Hirdetés

Fliegauf Benedek annak a rendezőgenerációnak a tagja, amely a kétezres évek elején megteremtette a magyar mozgókép új formanyelvét. Ám míg például Mundruczó Kornél, Török Ferenc vagy Pálfi György több, a nagyközönség figyelmét is megragadni képes művet hozott létre, addig neki nem sikerült igazán maradandót alkotnia. Rendezéseit mindig áthatja egyfajta sznobéria és modoros művészieskedés, noha első nagyjátékfilmje kifejezetten érdekes volt: a 2003-as Rengeteg című antológia nyomasztó képet fest a nagyvárosi hétköznapokról és az átlagember lelkét mérgező titkok, traumák következményeiről. Talán nem véletlen, hogy csaknem húsz évvel később éppen ehhez az alkotásához kanyarodott vissza. A folytatás az idei Berlinalén debütált, ahol Kizlinger Lilla a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medve-díjat is elnyerte, és egyértelműen ez az eddigi legletisztultabb és technikai­lag is a legprofibb munkája. A rövidfilmfüzér ezúttal a budapesti felső középosztály mindennapjaiban merül el, a több esetben szürrealitásba hajló látomások David Lynch világát is megidézik. Igazán mélyre azonban most sem sikerült menni, a felszínen lebilincselő történetek mögött kissé közhelyes és didaktikus a mondanivaló.

Korábban írtuk