Modellértékű Szőnyi (Képgalériával)

Ha tőlünk nyugatabbra megjelenik egy művész oeuvre-katalógusa, mindenki biztos lehet benne, hogy abban benne van egy-egy festő vagy szobrász összes fellelhető, illetve beazonosított alkotása, függetlenül attól, hogy azt egy múzeumi raktár mélyén vagy egy távoli magángyűjteményben őrzik. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint az irodalomban a teljes kritikai életműkiadást. Merthogy miközben az mindenki számára természetes, hogy a polcokról bármikor leemelheti a Jókai, Ady vagy József Attila összes művét tartalmazó könyvköteteket, addig a magyar festők oeuvre-katalógusaiból alig készült el egy-kettő. Persze a miérteken lehet töprengeni, hol pénz nem volt rá, hol pedig motiváció, de valljuk be őszintén, országunk alig-alig létező könyvpiaca sem volt sosem igazán alkalmas erre.
Erre, az oeuvre-katalógusok fájó hiányára szeretné most felhívni a figyelmet a Kieselbach Galéria, amikor Kieselbach Tamás szerkesztésével, valamint számtalan kiváló szakember bevonásával – a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program támogatásával – elkészítette Szőnyi István modellértékű életmű-katalógusát.

– Amíg az eddig megjelent Szőnyi kiadványokban, legyen szó kisebb füzetről vagy könyvről, összesen 476 képet reprodukáltak, addig mi ennek a tízszeresét publikáljuk, ráadásul ez még mindig nem az összes, hiszen a kiállításra készülődve is hoztak be hozzánk eddig nem ismert Szőnyi-alkotásokat – mondja Kieselbach Tamás művészettörténész, műgyűjtő, a galéria tulajdonosa és vezetője, aki az elmúlt évtizedek alatt alaposan feltérképezte a Szőnyi-képek lelőhelyeit: múzeumi raktárak, hazai és külföldi magángyűjtemények szisztematikus átvizsgálása után, több ezer reprodukció elkészítését követően foglalta három kötetbe ezt a kimeríthetetlen életművet, és hozott létre egy olyan oeuvre-katalógust, mely példaként szolgálhat a jövő hasonló hazai kiadványai számára.

A szerkesztő a korszak elismert kutatóit kérte fel, hogy az általa felvetett témákat tudományos igénnyel, de könnyen befogadható formában tárják az olvasók elé. Így az alapos áttekintések mellett számos színes történetet is olvashatunk arról a Szőnyi Istvánról, aki Magyarország egyik legszebb részén, a Dunakanyarban, közelebbről is Zebegényben élt és alkotott csaknem négy évtizeden keresztül.

– Azt festette, ami körbevette, ha meglátott egy színt, egy hangulatot azonnal rögzítette azt a festményein. De ugyanígy előszeretettel ábrázolta szeretteit, feleségét, gyermekeit, barátait, vagyis mindaz, ami Zebegényben körülvette, témát szolgáltatott számára. Megtanított bennünket úgy szemlélni a világot, hogy a látványon keresztül képesek legyünk megélni az élet szépségét és az élet gazdagságát – állítja Kieselbach Tamás.

A mester, ahogyan lánya, Szőnyi Zsuzsa visszaemlékezik rá, „tavasztól őszig minden reggel felsétált a dombra, ahonnan a felhők játékát, a víz színének változását figyelte. Egész életén át kimeríthetetlen témát jelentett számára a Dunakanyar látványa”. És, mivel addigra Nagybányát már elveszítettük, Szőnyi az évek során Zebegényben gyűjtötte maga mellé művészbarátait, ahol Márai Sándor szerint olyan különleges életművet hozott létre, mely egyaránt szól a magyarsághoz és a világhoz: „Elmondott rólunk a világnak és mimagunknak valamit, amit örökké érzünk, de csak ritkán tudunk kimondani.”
Ezt a különleges érzést próbálja meg most mégis kimondani és átadni Szőnyi István oeuvre-katalógusa, illetve az ehhez kapcsolódó, 2023. november 23-ig nyitva tartó, ingyenesen látogatható Dunakanyar – Zebegény – otthon – család című kiállítás a Kieselbach Galériában.

Duna Zebegénynél (1935)

Duna Zebegénynél (1935) – részlet

Duna Zebegénynél, Kabátos önarckép

Nagybányai domboldal (1917)

Zebegényi domboldal (Ívek, árnyékok) (1940)

Fent: A Duna Zebegénynél (1932), lent: Dunakanyar

Zebegényi Dunakanyar (1927)

Viadukt (1924)

Hazafelé (Késődélutáni fények, Zebegényben) (1938)

A fuvaros (1951)

Zebegényi táj (1920-as évek második fele)

Átkelés a Dunán (1928)

Danaidák (1923)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 / 18