Múltunk emlékkövei
Adott számos, többnyire ismeretlen, ám annál különlegesebb magyarországi romos emlék. És egy nemes kezdeményezés, a Rom Vándor, vagyis egy hazai építőipari vállalat, a Market Építő Zrt. hosszú távú társadalmi felelősségvállalási programja, amelynek célja épített örökségünk felfedezése, megóvása és népszerűsítése. A program keretein belül egy tucat felújításra szoruló műemlék helyreállítása kezdődött meg. Elsőként a XIII. századi töki templomrom rehabilitációja fejeződött be, de már zajlanak az előkészítő munkálatok a következő helyszínen, az aszófői kövesdi templomromnál is.
Magyarország területén több száz Árpád-kori templomot tartanak nyilván. Sokat közülük ma is szinte eredeti szépségükben csodálhatunk meg, legtöbbjük azonban olyannyira megsínylette az évszázadok viszontagságait, hogy mára csupán néhány falmaradvány és freskótöredék árulkodik egykori dicsőségükről. Ráadásul ezen szakrális tereink kilátástalanabb helyzetben vannak, mint elhagyatott kastélyaink, amelyek egy esetleges felújítást követően nagyobb eséllyel kapnak újra funkciót és válnak önfenntartóvá. Bár majd mindegyikük kiemelkedő műemléki értéket képvisel, mecénás nélkül még csak állagmegóvásukra sincs elegendő pénz.
„Megépítettem neked a lakóházat, hogy lakóhelyed legyen mindörökké” – e szavakkal jelezte a bibliai Salamon király Kr. e. 960. környékén, hogy hét esztendő alatt elkészült az Úr lakhelye, úgy, ahogy annak pontos leírása szerepel is a Krónikák II. könyvében: „hosszúsága a régi könyökmérték szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt.”
Évszázadokon keresztül a jeruzsálemi templom, illetve annak paraméterei voltak az irányadók, ezt próbálták meg újraalkotni, ha úgy tetszik, másolni még a középkori templomépítők is, akik Magyarországon elsősorban az adott települések lakosai voltak – hűen első királyunk, Szent István törvényéhez, miszerint minden tíz falu építsen templomot. Ezek a templomok mívességben nem vetekedhettek ugyan a királyi és püspöki székhelyeken emelt bazilikákkal és királyi alapítású monostorokkal, szerepük azonban nem korlátozódott kizárólag a vallási szertartásokra. Emellett ugyanis tükrözték a város vagy a falu mindennapjait, kulturális életét, miközben igazodási pontként is szolgáltak az úton lévők számára. Miként azt Marosi Ernő művészettörténész megfogalmazta: „A templomok a falvak legfontosabb középületei. Nemcsak istentiszteletre valók, hanem gyülekezőhelyei, a lakóházaknál biztosabb védő építményei is a falunak. […] Külsejük uralja, jellemzi, messziről felismerhetővé teszi a falut.”
Így tehát egy-egy középkori templom, még ha romjaiban is, nem csupán a vallásos építészet remeke, hanem olyan kulturális és történeti örökség, amelynek megóvása mindannyiunk feladata. A több száz Árpád-kori rom állagvédelmét, helyreállítását pusztán állami finanszírozásból azonban lehetetlen megoldani. A széles körű társadalmi összefogás mellett olyan mecénásra van szükség, aki mindehhez a szakmai hátteret és az anyagi forrást is biztosítja. Ezt a feladatot vállalta magára a hazai építőipari szektor vezető magasépítő vállalata, az 1996-ban alakult Market Építő Zrt., amikor Rom Vándor néven megalkotta hosszú távú társadalmi felelősségvállalási programját.
– A templom- és kolostorromok kicsit a műemlékvédelmünk „mostohagyermekei”, funkciót és közösséget vesztett szakrális terek. Az egyházak többsége nem tud róluk gondoskodni, de az állam által indított és jelenleg is futó felújítási programok sem érintik hangsúlyosan őket. Utoljára a millennium évében volt egy nagyobb szabású pályázat az önkormányzatok számára, ami elsősorban a romok állagmegóvásához nyújtott segítséget. De persze korántsem jutott pénz mindegyikre – mondja Belecz Péter, a Rom Vándor programigazgatója, aki egyben a program gazdája is.
A Market Építő Zrt. Belecz Péter víziójának megvalósításához a szakmai segítségen túl minden háttértámogatást is felajánlott.
– Az az igazi segítség, ha ott segítünk, ahol más nem tud. A segítség pedig akkor hasznos, ha a folyamatot az elejétől az utolsó eleméig nyomon követjük, kézben tartjuk – vallja Scheer Sándor. A vezérigazgató a Markettel kilépett a magyar vállalati kultúra mára sablonossá vált gyakorlatából, amelynek értelmében kiválasztunk egy alapítványt, majd pénzt utalunk a bankszámlájára, és megvolt a jótékonykodás. Helyette a tettek mezejére lépett, és csaknem kétéves előkészítő munkával létrehozott egy hosszú távú, a vállalat komplex profiljához illeszkedő programot.
A Rom Vándor közel száz romemlék feltérképezésével és mintegy 50 helyszín bejárásával kezdődött. Ezekből az első fázisban 12 műemléket választottak ki, amelyek közül a töki romtemplom rehabilitációja idén októberben el is készült.
A Pest megyei község határában található műemléket a Rossztemplom-dűlőben, egy szántóföld közepén találjuk. Történetéről, mivel írásos adat alig áll rendelkezésünkre, keveset tudunk. Feltehetően az 1278-ban Tek/Thewk néven említett középkori helységgel – vagyis a mai Tök faluval – szomszédos, a török időkben elnéptelenedett település egykori plébániatemploma lehetett. A késő román korban, valamikor a XIII. század második felében épült kis alapterületű, nyolc méter széles, tizennégy méter hosszú, keletelt templom falait többnyire mészkőből építették. Ezek nagy része ma már mutatóba sincs meg, homlokzata teljesen elpusztult, ám a még álló oldalfalmaradványok elérik a 6-7 méteres magasságot is. A rom területén legutóbb a 2000-es évek elején végeztek régészeti feltárásokat, ezeket aztán részleges felújítás is követte. Ennek köszönhetően a pusztulást sikerült ugyan megállítani, ám az azóta eltelt több mint két évtized alatt az állagromlás újra felgyorsult, így mára időszerűvé vált az újabb beavatkozás.
Ahhoz, hogy a töki romon bármilyen munka elkezdődhessen, több mint egyéves előkészítő munkára volt szükség. Mint a műemlékek mindegyikének, itt is felvetődött a kérdés: konzerválják-e a fennmaradt romokat, vagy egészítsék ki őket valami kortárs, modern megoldással, így utalva a templom eredeti formájára?
– Ez utóbbira számos külföldi példát ismerünk, de végül elvetettük, mert tiszteletet akartunk adni a múltnak, és semmiképpen sem szerettünk volna beavatkozni a történelembe, így inkább konzerváltuk a mai állapotot – mondja Scheer Sándor, aki mindent megtett azért, hogy az eredetihez hasonló technológiával és módszerekkel történjék a renoválás. A falazáshoz nem „zsákos”, hanem egyedi receptúrájú habarcsot használtak, amely mind összetételében, mind esztétikájában méltóbb kötőanyag a középkori falazathoz. Maga a falazás pedig teljesen archaikus módon zajlott, így lényegében nem történt gépi mozgatás, az előzetesen átválogatott és letisztított köveket kézről kézre adták az építők.
Az impozáns végeredményt pedig már mindenki megnézheti: a megmaradt középkori falszövetet megerősítették és konzerválták, kijavították a legutóbbi felújítás egyes falazatait. A program külön érdekessége, hogy több munkafolyamatot, köztük a rom környezetének rendezését is a vállalat önkéntes munkatársai végezték, ennek során több száz őshonos cserjét is elültettek. Mindemellett jogilag is rendeződött a műemléki környezet védelme, a romot immár két irányból is meg lehet közelíteni.
A Market Építő Zrt. minden kiválasztott romemlék rehabilitációja során alapvetőnek tekinti az egyedi védettségi szempontokat. Minden hozzáépítés, kiegészítés a történelmi hagyatékhoz méltóan történik, hogy ezzel is segítsék ezeknek a megismételhetetlen atmoszférájú tereknek a továbbélését. A folyamatba ugyanakkor Tökön a szakértő cégek és elismert szaktekintélyek mellett a település önkormányzatát és lakosságát is bevonták. Nélkülük ugyanis a rommentés nem jöhetett volna létre, hiszen az állagmegóvás és falkonzerválás az általuk előzetesen összegyűjtött helyi kövek felhasználásával készült.
– Mindig sok energiát fordítunk arra, hogy jó kapcsolat alakuljon ki köztünk és a település között. Nekünk az a jó, hogy miután elvégeztük az önkéntes munkát és létrehoztunk valami nagyszerű dolgot, ezt, mint egy stafétabotot, átadjuk az önkormányzatnak – mondja Scheer Sándor. A vezérigazgató mindemellett ígéri, hogy minden esetben legalább egy évig szemmel tartják a romokat, és közben vállalják az esetlegesen felmerülő javításokat is.
Múltunk emlékkövei nagy felelősséget rónak a helyi közösségekre, folyamatosan figyelniük kell rájuk, ápolniuk kell környezetüket. Ám ha egy település jól gazdálkodik humán- és anyagi erőforrásaival, a Rom Vándor programban helyreállított romokat meg tudja őrizni változatlan állapotban legalább az elkövetkező 25-50 évre. A töki templomrom további sorsa tehát már a tökiek kezében van, de készülhetnek az aszófőiek is: a tervek szerint a nyárra befejeződik a törökdúlás idején elpusztult, utoljára 1958-ban részlegesen helyreállított kövesdi templomrom állagmegóvása is.
