Nap, sas és csillagok

A késő őszi ködöt messzire űző napsütésben szinte vakítanak a kastély hófehérre festett falai, amihez igazán megkapó háttért nyújt a New York-i Central Park méreteihez hasonlítható, több száz éves öreg tölgyekkel, csodás fasorokkal tagolt hatalmas park, ahol órákig bóklászhat a látogató. A rozsdától a sárgán át a bordóig és az izzó rézszínig legszebb színeit mutatja az ősz, a kastély méltósága teljében áll e természet adta pompában. Érdemes hát felfedezésre indulni a hatalmas parkban: a XIX. század elején épített kastéllyal szemközt mesterséges tavacska, közepén kis szigettel, rajta az 1891-ben emelt vörös téglás Hollandi-házzal. A kastély szikár, U alakú, szimmetrikus épülettömbjének közepén széles lépcsősor emelkedik, azon sétálunk fel a portikuszig, majd belépünk a Festeticsek egykori birodalmába: az épület csupa titok, csupa rejtély és puritán szépség.

Örökségvédelem

A dégi Festetics-kastély fejlesztését a Nemzeti Kastély és Nemzeti Várprogram keretében valósították meg 3,311 milliárd forintból. A kastély ünnepélyes megnyitóján elhangzottak szerint a programban összesen huszonkilenc kiemelt jelentőségű kastélyt és várat hoznak rendbe, a kormány a beruházásokhoz az EU-s pályázati pénzekből 43 milliárd, önerőből pedig 14 milliárd forintot biztosított. 2021 óta tíz helyszín újult meg és nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, 2023-ig pedig a tervek szerint az összes helyszínen lezárulnak a fejlesztések.

2018-ban kezdődött a dégi kastély rekonstrukciója, és közel négy éven át tartott. Simon László, Fejér megye főispánja az átadóünnepségen úgy fogalmazott, mindez nem egyszerű zöldmezős beruházás volt: számos engedélyezés, tervezés, kutatás előzte meg a tényleges munkálatokat. Csepreghy Nándor, az Építési és Beruházási Minisztérium miniszterhelyettese szerint ez a rekonstrukció a magyar örökségvédelem mérföldköve, hiszen egyidejűleg van jelen a dégi kastélyban mindaz, ami a Nemzeti Kastély és Nemzeti Várprogram elindítását indokolta: egyszerre foglalja magában a magyar épített és a szellemi örökséget.

Gyarapítani a tudást

A dégi az ország egyik legkorábban emelt klasszicista kastélya: hasonló a Nemzeti Múzeuméhoz, annak előképeként tartják számon, ami nem csoda, hiszen mindkettő tervezője a neves építész, Pollack Mihály volt. A Festeticsek itteni története azonban kissé korábban, 1769-ben kezdődött, amikor Festetics Lajos részben megvásárolta, részben megörökölte a dégi birtokot. Fia, Festetics Antal császári-királyi kamarás, akit nem mellesleg az ország leggazdagabb köznemeseként emlegettek, és aki vagyonát a napóleoni háborúkban gyarapította, úgy döntött, birtokán családjának elegáns és méltó rezidenciát emel. A korban megszokott eljárás szerint a kastély tervezője nem csupán az építészeti terveket készítette el, hanem az első mozzanattól az utolsó simításokig értő szemmel kísérte végig az építkezés folyamatát. A kastély tizenhárom év alatt, 1815-re épült fel – a család eredetileg a nyári pihenés helyszínének szánta, ám annyira megszerették, hogy végleg ideköltöztek.

A méltóságteljes épület tereiben Aczél Eszter történész, a kastély kiállításainak kurátora vezetésével indulunk időutazásra: minden egyes terem különleges titkokat rejt, hiszen a Festetics család dégi ága nemcsak a magyarhoz, hanem az európai történelemhez is számos szálon kapcsolódott. A felvilágosodás eszmekörében is gyökerező természettudományos érdeklődés jellemző volt a magyar nemesi, értelmiségi körökben, így a Festetics családra is: Festetics Julianna, a Georgicont alapító Festetics György testvére például ásványokat gyűjtött, férje, Széchényi Ferenc gazdag gyűjteménye adta a Magyar Nemzeti Múzeum alapját. Festetics Antal és felesége, báró Splényi Amália érdeklődése pedig kifejezetten a botanika felé irányult – ezt az érdeklődést a dégi park különös növénygazdagsága is igazolja –, olyannyira, hogy szoros kapcsolatban álltak Kitaibel Pál kémikus-botanikussal, kölcsönösen segítve egymást a növényfajták meghatározásában.

– E gyűjtőszenvedély nem értelmezhető a mai értelemben vett birtoklásvágyként. Mélyén a soha nem amortizálódó értékek összegyűjtésének vágya áll, a tudásvágyé, a közösség felemeléséért való tenni akarásé – magyarázza Aczél Eszter, hozzátéve, hogy Kossuth Lajos időskori foglalatosságai is a botanika felé irányultak, Turinban lepréselt növényekből készült herbáriumlapjait gazdag gyűjteményben rendszerezte.

A kiállítás érdekessége, hogy Kossuth eredeti herbáriumszekrénye az Iparművészeti Múzeum jóvoltából a dégi kastélyba került, és jelenleg a tárlat egyik legértékesebb darabja. Sétánk során elidőzünk az egykori könyvtárban, amelynek a XX. század történelmi viszontagságai következtében igencsak megritkult állománya egykor négyezer darabot számlált, görög, latin, német, francia köteteket, zömében természettudományos munkákat és a magyar nyelvű könyvnyomtatás számos első darabját is. Az állomány egy része a keszthelyi kastély könyvtárából, részben a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára jóvoltából, illetve magántulajdonból adományként került vissza eredeti helyére, a dégi kastélyba.

1 2 3 4 5 6 / 6

Titkos szertartások

Az épület külső és belső tereiben különleges díszítmények sora tűnik fel, mint például a homlokzaton látható nap, a díszterem stukkóin kitárt szárnyú sasok vagy épp a húszas évektől fürdőszobaként funkcionáló ovális szoba padlózatán megjelenő csillag – mind a kastély rejtőzködő történetére utalnak. A dégi kastély ugyanis feltételezhetően a szabadkőművesek titkos szertartásainak helyszíneként működött, sőt itt őrizték a titkos levéltárukat is. Aczél Eszter szerint e szertartások egyik helyszíne lehetett a díszterem, ami rendhagyó módon nem a kastély központi részén, hanem egy félreeső pontján létesült, ovális alakját kívülről – Pollack építészeti bravúrjaként – semmi sem sejteti. A tükrökkel díszített terem ablakait nehéz függönyök keretezik, műmárvány burkolata és a mennyezetről függő kristálycsillára az egykori nemesi pompát idéz, míg a terem elhelyezkedése, a burkolatok szürke-sárga pasztellszínei és a tükrök felett futó stukkódíszek római sast formáló motívumai a titkos társaság egykori dégi jelenlétét sejtetik.

Az emeleti tárlaton a szabadkőművesség hazai története bontakozik ki: talán megdöbbentő, hogy e titkos társaság adja a közös nevezőt – európai kitekintésben – Festetics Antal, Liszt Ferenc, Andrássy Gyula, Beethoven, Mozart, Voltaire, Balzac vagy Goethe gondolkodásában. Aczél Eszter hangsúlyozza, a XVIII. század elején szárnyra kapott szabadkőművesség a felvilágosodás eszméit ötvözte a középkori misztikával, a deizmussal, az ókori egyiptomi és zsidó vallás elemeivel, miközben a kor kulturális törekvéseinek legtöbb képviselője hosszabb-rövidebb ideig e szellemi körhöz tartozott, például a nyelvújító Kazinczy Ferenc is. Tagjai hazánkban különböző társadalmi rétegekből kerültek ki, arisztokraták soraiból éppúgy, mint köznemesek vagy az értelmiség köreiből: az első magyarországi páholyok Pozsonyban, Brassóban, Budán, Pesten alakultak – Festetics Antal a pesti Nagyszívűséghez nevű páholyhoz csatlakozott 1788-ban, ahol hamarosan titkár lett, majd 1793-ban mesterré avatták.

A XVIII. századi mozgalom Mária Terézia idején élte virágkorát. Az uralkodó kezdetben tartott a titkos szerveződéstől, le is tartóztatta a vezetőket, aztán megtűrtté nyilvánította a mozgalmat. E döntésében szerepet játszhatott, hogy férje, Lotaringiai Ferenc is csatlakozott a szabadkőművesekhez. Az 1792-ben trónra lépő I. Ferenc azonban 1795-ben a magyar jakobinus mozgalom, a Martinovics-féle összeesküvés felszámolásával illegalitásba kényszerítette őket, ezért titkosan működtek tovább a XIX. század elején. A tárlaton a társadalom többsége elől elzárt, rejtélyes világot ismerhetjük meg az avatási szertartás jeleneteivel, szabadkőműves-fogalommagyarázattal és különleges tárgyakkal, mint amilyen például a vastag üvegtalpú, jelképekkel díszített szabadkőműves-pohár, vagy egy ismeretlen festő művén keresztül, aki egy bécsi páholy működésének pillanatairól készített olajképet 1785 körül.