Egy nap alatt találkoztunk egy kakaduval, ami a kávézás közben közölte velünk, hogy szépek vagyunk, kóstoltunk tonikos kávét, amit egy szivárványhajú lány hozott ki a felhők között, és láttunk olyan helyet, ahol a gyerekek szétszedhetik a bútorokat, anya és a babája is elalhat szoptatás közben, sőt, ha a szülőknek éppen úgy tartja kedvük, este tangózhatnak is. Három különleges hely, három érdekes történet a hazai kávézók zsúfolt palettáján.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

A fővárosban új kávézót nyitni körülbelül olyan, mintha egy vödör vizet öntenénk az úszómedencébe, azt remélve, emelkedik a vízszint. Túl sok új helyet már szemmel láthatólag nem igazán bír el a város, hiszen a belső kerületekben egymás sarkába érnek a romkocsmák, az utcára kiülős bárok, bisztrók, trendi éttermek, de hatalmas a választék reggelizőhelyekből, délelőtt nyitó kávézókból is. Pedig még mindig nyílnak új helyek, amelyek betalálnak a közönség egy-egy szegletének a szívébe: általában ütős ötlet, lelkes, szenvedélyes és kitartó tulajdonos kell hozzá. Mint például a Face­bookon aranyköpéseivel és mémjeivel magának óriási rajongótábort generáló Tibi atya: a figura ötletgazdái, megérezvén a helyzetben rejlő gazdasági lehetőséget, viszonylag gyorsan megnyitották itatójukat a körúton, de hasonlóan érdekes közösségi térnek mondható a társasjáték műfaját a vendéglátással kombináló Board Game Café is. Van azonban olyan kávézó, ami igazán rendhagyó társaságot ajánl, hogy megszínesítse a kávézás nyugalmas perceit.


Kávé kisnyuszival

Majdnem három éve nyitott a Zoo Café, úgyhogy most már biztonsággal kijelenthető: lehet állatokkal is kávézni, nem dől össze a világ. Európában ez az első hely, ahol többféle állatot simogathatunk az asztalnál ülve, eddig inkább csak macskás kávézók nyíltak ezen a földrészen. Az ötlet az ázsiai kontinensen a legnépszerűbb, Tajpejben, 1998-ban alakult az első cicás hely, majd Japánban sorra nyílt a többi, hiszen az állatok simogatása nyugtató hatással van az idegekre. Ott a szűkös lakóterek miatt kevés embernek van saját állata, stresszből viszont bőven kijut nekik, ha pedig rákapnak valamire, azt egészen az extremitásig viszik, így náluk nyúl-, bagoly-, kecske-, pingvin- és hüllőkávézók is nyíltak, de még ott is kevés olyan hely van, ahol többféle állat lenne jelen egyszerre.

Bezzeg Budapesten! Az ötödik kerületben található Zoo Caféban gyakorlatilag egy fél állatkert működik, csupa nagy szeretettel, kicsi korától kézre nevelt állat. Biztonsággal megfoghatjuk őket, barátságosak, mérsékelten érdeklődőek: számukra itt minden ismerős. Csak egy kis nyuszi volt nagyon kíváncsi, kimondottan érdekelte a többi állat az asztalon, a kávénk is, legszívesebben mindenbe beleütötte volna az orrát. Kaptunk egy párduckaméleont is, vele kapcsolatban arra kell ügyelni, hogy a kezünkkel folyamatosan mászófelületet biztosítsunk a számára, mivel nem tesz jót a lábainak a sík terep. Egy kakadu is telepedett a vállunkra, már elég jól beszél, megkérdezte tőlünk: hogy vagy? Majd közönyös hangon hozzáfűzte: szép vagy. Aztán egy nehezebb vendégállat következett: az országban az egyetlen fehér színű afrikai királypiton, de finoman ráhajtotta a fejét a karunkra, inkább csak az volt nehéz, hogy megtartsuk az egész testét, mert egyes részei összevissza lelógtak, attól tartottunk, leesik.

– A párommal mindketten a vendéglátásban dolgozunk, én vidéken nőttem fel, ahol számomra természetes volt az állatok közelsége. Szerettem volna a kettőt összehozni – meséli a kezdetekről Karalyos Réka, a Zoo Café ügyvezetője. – Nem volt könnyű, számos önkormányzatnál elutasítottak, de itt, a főváros szívében, ahol a családok számára egyre inkább leszűkültek az állattartás lehetőségei, igent mondtak az ötletre. Kilenc hónapig tartott, mire megnyithattunk, az állatokat az állatkerti rendelet szerint tartjuk, a jogszabályokat túl is teljesítjük, a pincérek mellett mindig van legalább egy-két, de inkább négy-öt állatgondozó is a kávézóban.

A konyha hermetikusan zárt, minden asztalon van kézfertőtlenítő, ennek használata inkább az állatok, mintsem a vendégek miatt fontos.

– Egy fajtából 10-15 példányt tartunk, tehát nincsenek mindig a vendégeknél. A hüllőknek például 10-12 órán át a melegítőlámpa alatt kell lenniük – meséli Réka.

A Zoo Café szinte mindig tele van, a gyerekek érdeklődéssel és ösztönös természetességgel fogják kezükbe a teknősöket, kaméleonokat, agámákat, nyuszikat és tengeri malacokat. A baráti társaságok kedélyesen beszélgetnek, mintegy mellékesen élvezve az állatok társaságát, egy pár láthatóan az egyik első, kicsit feszengősebb randiján üldögél, sokan a cicákat próbálják befogni, akik tipikusan ugyanúgy viselkednek a nagy embertömegben, mint bárhol máshol: abszolút a sajátjuknak érzik a helyet, tulajdonosi szemlélettel mászkálnak ide-oda a kávézó berendezési tárgyain, vagy az óriási zajban teljes nemtörődömséggel és nyugalommal alszanak. Egyébként a hely azzal is nevel az állatok tiszteletben tartására, hogy ki van írva: alvó állatot ne zavarjunk, ne cibáljunk.

Persze gyerekzsúrokat, rendezvényeket is tartanak itt, ahol zoopedagógus közreműködésével a gyerekek játszva ismerkedhetnek meg közelebbről a kávézó „lakóival”. Lehetőséget nyújtanak az ismerkedésre azok számára is, akik otthonukba szeretnének kisállatot befogadni: céljuk, hogy minél kevesebb háziállat végezze az utcán azért, mert a gazdáik meggondolták magukat. Egyébként az árak és a kínálat teljesen átlagosnak mondható, az állatok jelenléte nem jelent külön költséget a vendég számára.


Anyák a pult mögött

A HelloAnyu! voltaképpen nem is igazán kávézó. Ahogyan Lipták Orsi ötletgazda-tulajdonos fogalmaz, az általuk képviselt műfaj nehezen besorolható: anyaközpont, családbarát közösségi tér, baba-mama kávézó egyszerre. Az ajtón belépve úgy érezzük magunkat, mintha egy hatalmas nappaliba csöppentünk volna. Az égősorok az ablakon, a leharcolt, de kényelmes, süppedős fotelek és kanapék, a kopogós parketta, a szőnyegek, a színes gyerekrajzok a falon, a barátságos fények és a nagyi komódja – mindez bájossá és otthonossá teszi a belső teret. Nem beszélve a babasarokról, ahol dél­előttönként a kicsik játszanak, és délután itt nyomja el őket az álom, miközben az anyukák tovább beszélgetnek, vagy éppen laptopjukon dolgoznak egy kávé, sütemény mellett. Lipták Orsi a saját tapasztalatai miatt döntött úgy, hogy megnyitja a kávézót.

– Az első gyerekem születése után szembesültem azzal, hogy az egész városban nincs egy olyan hely, ahova bármikor be lehet térni gyerekekkel, beszélgetni anélkül, hogy kinéznék az embert két óra után, mert csak egy sütit rendelt, vagy mert a gyerekek zavarják a többi vendéget. Bárki bármit is mond, az anyaság szép, de a nagyvárosban elszigetelten, otthon a kisgyerekkel az édesanyák sokszor nagyon magányosak, nem csoda, ha sokan szenvednek a szülés utáni depressziótól. Nekem szerencsém volt, hamar kialakultak az életemben a játszótéri barátságok: hárman összeálltunk, közös programokat találtunk ki, forgórendszerben oldottuk meg egymás gyerekeinek a felügyeletét. Ebből az élményből született meg a HelloAnyu! – meséli a tulajdonos.

Ezenkívül segíteni akart abban is, hogy az édesanyák zökkenőmentesen visszailleszkedjenek a munka világába: jogi és vállalkozásindítási tanácsadást is tartanak itt. Ráadásul az itt dolgozó munkatársak mindegyike részmunkaidőben dolgozó kisgyerekes anyuka, így a kávézó ki is érdemelte a Családbarát munkahely címet.

De nemcsak a végeredmény érdekes, hanem az ide vezető út is: Orsi spanyol szakos bölcsészként tizenkét évet dolgozott azon, hogy a HelloAnyu! elindulhasson, úgy, hogy nem volt sem tőkéje, sem mobilizálható kapcsolata.

– Szerettem volna, hogy önfenntartó legyen, és ne csak pályázatoktól, támogatásoktól függjön, ezért kidolgoztunk egy üzleti modellt: a vendéglátásból élünk meg, de emellett gazdag programokat is kínálunk. Egy idő után az ötletünkkel bekerültünk egy mentorprogramba, majd a Norvég Civil Támogatási Alaptól és egy kifejezetten társadalmi vállalkozásokat felkaroló szervezettől, a NESsT-től kaptunk támogatást. Olyannyira nem volt előzménye ennek a műfajnak, hogy a hatósági engedélyeztetés során nem volt rá megfelelő rubrika: ez nem játszóház, és nem étterem. Nekünk köszönhetően azonban ma már létezik erre érvényes üzleti modell.

A kávézó mindemellett tagja a Felelős Gasztrohős hálózatnak, vagyis szezonális és adalékmentes ételeket kínálnak, fokozottan figyelve a fenntarthatóságra, a víz- és energiatakarékosságra.


Blend a lelke mindennek

A La Nube amolyan elvarázsolt sziget a betontengerben: a Bartók Béla úthoz közel eső kis kávézó illeszkedik ahhoz a fiatalos stílushoz, ami egy ideje jellemzi a környéket. A kávézó ajtajában unikornis fogad, alapvetően meghatározva a hely szellemiségét: a tapinthatóan bohém hangulat valahol messze, a felhők között jár – talán innen a névválasztás, a la nube ugyanis spanyolul felhőt jelent.

Az üzlethelyiségben a tárgyak mind kalandos metamorfózison estek át: az egyik asztal egy jókora, leüvegezett és lábakra állított ajtószárnyból készült, egy aprócska fiók falipolcként működik, a gyümölcstároló ládák pedig színesre festve, élére állítva találták meg új feladatukat. Mindehhez tökéletesen illik Timi, a tulajdonos házaspár hölgytagjának megjelenése szivárványszínű hajával és mindig széles mosolyával. Spanyol, könyvtáros férjével és két gyerekével Sanghajban éltek évekig, de már az első randijukon beszélgettek egy közös kávézóról: ezt végül itthon sikerült megvalósítani, Timi baristának tanult, a férje pedig a La Nube szakácsa lett.

A kávézó másik lelke pedig egy La Marzocco kávégép, amely meglehetősen nagy beruházás volt – egy autó árával ér fel –, de kulcsa a minőségnek. A La Nube ugyanis elsősorban az újhullámos – más néven speciality – irányzatba tartozó kávéiról nevezetes. Illetve arról is, hogy itt kávézott Jeremy Irons angol színész, akinek annyira megtetszett a hely, hogy még egyszer visszajött, majd az egyik sarokba támasztott gitárral rögtönzött koncertet is adott a közönségnek. Látogatása azóta szájról szájra terjed, ahogyan a kávézó érdekes italai is: például a tonikos feketekávé, ami inkább tűnik frissítő, gyümölcsös ízű, különleges koktélnak, mint kávéféleségnek.

A La Nube-nak saját kávéja is van, amit kifejezetten a kávézó hangulatára, szellemiségére profilozott a Nezvál Máté szakértő által fémjelzett, 42 nevű újhullámos mikropörkölő: közvetlenül a farmerektől vásárolnak kávét, 15 különböző országból, minden szemet kézzel válogatnak, a pörkölést pedig minden esetben a kávé típusához igazítják. Ők is az újhullámos irányzat részei, ami Melbourne-ből indult, Budapest pedig Timi szerint élen jár a meghonosításában Közép-Európában. Lényege, hogy a minőséget helyezik előtérbe, a pörköléssel nem elnyomni, hanem kidomborítani igyekeznek annak eredeti ízvilágát: van, amelyik csokis, mogyorós, van, amelyik dohányosabb, esetleg karamellás vagy éppen gyümölcsösebb karakter. Közepesre vagy világosra pörkölnek, ezáltal nem égnek el az aromák, nem lesz keserű a kávé, mint a feketére pörkölés esetében. Ennek következtében pedig új italokat is kikísérleteztek, mert nem kell elnyomni cukorral és tejjel a keserűséget.

A La Nube blend, amelyet kifejezetten nekik profiloztak, mogyorós, csokis, fügés ízvilágú ruwanda-brazil kávékeverék, még az „újhullámos” kávékkal csak ismerkedő vendégeknek is nagyon ízlik. A másik őrlőben egy fűszeresebb, citrusosabb afrikai, etióp kávét tartogatnak a kávé szerelmeseinek. Timi láthatóan nagy szeretettel és szenvedéllyel beszél a kávéról.

– Az aroma a termőterülettől, az ottani éghajlattól, a feldolgozás formájától, a pörköléstől és az elkészítés módjától is függ. Az sem mindegy, milyen minőségű és hőmérsékletű víz folyik át a kávén, vagy milyen sugárban folyik le: ha például a csésze falát érinti végig, keserűbb a végeredmény, mint amikor szabadon csordogál a csészébe. Az őrlőt naponta többször is szükséges állítgatni, hiszen alkalmazkodni kell az aktuális páratartalomhoz, a hőmérséklethez, a kávé alakulásához – magyarázza Timi.

A kávézó egyébként egyik állomása a Hosszúlépés nevű, várost barangoló csapat kávés gasztrosétájának, és számos kulturális programnak is helyet ad a La Nube. Nemsokára fagyizót is nyitnak egy közeli pavilonban, ami télen kürtőskalácsosként működik majd, hasonlóan bohém és különleges stílusban. Itt úgynevezett nitrokávé is lesz, ami sörcsapból fog folyni, hidegen készül, és édes-krémes íze van…

Fehérváry Krisztina, Szentei Anna

Fotók: Vermes Tibor/Demokrata