Hirdetés

„Őszintén szólva utálom a párbeszédeket. A párbeszéd a színházba és a televízióba való. Nem a jó szöveg miatt emlékszem a filmekre, hanem egy erős kép miatt” – nyilatkozta Denis Villeneuve nemrég egy interjúban. Ezek a mondatok sokat elárulnak a Szárnyas fejvadász 2049 és az Érkezés rendezőjének gondolkodásmódjáról: bár említett sci-fijeit valóban elképesztő látványvilág jellemezte, jóval kevésbé voltak okosak, mint amennyire annak akartak tűnni. De ugyanez igaz a Dűne első részére is, amely nem fukarkodott a grandiózus pillanatokkal, ám a történet drámai szála szinte teljesen működésképtelen maradt. A most bemutatott folytatás szintén a puszta monumentalitásra épít, néhány csatajelenetet örökké emlegetni fogunk, de érzelmileg nem könnyű rezonálni Frank Herbert kultikus sci-fi-fantasy regénysorozatának adaptációjára, ráadásul a színészek – élen Timothée Chalamet-val – is kifejezetten sótlan alakítást nyújtanak. Ennek ellenére elképzelhető, hogy egy mai tizenévesnek akkora élményt jelent majd, mint a Csillagok háborúja annak a generációnak, amelyik a moziban láthatta Lucas klasszikusát. Abban azonban erősen kételkedünk, hogy hosszú évtizedek múlva erre is hasonló mérföldkőként tekintenénk majd.

Korábban írtuk