Női mesék

A Hagyományok Háza Kallós Zoltán kiállítóterében nyílt tárlat a XX. század elejének két nagy művészeti stílusa – a szecesszió és az art deco –, valamint a népművészet találkozását vizsgálja olyan meghatározó női alkotók munkáin keresztül, mint Lesznai Anna, a Zsolnay nővérek, Mallász Gitta, Undi Mariska vagy Zsindelyné Tüdős Klára. A tárlat a két világháború közötti Magyarországra visz: a nyüzsgő városi élet, a színházak, divatszalonok világán túl a korabeli vidék Magyarországára, Sárköztől Székelyföldig, az Ormánságtól a matyók vidékéig.

Közös pontok

A XIX. században a romantika, a historizmus az érdeklődést a nemzeti múlt felé fordította, a tudományok, művészetek művelői elköteleződtek a nemzeti kultúra felkutatása iránt. E magyaros karaktert a népi kultúrában találták meg, és mire megszületett a XX. század elejének új stílusa, a szecesszió, majd az art deco, annak magyar ága különleges, egyedi hangvétellel gazdagodott, épp a népművészetnek köszönhetően. Hiszen a folklór képes volt visszahatni a magas művészetre, vagyis megihlette az építészetet, a képző- és iparművészetet, széles körű elterjedésében pedig nyilván az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a korabeli kultúrpolitika felkarolta és támogatta e törekvéseket. És a felszín alatt kibomlott egy egészen másfajta történet is: mégpedig a falvakat járó értékmentőké, akik az eltűnőben lévő népművészet kutatásával és a hagyományok átmentésével is foglalkoztak, művészként pedig az általuk felgyűjtött anyagot ötvözték koruk modern formáival. Bár más és más területen alkottak, éppen ez az érdeklődés adja a közös nevezőt mások mellett Mallász Gitta jelmeztervező, Tüdős Klára divattervező, Undi Mariska grafikus, meseillusztrátor vagy Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia iparművészek gondolkodásában és a tárlaton bemutatott a többi női alkotó munkásságában is.

Embermentők

A Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeum népművészeti és néprajzi gyűjteményében több mint tízezer műtárgy található, az anyagot két évvel ezelőtt kezdték el merőben új, az addigitól eltérő kiállítási koncepció szerint feldolgozni. A paradigmaváltás eredménye nem maradt el: tavaly tematikus múzeummá minősítették az intézményt. A jelenlegi tárlat elsősorban a női alkotókra fókuszál, akik jelentős kutatásokat folytattak, és fontos gyűjteményt hagytak az utókorra – e témához a múzeum saját anyagával is tudott kapcsolódni, de számos más intézmény is kölcsönzött tárgyakat a kiállítás idejére, többek mellett az Iparművészeti Múzeum, a Kiscelli Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár is. Ahogyan a tárlat kurátorai mesélik, az anyag összeállítása során történtek váratlan felfedezések is.

– Mallász Gitta a két világháború között grafikusként, reklámgrafikusként működött, később pedig a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) jelmeztervezőjeként készített Rábai Miklós koreográfiáihoz kosztümöket. A múzeum egyik félreeső folyosóján három nagy méretű kollázsára bukkantunk, ezek közül egyet restaurálás után ki is állítottunk a tárlaton – meséli dr. Czingel Szilvia, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeum vezetője, a tárlat főkurátora, hozzátéve, hogy az anyag kapcsolódik a holokauszt nyolcvanadik évfordulójához is, mégpedig Lesznai Anna érintettsége, valamint Mallász Gitta és Zsindelyné Tüdős Klára embermentő tevékenysége okán: e két utóbbi művésznek a Jad Vasem Intézet oda is ítélte a Világ Igaza díjat.

A népművészet bűvöletében

Ehhez hasonló, a XX. századra oly jellemző történetek mellett a pályájukat tudatosan építő, a társadalomban érvényesülni képes, emancipált nők képe rajzolódik ki. Olyan egyéniségek portréi, akik pár lépéssel a koruk előtt jártak: bátrak voltak, hiszen életüket szenvedélyüknek, érdeklődésüknek rendelték alá, és ha kellett – Tüdős Klára és Mallász Gitta embermentő akciói példáit adják az erkölcsi tartásnak, a humánumnak –, szembementek a világgal. A tárlaton a korabeli fényképek, öltözetek, archív mozgóképek és persze változatos iparművészeti tárgyak, például plakátok, bútorok, textilek mögött személyes sorsok, különleges életek rajzolódnak fel.

– Lesznai Anna egy módos földbirtokos lányaként gyerekkorában találkozott a matyó népviselettel, emlékei között elevenen éltek a birtokra a nyári aratáskor érkező falusiak: az akkor látott színek, formák, minták kavalkádja elementáris erővel hatott grafikusi munkásságára. Az irodalommal is kacérkodott: Ady Endre írta az első kritikát verseskötetéről, míg ő Ady könyvborítóját tervezte – mondja Üveges Krisztina, a tárlat társkurátora.

Mesél a Zsolnay nővérekről is, Terézről és Júliáról, a Zsolnay gyár tervezőiről; folklór ihlette motívumaik a Zsolnay gyár általuk megálmodott tárgyainak díszítményein is fellelhetők. Érdekes adalék, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum tekintélyes néprajzi kollekciójának egy része éppen az ő értékmentő tevékenységüknek köszönhető: Pécs környékének falvait járva csak főkötőből több ezer darabot gyűjtöttek.

– Undi Mariska a Magyar Királyi Képzőművészeti Iskolában tanult, itt ismerkedett meg Kriesch Laurával, Kőrösfői-Kriesch Aladár festőművésznek, a Gödöllői Művésztelep egyik alapítójának testvérével. Undi csatlakozott Malonyai Dezső népművészeti gyűjtő körútjához, később pedig bejárta Sárközt, Matyóföldet, Kalotaszeget, főként Torockót, munkáit áthatották a népművészetből merített motívumok, akár ruhát, bútort tervezett, akár grafikát készített. A Zsolnay nővérekhez hasonlóan ő is publikálta néprajzi kutatásait – teszi hozzá Üveges Krisztina. A kurátor kiemeli, a szülőföldjükön élő és alkotó hímző parasztasszonyok munkássága fontos mérföldkő volt a régi hímzőművészet kutatásában és az új motívumkincs megteremtésében. Ilyen volt Király Ilus, Kis Jankó Bori és Csuhai Józsefné (Pólik Erzsébet): az ő szerepükről is megemlékezik a kiállítás.

A tárlathoz különleges program is kapcsolódik: mivel Mallász Gitta a MÁNE jelmeztervezője volt, ezért az együttes felújítja néhány régi koreográfiáját, amelyeket a tárlat kísérőrendezvényeként láthat majd a közönség.