Minden korábbinál erősebb sztárkínálat jellemzi az idén 25 éves jubileumát ünneplő Telekom VOLT Fesztivált. A június 26. és július 1. között zajló soproni rendezvény alapító-főszervezőjével, Lobenwein Norberttel az elmúlt negyed évszázad legfontosabb pillanatairól, a turizmusról, a fellépők szervezéséről és a terror tömegrendezvényekre gyakorolt hatásairól is beszélgettünk.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán, archív

Amikor 1993-ban a soproni Sportcentrumban először rendezték meg a VOLT Fesztivált, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert szervezők még nem sejthették, hogy a rendezvénysorozat idővel mekkorára növi ki magát. Aztán idővel észrevették, hogy az érdeklődés évről évre növekszik, minden alkalommal olyan magasra tették a lécet, amit a következő esztendőben nem volt könnyű feladat megugrani. E feladat jövőre a szokásosnál is nehezebbnek ígérkezik, hiszen az idei huszonöt éves jubileumra rendkívüli neveket sikerült összetrombitálni. Már a 0. napon a Linkin Park veszi be a nagyszínpadot, az egyetlen ezredforduló és az internet berobbanása óta alakult metálbanda, amely mindenhol a világon stadionokat tölt meg. De utánuk is sorra jönnek az A-kategóriás formációk, mások mellett Sopronba látogat az elmúlt évek egyik legnagyobb alternatív rocksikere, az Imagine Dragons, a pop-punk világából indult, és mára szintén arénákat megtöltő formációvá alakuló Paramore, jelen lesz Ellie Goulding, az elektronikus zenét pedig egyebek mellett Martin Garrix és a Fatboy Slim képviseli.

A negyed évszázados múlt természetesen sok váratlan, pozitív és kevésbé kellemes élményben is részesítette a szervezőket. Utóbbiak közül Lobenwein Norbertnek elsőként a 2009-es Marily Manson-koncert jut eszébe:

– Kisebb botrány lett belőle, több egyház tiltakozott, mert sátánista produkciónak titulálták. Nagyon kellemetlen volt, hiszen katolikus családban nőttem fel, hívő vagyok, és nehezen éltem meg ezeket a támadásokat. Ráadásul az előadása sem volt túlzottan izgalmas – emlékezik vissza.

A kellemesebb emlékekre áttérve az idén is fellépő The Cult 2006-os koncertjét emeli ki, hiszen a brit együttes a VOLT-on lépett fel először hazánkban, így rengeteg rajongó álmát sikerült teljesíteniük. De a legnagyobb siker természetesen a tavaly januári díj, ugyanis a hollandiai Europian Festival Awardson Európa legjobb közepes méretű fesztiváljának minősítették a VOLT-ot.

Amikor néhány évvel ezelőtt beszélgettünk Lobenwein Norberttel, azt nyilatkozta, nem mernének egy Linkin Park kaliberű nevet bevállalni, mert félnének a közönség csalódásától, ha a következő évben nem sikerül hasonló nagyságú előadót elhozniuk. Most azonban azt mondja: bár sokáig ellenálltak a kísértésnek, hogy olyan produkciókat invitáljanak Sopronba, amelyek akár a Szigeten is főfellépők lehetnének, de a jubileum kapcsán úgy érezték, igazán nagy durranás lehet az amerikai banda elhívása, így tettek egy bátortalan kísérletet, amit aztán siker koronázott.

– Idén tényleg magasra tettük a lécet, hatalmas is az érdeklődés. Ugyanakkor nagy vállalás is mindez, hiszen ha jövőre nem hozunk el egy Linkin Park kaliberű előadót – ami szinte lehetetlen feladat –, akkor csalódott lesz a közönség, így az ezzel kapcsolatos korábbi félelmünk változatlan, de igyekszünk tartani a színvonalat a későbbiekben is – árulja el, majd hozzáteszi: az idei évben a költségvetés is jelentősen megugrott. Nem csak a Linkin Park miatt, mellettük is olyan sztárkínálatot sikerült összeállítanunk, amely rengeteg pénzt elvitt. A közönség számára azonban a fellépők jelentik a legfontosabb szempontot, és sokszor nehéz kielégíteni az igényeket. A Sziget szervezésében is részt vevő, és a cégben tulajdonos szakember ezzel kapcsolatban elmondja: idén például az óbudai rendezvényre is szerettek volna elhívni néhány olyan rockzenekart, amelyekről tudják, hogy ki vannak rájuk éhezve a rajongók, de nem volt rá lehetőségük, mert vagy nem turnéznak éppen, vagy ha igen, akkor egy másik kontinensen. Éppen ezért szerencse kérdése is, hogy az adott rendezvényre kit sikerül elcsábítaniuk. Előfordul azonban az is, hogy elképesztő mázlijuk van: például amikor Skrillexet először elhívták Sopronba, a szerződés megkötésekor még a mai fellépési díjához képest nevetségesen alacsony összeget kért a művész, mire azonban sort került a koncertre fél évvel később, már első osztályú sztár volt, az akkori gázsiját már nem tudták volna megfizetni – féltek is, hogy lemondja, de nem tette.

Lobenwein Norbert azonban azt is hangsúlyozza, a koncertek mellett igyekszenek minél kreatívabbak lenni, hogy a közönség napközben is találjon olyan programokat, amelyek bár nem szerepelnek a plakáton és a promócióban, de különleges élményt nyújtanak. Talán ennek is köszönhető szerinte, hogy a látogatók egyre jobban bíznak bennük, tavaly is már közel tízezer bérlet elfogyott azelőtt, hogy egyetlen nevet is bejelentettek volna az idei fesztiválra.

A bizalom megteremtése nem csupán a közönség, hanem a teljes zeneipar iránt is ugyanolyan fontos: az együttesek figyelik, hogy az adott rendezvényen kik léptek fel korábban, és a szakmában hamar elterjed az is, hogy az adott előadók hogyan érezték magukat. A VOLT-nak ebből a szempontból is sikerült jó hírnévre szert tenni. Loben­wein Norbert például teljesen meglepődött, amikor a múlt heti Depeche Mode-koncerten az együttes menedzserével találkozva kiderült, nem csupán ismeri a fesztiváljaikat, de teljesen képben van az idei programról is.

Az eseménysorozat történetéből a főszervező a 2002-es évet értékeli a legfontosabbnak, hiszen akkor költöztek át a Sportcsarnokból a Lővér kempingbe, de jelentőségteljes volt 2009 is, amikor a korábbi sztárkínálathoz képest hatalmas ugrásnak számított a Limp Bizkit, a Franz Ferdinand és a Marilyn Manson hármasa, de 2015-ben a Motörhead és David Guetta eklektikus párosítását is jelentős momentumnak érezte, nem beszélve az Iron Maiden tavalyi koncertjéről.

Felmerül persze a kérdés, hogy a rendezvényen mennyire képesek érvényesülni a magyar előadók, a közönség ugyanis a tíz-húszezres napijegyek mellett nyilván elsősorban a külföldi produkciókra kíváncsi, és nem azokra a hazai nevekre, amelyeket ennek töredékéért is megnézhet egy klubkoncerten vagy más fesztiválokon. Ezzel kapcsolatban Lobenwein Norbert elmondja, korábban a magyar színtérről csupán néhány olyan nagyobb előadóra építhettek, mint amilyen Ákos, a Tankcsapda vagy a Kispál és a Borz, vagyis kevesen voltak képesek tízezres tömeget mozgatni. Ma viszont egyre inkább azt tapasztalják, a nagy nemzetközi nevek mellett ugyanolyan nagy rajongással várják a látogatók a hazai kedvencüket is, így a magyar húzónevekből ma már 8-10 is működik, évek óta sikeresen. Mindez pedig a másik oldalról is igaz: az elmúlt években, bár számtalan itthoni formáció ért el kiugró sikereket és töltött meg sokezres szórakozóhelyeket önálló koncertek alkalmával, mégis a fesztiválokat várják a legjobban, mert ezeken nagyon vegyes és különleges közeggel találkozhatnak.

A VOLT egyébként a zenei élet mellett a turizmusban is nagy szerepet játszik, hiszen a Balaton Sound után – amely 10-15 ezer fővel előzi meg látogatottságban a rendezvényt, illetve ott a külföldiek aránya is jelentős – a második legnagyobb közönséget vonzó vidéki rendezvény. Mint megtudjuk, a soproni városvezetés és a helyiek is nagyon szeretik a fesztivált, háromszor annyian látogatnak ilyenkor oda, mint amennyi a település lélekszáma, a környéken hónapokkal a rendezvény előtt sem lehet már szállást találni, és a kereskedelemben, vendéglátásban is megugrik ilyenkor a forgalom. De a szervező szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy az országban azért számtalan százezer körüli nézőszámot vonzó eseményt találni: ilyen az EFOTT, a SZIN, a debreceni Campus, vagy éppen az ugyancsak általuk szervezett zamárdi STRAND és B.my.Lake fesztiválok. Mindez véleménye szerint jól igazolja, nem csupán sablonos megállapítás, hogy fesztivál-nagyhatalom vagyunk.

A múlt heti manchesteri terrortámadás felveti a kérdést, hogy a hasonló merényletek befolyásolhatják-e a zenei tömegrendezvényeket? Erről azonban Lobenwein Norbert inkább magánemberként, mintsem szervezőként szeretne nyilatkozni:

– Nem kell ahhoz szakmabelinek lenni, hogy érezzük, annyira aljas, kiszámíthatatlan cselekedetekről van szó, amelyek ellen nem lehet igazán védekezni. De természetesen megteszünk mindent, az előírtaknál sokkal többet, ebből a szempontból élen is járnak a fesztiváljaink. Nem léphet be például egyik rendezvényünkre sem senki személyi azonosító nélkül, ami egyfajta szűrőt jelent. De a terrorizmus célja az, hogy soha, semmilyen körülmények között ne érezd magad biztonságban. Úgy néz ki, a következő évtizedek sajnos arról fognak szólni, hogy az ember nem tudja, hogyan vigyázzon a gyerekeire és a családtagjaira. A  fesztiváljainkon mindig komoly készültség van a TEK és a rendőrség részéről is, gyorsan tudnak cselekedni váratlan helyzetekben is, de láttuk sajnos az elmúlt években, hónapokban, hogy szerte Európában a terrorellenes csoportok felügyelete dacára is sikerült drámai és megdöbbentő akciókat végrehajtani. Azon vagyunk, hogy a közönségünk ugyanolyan biztonságban érezze magát, mint az elmúlt huszonöt évben, de sajnos mindez nem csak rajtunk múlik. Amit azonban megtehetünk, azt meg is tesszük ennek érdekében.

Német Dániel