Nemzeti büszkeségünk: a Zsolnay kerámia (Képgaléria!)
A tavaly beállított 28 millió forintos világrekord után a Virág Judit Galéria novemberben tartott negyedik Zsolnay-aukcióján ismét ugyanezen az áron kelt el egy 1910-es remekmű, a faunnal és nimfákkal díszített Bacchanália-gyümölcstál. A különleges darabokat felvonultató, nagy sikerű árverést követően Törő István műgyűjtővel, a galéria társtulajdonosával, ügyvezető igazgatójával mások mellett a Zsolnay gyár fénykoráról, titkos csodafegyveréről és a szecessziós kerámiapiac átértékelődéséről beszélgettünk.
– A gyűjtés önöknél családi örökség, nagyapja, majd édesapja egyedülálló kollekciót állított össze a XVI–XVII. századi erdélyi tallérokból, ön pedig az érmékkel szinte párhuzamosan kezdett el festményeket és Zsolnay kerámiákat gyűjteni. Ez utóbbiakra mikor figyelt fel először?
– 1992-ben jelent meg Csenkey Éva összefoglaló munkája a szecessziós Zsolnay kerámiákról, ami annyira megérintett, hogy tudatosan figyelni kezdtem, mikor bukkan fel egy-egy Zsolnay tárgy az aukciókon. Persze nemcsak én voltam ezzel így, hanem sokan mások is, így az árak hirtelen megugrottak. Ráadásul a külföldi kereskedők is folyamatosan jártak Budapestre, hiszen nálunk még mindig olcsóbban tudtak hozzájutni egy-egy különlegességhez. Ennek köszönhetően mint minden műtárgy, a Zsolnay is többnyire kifelé ment az országból, hiszen a nagy gyűjtemények külföldön, így Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Amerikában voltak.
Hogy mi volt a Zsolnay-ak csodafefgyvere, mennyi időn át tartott a Zsolnay-gyár valódi fénykora
A teljes interjút a Demokrata karácsonyi számában olvashatják el.
