Nők nélkül

Amikor egy vírus kiirtja a nőket a Földön, az összeomlott civilizációban egy férfi az egyedüliként immunis lányát próbálja megvédeni. Az Életem fénye mégsem adrenalindús, posztapokaliptikus vízió, tele egymást gyilkoló élőlényekkel, Casey Afflecket a hangos stúdiófilmeknél mindig is jobban érdekelték a független, művészi értékű alkotások. A színész tíz éven keresztül dolgozott a forgatókönyvön, és nem csak főszereplője, rendezője is a mozinak. A személyesség a berlini és a Karlovy Vary-i fesztiválon bemutatott film többrétűségén is érződik. Sok más mellett értelmezhető felnövéstörténetként, Noé bárkája parafrázisként, esetleg feminista kiáltványként: a nők eltűnésével a társadalom összeomlik, és a férfiak többsége állati ösztönlénnyé válik. A rétegek külön is működnek, de csupán a felszínt kapargatva, az Életem fénye ezért sem filozofikus sci-fiként, sem szórakoztató világvégethrillerként nem elég hatásos. Az erőteljes színészi játék és a lassú elbeszélésmódból adódó intim hangulat révén azonban mindenképpen új színt hoz az egyébként rég elkoptatott műfajba.