Az igények bár sokfélék, mégis immár tizennyolc esztendeje évről évre van egy hely, ahol mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb pihenési formát. A Kapolcs falu nevével összeforrt Művészetek Völgyét július végén minden évben százezrek keresik fel. Az idén 74 helyszín 1025 programjából választhattak kedvük szerint a látogatók. A Művészetek Völgye elnevezés fogalommá vált mindazok számára, akik akár csak egyetlen alkalommal is ellátogattak a rendezvénysorozatban részt vevő bármely településre. Merthogy Kapolcs mellett Pula, Vigántpetend, Monostorapáti, Taliándörögd és Öcs is tárt karokkal és színes programokkal várja vendégeit a fesztivál mind a tíz napján. A Balaton-felvidéki települések romantikus hangulata Márta Istvánt a nyolcvanas évek közepén ejtette rabul olyannyira, hogy 1987-ben a művészet jegyében meg is rendezte a „völgyi időszámítás” nulladik éveként emlegetett baráti találkozóját, ekkor még csak és kizárólag Kapolcson. Aztán egyre többeket érintett meg a falvak és a táj szépsége, s időről időre egyre többen zarándokoltak el ide a nyár közepe táján. Mígnem a szervezők azon vették észre magukat, hogy összejöveteleik már országosan ismert és elismert találkozóvá nőtték ki magukat, ahová nemcsak a közönség, hanem a fellépő művészek is szívesen, szinte hívás nélkül jönnek.

Kapolcs tehát egymagában kicsinek bizonyult az érdeklődők fogadására, így egyre-másra csatlakoztak hozzá a közeli települések is, hogy együtt, összefogva és egymást kiegészítve biztosítsák az ide zarándoklóknak a kikapcsolódást. Idén is több százezres tömeg volt kíváncsi a völgy rendezvényeire, s szinte hihetetlen, de a kis települések még mindig el tudják nyelni ezt a hatalmas tömeget. Programokból nincs hiány. Nehéz lenne a hat település valamennyi eseményét felsorolni, jó, ha az ember már előre tájékozódik, akár a fesztivál honlapján, akár az ott kapott programfüzetből. Völgytérkép is a rendelkezésünkre áll, amelyen a legfontosabb helyszínek is fel vannak tüntetve. Természetesen lehetetlen mindig mindenhol részt venni, az összes kiállítást és vásárt végignézni, de nem is ez a fontos. A szervezők idén körülbelül ezer programot, háromezer fellépőt számoltak össze. Ebből mindenki ki tudja válogatni a neki megfelelőt, hiszen a völgyben a művészet és a kultúra szinte minden területe képviselteti magát. Színielőadások, táncházak, komoly – és népzenei koncertek, irodalmi estek, beszélgetős műsorok, könyvbemutatók, környezet- és tájvédelmi előadások, és még hosszan lehetne a sort folytatni. S hogy mindezt magas színvonalon, azt jól jelzi az évről évre növekvő érdeklődés. Azok, akik annak idején a fesztivál megszületésénél jelen voltak, mára már családjukkal együtt térnek vissza a helyszínre. Nem titkolt szándéka a szervezőknek, hogy minden évben várja őket valami új, izgalmas felfedeznivaló. Idén például újdonság, hogy 2003 és 2004 után újra teljes programmal érkezett a Krétakör Színház társulata, ezúttal a Taliándörögd határában található egykori űrtávközlési központ környékére, amelyet a köznyelv Szputnyikként emleget. A csillagász álma című előadásukat direkt erre a helyszínre készítették el, és csak itt nézheti meg a közönség. A többek között a Hazám, hazám című, nagy vihart kavaró és sokakban ellenszenvet kiváltó előadásukkal elhíresült társulat ezúttal a Földre érkező ufók, vagyis az idegenek szemszögéből veszi górcső alá az embereket. Vannak olyanok is, akik nem elsősorban a rendezvények miatt érkeznek a völgybe, hanem a hamisítatlan falusi vendégszeretetért. Mindenkivel lehet egy-egy kedves szót váltani, az árusok, akik standjaikkal elárasztják a falvakat, jó szóval árulják portékáikat. Kedves jelenet, amint az íjakat, nyilakat és az ezekhez való többi felszerelést árusító jó kedélyű eladó egy kisfiúnak magyarázza, hogyan kell bánni az íjjal, társa pedig azt számolgatja, melyik a legmegfelelőbb erősségű a kis érdeklődő számára. Nyugodtak, türelmesek, segítőkészek. De ez jellemzi a legtöbb embert is, aki részt vesz a rendezvényeken, tartozzon akár az idősebb, akár a fiatalabb korosztályhoz. S ami igazán jó érzéssel tölti el az embert, hogy bármerre jár, bármerre néz, mindenhol minőségi magyar áruk tömkelegén akadhat meg a szeme. A kézművesek, ruhakészítők, cipészek saját standokon árulják portékáikat. Aki nem szakértő, az is láthatja az áruikon, hogy egytől egyig gondos munkával készítették őket, szeretettel, odafigyeléssel. Aki teheti, bemutatót is tart, hogyan készíti portékáját, sőt akad olyan is, aki szívesen veszi, ha mások is kipróbálják mesterségét. S persze mindezek mellett étel és ital is van bőven, a kemencés lángostól az ínycsiklandó sült húsig, a sörtől és a bortól kezdve a házi málna-, bodza- és akácszörpig. A kedves összképet csak az zavarja meg, hogy az árak már-már a tűréshatárt súrolják, melyért az illatok próbálnak némiképp kárpótolni bennünket. Lépten-nyomon megszállja ugyanis orrunkat a sült malac, a kolbász, a jóféle savanyúság vagy a frissen sütött kürtőskalács illata, melyek még a legelszántabb, legkeményebben küzdő fogyókúrást is biztosan leveszik a lábáról. És érdemes is elcsábulni. Ha valaki szereti a hamisítatlan falusi hangulatot, a kellemes zenét, a jókedvű csevegést, és mindezt evés közben, jó társaságban, akkor mindenképpen ki kell próbálnia a szabadtéri falodák egyikét, hiszen az élmény itt is egyedi. Délben, de főleg esténként benépesülnek a vendéglők, népzenészek lepik meg nívós műsorral a lelkesedő közönséget. Észre sem veszi az ember, és könnyen egy zenés-táncos mulatság kellős közepében találhatja magát. Hiszen a népzene szinte mágnesként vonzza a táncosokat, akik persze a különböző táncházakból már jól ismerik egymást. Ahol ismerős zenét hallanak, oda mennek, elkezdenek táncolni, és lassan olyan méretű mulatságot rendeznek a maguk és a közönség szórakoztatására, amilyenhez foghatót kevés helyen látni. Napközben a vendégek az esti szórakozásra készülnek, vagy az előző estit pihenik ki. Ilyenkor még, főleg délelőtt, kevesen járnak az utcán, minden lassú, nyugodt, csöndes. Délutánra kezdenek szállingózni az emberek, néhány fiatalnál előkerül a gitár, rögtönzött koncertet adnak az arra járóknak, mások artistamutatvánnyal szórakoztatják a nagyérdeműt. Lassan megtelik az utca itt is, ott is, kerítéseken, patakparton, járda szélén ülnek a fiatalok, beszélgetnek, énekelnek. S bár a családias hangulat a fesztivál méreteiből fakadóan már a múlté, a Művészetek Völgye minden évben megér egy látogatást. Fényt deríteni csak egyvalamire nem sikerült az évek során: hogy miért lett a csiga a fesztivál jelképe. Az egyik árus szerint talán azért, mert itt minden nyugodt, lelassul a világ. Lehet benne valami. Sokan sokféleképpen láthatják a völgyet, de egy biztos, mindenki találhat magának itt valamit, amit nem felejt el soha, és ami visszahúzza ide. Sz. Zs.-B. B.