helyzetet a direktor. – Amikor egy produkció létrehozását tervezzük, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy milyen forrásokból pályázhatunk az adott előadásra. Ez pedig egyértelműen meghatározza a repertoár alakulását.

A pénzhiány ellenére a közelmúltban komoly művészi produkciókat mutatott be a színház. Ennek oka talán a kisebbségi lét azon jellemzője, hogy hogyan lehet kettős hátrányból előnyt kovácsolni. A mostani évadban olyan előadásokat mutatott be a Thália, mint A dzsungel könyve, a Gyertyafény-keringő, a Dankó Pista, a Pillantás a hídról, a Vesztett éden, a Kvartett vagy A fösvény. A dzsungel könyvnek például ez az egyik legjobb előadása a magyar színpadokon. Szerencsére hozzáértő rendezőkben Kassán sincs hiány, hiszen olyan szakemberek segítik a Tháliát, mint Beke Sándor, Korognai Károly, Moravetz Levente, Csiszár Imre, s a fiatal színészutánpótlással sincs gond, hiszen A dzsungel könyvének Maugli szerepére például sikerült olyan tehetséges, színészi vérrel megáldott diákot találniuk, aki énekben, szövegben és mozgásban is hivatásos szinten alakítja szerepét. Sőt, a jelenleg 18 színésszel rendelkező Thália bizonyos értelemben színészneveldének is tekinthető, hiszen az elmúlt húsz évben számos fiatal, tehetséges magyar színész debütált és fejlődött itt művészileg, csak a rendkívül alacsony fizetés miatt magyarországi színházakban voltak kénytelenek állást keresni maguknak.

A Tháliának nagy sikere van a magyarországi nézők körében is, hiszen számos bérletes néző látogatja előadásait Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, míg Szabolcs megyébe maga a színház jár vendégelőadásokat tartani.

– A jövő évadban nyolc bemutatónk lesz, a kétféle bérlet négy-négy előadásra szól majd. Így a kedves néző választhat, hogy a kétféle felnőtt bérletből melyik négy előadást választja – vetíti elő a következő évadot az igazgató.

A direktor elmondása szerint a Thália jelenlegi szereposztási lehetőségei olyanok, hogy a jövő évadban a tervek szerint bemutatják Görgei Gábor Galopp a vérmezőn című darabját, Örkény Tótékját, az Imádok férjhez menni című produkciót, de lesz a repertoáron egyéb komoly és vidám műfajú darab, illetve mese is.

Tarics Péter