Múzeumi attrakciók Nyíregyházán
Tavaly ünnepelte megalapításának százötvenedik évfordulóját a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a jubileum alkalmára szervezett nagyszabású kiállítások és különleges programok egy esztendő alatt két és félszeresére növelték az átlagos látogatószámot. A nemrégiben Az Év Múzeuma díjban részesült intézmény a közeljövőben is látványos tárlatokkal készül.
– A múzeum szlogenje úgy hangzik, hogy ez az a hely, „ahová visszatérni érdemes”. Sokat dolgozunk, hogy a közönség is így érezze, és az első látványosabb, grandiózusabb kiállításunkat ne csak egyszeri, megismételhetetlen eseményként könyveljék el. Ma, hét-nyolc sikeres tárlattal a hátunk mögött, az emberek valóban elkezdtek visszavágyni hozzánk, talán mert a kiállított műtárgyak bemutatása mellett nagy gondot fordítunk a hozzájuk kapcsolódó szakmai ismertetésre és a speciális programokra is – magyarázza az elismeréshez vezető út hátterét dr. Rémiás Tibor. A nyíregyházi Jósa András Múzeumot két és fél éve igazgató szakembernek már az idekerülésekor megvolt a kristálytiszta koncepciója: több kisebb seregszemle helyett a nagyobb, potenciálisan minden korosztályt és társadalmi réteget megszólító attrakciókra helyezi a hangsúlyt.
Nyitott kapuk
Ezek közé tartozott mások mellett a Seuso-kincsek bemutatása, illetve egy nagyszabású Munkácsy-kiállítás, előbbire 22, utóbbira pedig 34 ezren voltak kíváncsiak. A tavalyi, összességében 64 ezres látogatószámuk amúgy is rekord, két és félszerese az előző évek átlagának. Ha mindehhez hozzászámoljuk két testvérintézményük, a Kállay Gyűjtemény és a Sóstói Múzeumfalu vendégeit is, akkor 2018-ban 110 ezer emberhez jutottak el, ez pedig nem csupán a régióban, de országos viszonylatban is megsüvegelendő teljesítmény.
A tavalyi esztendő egyébként is kiemelkedő jelentőségű volt a Jósa András Múzeum számára, hiszen ekkor ünnepelték fennállásuk százötvenedik évfordulóját. A jubileum kapcsán különleges programokat kínáltak, például múzeumpedagógiai előadásokat tartottak tizennégyezer diák részvételével; a felnőtteket is képzéssel várták, illetve hét szakmai kötetet is megjelentettek. Rémiás Tibor nagy súlyt fektet a kommunikációra is: televízió-műsorokon, nyomtatott és online újságokkal, valamint a közösségi médián keresztül folyamatos tájékoztatást nyújtanak az aktuális eseményeikről. A nyitottságon alapuló új stratégiájukban kulcsszerepet játszanak a Sóstógyógyfürdővel és az évente félmillió látogatót vonzó Nyíregyházi Állatparkkal kötött megállapodások is: aki valamelyik intézménybe jegyet vált, kedvezménnyel vásárolhat belépőt a másik kettőbe is. Mindehhez hozzájárul az önkormányzattal való harmonikus együttműködés, amely nemcsak erkölcsi, de anyagi szempontból is kiemelendő: bizonyos műtárgyak nagy összegű biztosítási költségeit képtelenek lennének önerőből fedezni.
Hagyományőrzés felsőfokon
A legfontosabb persze a közönség igényeinek folyamatos feltérképezése. Ezt kérdőívekkel teszik, amelyekből hamar kiderült, a helyieket leginkább a nemzeti színezetű, hagyományőrző jellegű témák vonzzák. Az állandó kiállítások ezzel összhangban történeti, néprajzi és régészeti szempontból mutatják be Nyíregyháza múltját. Az Én elmentem a vásárba című tárlat egy ötvenes–hatvanas évekbeli piac pillanatképe élethű figurákkal, korabeli viseletekkel és árucikkekkel, de megtekinthetjük a névadó Jósa András régész, orvos, antropológus fényképek alapján rekonstruált dolgozószobáját is, a jubileum alkalmából pedig külön terem állít emléket az intézmény második igazgatójának, a néprajzi gyűjteményt megalapozó Kiss Lajos etnográfusnak. Hasonló büszkeséggel emlékezik a város Benczúr Gyulára is; családtagjai a híres festőművész több alkotását és használati tárgyát is a múzeumnak ajándékozták. És tekintettel arra, hogy Nyíregyházán már 1868-tól laktanya működött, a hadviselés, a huszárhagyományok és -kultúra szintén megjelenik az intézmény kínálatában, ahogy a környékbeli ásatások során előkerült, rendkívül jelentős leletek is.
A termeken keresztülhaladva szembetűnik, milyen korszerű és izgalmas a tradicionális témák tálalása. A műtárgyak legtöbbször nem hagyományos módon, vitrinbe zárva sorakoznak, hanem hangulatos enteriőrökben helyezkednek el, élményszerűvé varázsolva így a történelemórát.
Kopogtat a Nyugat
Mindez különösen igaz az augusztus 11-ig látható, Kopogtat a nyugat című időszaki kiállításra, amely a rendszerváltás előtti éveket kelti életre egy korhűen berendezett gyerekszobán, konyhán, kocsmarészleten és különböző üzletek kínálatán keresztül. Kertész Fruzsina kurátor dolga nem volt könnyű mindennek elrendezésekor, hiszen az olyan, néhány évtizede használt, hétköznapi eszközökre, mint például a mák-, dió- vagy kávédaráló senki nem gondol múzeumi tárgyként. Legtöbbjük ezért a kukában landolt, nehéz volt beszerezni néhány megmaradt példányt; az eredeti állapotukban fennmaradt pipereholmikkal, bonbonosdobozokkal, bútordarabokkal együtt csak a felkutatásuk több évet vett igénybe.
Az Európát kettéválasztó vasfüggöny hatása leginkább a gyerekszobán fedezhető fel, ahol a Csillagok háborúja, az E. T. vagy a Rocky ikonikus karakterei a szerzői jogot nyilvánvalóan semmibe vevő, gagyi műanyag figuraként vagy társasjátékok dobozán köszönnek vissza olykor megmosolyogtatóan elrajzolt, arányt tévesztett kivitelben. Az utolsó teremben viszont már megcsap a rendszerváltozás szele. A falon a Bonanza Banzai hirdeti, hogy: „nyugati a zene, de keletre tart. És nem állja útját se tenger, se part”, körülötte a Pál Utcai Fiúk és egyéb, szabadabb felfogást hirdető együttesek plakátjai láthatók, valamint a Vörös Zsaru című filmé. Utóbbi akár a történelmi fordulópont egyik jelképe is lehetne, hiszen egy szovjet és egy amerikai rendőr rivalizálásáról, majd barátságáról szól. Arról nem is beszélve, hogy Schwarzenegger klasszikusa volt az első mozgókép, amelyet hazánkban az 1989-ben alakult Intercom forgalmazott, a bemutatóra pedig két nappal azután került sor, hogy Hegyeshalomnál bejelentették a vasfüggöny lebontását. E tárlat témaválasztása önmagában is alkalmas a fiatalabb generációk megszólítására, különösen mert mostanában mindent áthat a hetvenes–nyolcvanas évek iránti nosztalgia. A múzeum azonban egy rendhagyó mellékprogrammal még emelte is a tétet: a Kopogtat a nyugat helyszíne alkalmanként szabadulószobaként is üzemel, a játékban részt vevő csapatoknak egy elveszett párttagkönyvet kell megtalálniuk homályos nyomok alapján.
Nyár végétől pedig még nagyobb fordulatszámon pörögnek tovább a nyíregyháziak, augusztus 23-án Szinyei Merse Pál életművéből nyílik átfogó kiállítás, jövőre Rippl-Rónai József munkáit tervezik bemutatni, és ha minden jól megy, az illusztris névsort a szecesszió mestere, Alfons Mucha és Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész zárja majd.
