Kik voltak a legjobbak az Amerikai Filmakadémia szerint 2005-ben?

Minden az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult az idei Oscar-díj átadásán. Majdnem minden. Egészen az utolsó pillanatig ugyanis úgy látszott, hogy a legjobb filmnek járó elismerést a tajvani Ang Lee által rendezett Túl a barátságon (Brokeback Mountain) című film kapja, amelyet egekig magasztaltak az amerikai kritikusok, ráadásul 2005-ben elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját, 2006-ban pedig négy kategóriában is befutó lett a Golden Globe-díj átadásán. A Filmakadémia döntnökei azonban nem szavaztak bizalmat a mezőgazdaságból élő fiatalember és egy cowboy meleg szerelmi történetének, s a homoszexualitás helyett egy másik örök témán, a faji megkülönböztetésen alapuló Ütközéseknek ítélték a szobrocskát.

Azok számára, akik látták az idei, immár 78. Oscar-gála pompáját, a művészi ruhakreációk versengését, bizonyára elég hihetetlenül hangzik, hogy az 1929. május 19-én először megrendezett ceremónia mindössze öt percet vett igénybe. A 250 meghívott vendéget ekkor még nem kísérte fényképezőgépek és újságírók hada, sőt a közönséget sem érdekelte túlságosan, hogy kik viszik haza a csaknem négy kilogramm súlyú, 24 karátos arannyal bevont bronzszobrocskát. Sokkal inkább foglalkoztatta őket mindaz, amelynek ellensúlyozására az amerikai filmipar vezető stúdiófőnökei és producerei a díjat kitalálták. Vagyis a Hollywood körül keringő kábítószer- és szexbotrányok és a színészek kicsapongásai. Ahogyan aztán a ceremónia körüli felhajtás évről évre nagyobb lett, úgy nőtt meg iránta a közönség érdeklődése is.

Kevesen tudják, hogy az Oscar-díj hivatalos elnevezése eredetileg az Akadémia Díj, vagyis az Academy Award of Merit volt. Arról, hogy aztán hogyan lett belőle Oscar, csak mendemondák keringnek. Az egyik, legvalószínűbbnek tartott verzió szerint, amikor elkészült az első szobrocska, az akadémia egyik alkalmazottja, bizonyos Margaret Herrick állítólag így kiáltott fel: „Nahát, ez pont úgy néz ki, mint a nagybátyám, Oscar!”. Ettől kezdve aztán kollégái is átvették az elnevezést, s nem kellett sok idő hozzá, hogy mindenki csak Oscarként emlegesse a díj szimbólumát, melyet a különböző kategóriák jelöltjeinek a Mozgókép Művészeti és Tudományos Akadémia vének tanácsaként emlegetett több ezer illusztris tagja ítél oda. A döntéshozók között természetesen az amerikai neves filmes szakemberek mellett a külföldi kiválóságok is helyet foglalnak, s titkos szavazással döntenek arról, hogy kik az adott év legjobbjai. Érdekesség, hogy az elmúlt csaknem nyolc évtized alatt csak egyetlenegyszer, a II. világháború idején, 1943-ban maradt el az átadási ceremónia, s mindössze háromszor kényszerültek arra, hogy a kijelöltnél későbbi időpontban tartsák meg azt: 1938-ban, a Los Angeles körül pusztító esőzések következtében, 1968-ban Martin Luther King meggyilkolása, valamint 1981-ben, a Ronald Reagan elnököt ért támadás miatt.

1953 óta, vagyis az első, akkor még fekete-fehér televíziós közvetítést követően aztán már nemcsak a díjátadás került a figyelem középpontjába, hanem a kritikusok és a közönség is árgus szemmel figyelte a hollywoodi elit vörös szőnyeges bevonulását, ahol sokkal inkább a külső megjelenésre, arra, hogy ki kivel érkezik és a legrangosabb divattervezők kreációira került a hangsúly. Annak, aki elhatározza, hogy a közönség soraiból akarja végignézni a ceremóniát, nincs könnyű dolga. Az akadémia tagjai közül minimum két embert kell meggyőznie, akik elismerő nyilatkozattal igazolják pártfogásukat, amelyet azonban még egy 33 tagot számláló testületnek is jóvá kell hagynia.

Az idei, Kodak színházbeli díjkiosztó gálára március 5-én, hazai idő szerint hajnali három órakor került sor. A jelöltek nevét már január 31-én nyilvánosságra hozták, s nagyjából ekkor már tudni is lehetett, hogy kik lesznek azok, akik hazavihetik Oscar szobrát. A díjkiosztó műsorvezetésére idén az Amerikában jól ismert komikust, Jon Stewartot kérték fel, aki Chris Rockot követte a megtisztelő pozíció betöltésében. A színültig megtelt 3400 fős színházteremben „izgulta” végig az eseményt Hollywood színe-java, akik egyedül akkor lepődtek meg kissé, amikor a biztos befutónak kikiáltott Túl a barátságon helyett Jack Nicholson az Ütközések című filmnek nyújtotta oda a legjobb filmnek járó elismerést. S bár az előbbi az igazán fontos díjak közül megkapta a legjobb rendezésért járót, Ang Lee mégsem lehet elégedett, hiszen a nyolc jelölésből csupán hármat váltottak szoborra. Philip Seymour Hoffmant, vagyis az elmúlt év legjobb férfi főszereplőjét az Egy asszony illatában láthatta először a közönség, de játszott a Twisterben és A nagy Lebowskiban is. Idén pedig a Capote főszerepéért már elnyerte az Oscar előszobájának számító Golden Globe-díjat is. A legjobb női főszereplőnek Reese Witherspoont tartották, aki a Doktor Szöszi főszerepével vált igazán ismertté, de most A nyughatatlan (Walk The Line) című, Johnny Cash énekesről szóló filmbiográfiában nyújtott alakításával bizonyította, hogy kilépett a buta szőke karakterszerepből. A legjobb férfi mellékszereplő George Clooney, míg a legjobb női Rachel Weisz lett. A legjobb dokumentumfilm kategóriában díjazták a világszerte konzervativizmussal vádolt Pingvinek vándorlását is, az életműdíjat pedig Robert Altman rendező vehette át. Nem kapott szobrot azonban többek között a Harry Potter és a tűz serlege, a Star Wars III., valamint a Büszkeség és balítélet sem.

(B)