Művészet és erény – Horvátország és Magyarország közös emlékei

A közös horvát–magyar történelem 1102-ben, a Magyar és a Horvát Királyság perszonáluniójával kezdődött, amikor is Kálmán magyar király Tengerfehérvárott horvát királlyá koronáztatta magát. Ettől kezdve egészen 1918-ig, az I. világháború végéig Horvátország a Magyar Királyság részét képezte, miközben nagyfokú autonómiát élvezett. Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy bár a magyar korona viselői egyben horvát királyok is voltak, a horvátok a saját törvényeik szerint élhettek, vallásukat szabadon gyakorolhatták, az ország közvetlen kormányzását pedig a magyar király által kinevezett horvát bán gyakorolta. Ezt, a két nemzet között hosszú évszázadokig fennálló sorsközösséget különös módon éppen a XIX. századi horvát függetlenségi eszme egyik legnagyobb támogatója, Ante Starčević politikus és publicista fogalmazta meg a legtalálóbban: „Isten nem teremtett még két olyan nemzetet, amely földrajzi helyzeténél fogva olyannyira rá lenne utalva, szinte meghívást kapott volna a kölcsönös barátságra, majdhogynem testvériségre.” 

– A két nemzet sorsa párhuzamoknál többet rejt magában. Kapcsolatuk évszázadokon át jó és rossz időket is magáénak tudhatott, de közös értékeket, mélyen összefonódott kulturális örökséget teremtett. Kiállításunk újfajta nézőpontból szemléli és értékeli a horvát és a magyar történelem alakulását, a két nép történelmi gondolkodásának eltérő, vagy éppen hasonló megnyilvánulásait a műalkotásokban. E megnyilvánulások tartalmát, stílusjegyeit és megközelítésmódjait mutatjuk be, melyek együttesen alkotják közös kulturális örökségünket és erősebben határozzák meg identitásunkat, mint hinnénk – foglalja össze a Magyar Nemzeti Múzeum és a zágrábi Galerija Klovićevi dvori közös tárlatának legfontosabb mondanivalóját Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. – Nyolcszáz év közös történelmünk főbb kapcsolódási pontjainál azok a nemesek álltak, akik kettős, horvát és magyar identitásúnak vallották magukat. Nem pusztán mecénásként, megrendelőként járultak hozzá az egyes művészeti ágak virágzásához, de saját írói, költői, filozófiai, történészi, zeneszerzői vagy képzőművészeti tevékenységük jelentősen alakította koruk művészetét. A kiállításban markánsan jelenik meg a történeti háttér, az egyes korok reprezentációjának eszköztára és a két nép kapcsolatának számos építészeti és képzőművészeti lenyomata. 

Az Ars et Virtus. Horvátország – Magyarország: 800 év közös kulturális öröksége című tárlaton több mint háromszáz, ebből 106 magyar gyűjteményekből származó műtárgyat láthatott tavaly ősszel a zágrábi közönség. A Magyar Nemzeti Múzeum honlapján látogatható háromnyelvű (magyar, horvát és angol) virtuális tárlat a decemberi offline megnyitóig egyelőre csupán ízelítőül szolgál: a nyolc témakör köré csoportosított hatvan tárgyi emléket részben kronologikusan, részben pedig tematikusan nézheti végig a látogató a Magyar Nemzeti Múzeum reprezentatív tereiben. 

A tárgyak közül kiemelkedik Kálmán király aranygyűrűje, amely egyike a középkori Magyarország legrejtélyesebb emlékeinek. Részben lekopott, de a XX. század elején még teljesen ép latin felirata – ANULUS COLOMANNI REGIS („Kálmán király gyűrűje”) – alapján mindenképpen a királyhoz köthető. Személyes jellegét tovább hangsúlyozza a karika belsejében található, egyelőre még megfejtésre váró GUT GUT GUTANI TABAL gót vagy arámi felirat, amelynek villámcsapás, valamint különféle betegségek ellen védő jelleget tulajdonítottak. Ezeket, a mágikus feliratú, úgynevezett Thebal-gyűrűket előszeretettel viselték a XI-XII. századi nyugat-európai uralkodók, illetve az arisztokrácia tagjai. A kiállításon látható gyűrűt az 1800-as évek végén találták meg az Esterházy-család szarvkői uradalmában, mely aztán annak intézőjéhez, Ernst Sedlmayrhez került, és a család tulajdonában maradt egészen 2004-ig. Ekkor Sedlmayr János és testvére, Tamás a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta.

Érdemes még megemlíteni a virtuálisan is látható tárgyak közül mások mellett a zágrábi székesegyház egykori főoltárának Szent István és Szent László királyt ábrázoló márványszobrát; a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakját és szablyáját, valamint végrendeletét; Majláth Györgyné Ferenc József és Erzsébet koronázásán viselt díszruháját, vagy a híres horvát festő, Vlaho Bukovac Munkácsy Krisztus-trilógiájának hatására festett monumentális, Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket című festményét. 

– A múlt néma tanúi a műalkotások, amelyek az Ars et Virtusban megszólalnak, és a magyar- és horvátországi kultúra, művészet összefonódó történetének eddig ismeretlen megközelítéseit mondják el. Szépségük és pompájuk elhomályosítja a két ország történelmi nézeteltéréseit, erősíti barátságunkat és fényes jövőt jósol e két nemzet számára, amelyeket az évszázadok során a politikai köteléknél sokkal mélyebb kapcsolat fűzött egymáshoz – olvashatjuk Antonio Picukarić, a Galerija Klovićevi dvori igazgatójának szavait a kiállításhoz már elkészült négyszáz oldalas, 21 tanulmányt magába foglaló katalógus bevezetőjében. 

Ezeket a politikai köteleknél jóval mélyebb közös értékeket, az évszázadok alatt összefonódott kulturális örökséget teszi most a nagyközönség számára is láthatóvá a horvát és magyar történészek, művészettörténészek, restaurátorok, levéltárosok, fotográfusok és rajtuk kívül számos szakember együttműködésével, közös munkájával megvalósult kiállítás.