Hirdetés

Miután egy ideje szinte minden a nyolcvanas évek retrózásáról szólt, a magyar film egyre inkább a kilencvenes évekre kezdett figyelni: a Blokád vagy a Zámbó Jimmyről szóló tévésorozat, A király után a Kék Pelikan is a rendszerváltás utáni kaotikus időszakra koncentrál, csak – az egész estés alkotások téren itthon eddig egyedülálló módon – az animációs és a dokumentumfilmek műfaji keverésével tálalva. Csáki László rendezése három fiatal srácról szól, akik miután ráébrednek, hogy hiába nyíltak meg a határok és lehet legálisan szabadon utazni, nem engedhetik meg maguknak, így vonatjegyeket kezdenek hamisítani. Eleinte csak saját maguknak, majd a barátaiknak is, végül pedig méretes vevőkörük alakul ki, felkeltve a hatóságok figyelmét is. Az alkotás szatirikus hangvételben, szellemes párbeszédek segítségével meséli el a valós történetet, miközben rendkívül aprólékosan, millió vizuális poénnal idézi meg a korszakot. Nem túlzás állítani, az elmúlt idők egyik legkülönlegesebb magyar filmjéről van szó, ami sokaknál kultikus státusba fog emelkedni.

Korábban írtuk