Nyár, bor, vércseszárnyak

Negyven évvel később, 2007-ben lányuk, a dokumentumfilmes Skrabski Fruzsina és férje, Mészáros Dávid ugyanezt folytatták, és elkezdtek szőlőt termelni, elsősorban a Balaton-felvidékre jellemző fehéreket. Mára a Skrabski-pincészet évi negyvenezer palack borát egyre szélesedő rajongótábor fogyasztja, mert van valami ezekben a borokban, amit nem könnyű szavakba önteni. Valami, ami egyszerre áraszt könnyedséget, a táj és az élet szeretetét, a nemes ital romantikáját.

Sümegi Gábor, a pincészet vezetője nehezen tudná tagadni őszinte vonzalmát a Balaton fölötti hegyen viruló és évről évre fejlődő pincészet iránt. Itt kezdett borászattal foglalkozni, ez tölti ki az életét… Most javaslatára a Ménesi borbárban egy könnyed, szinte légies Irsai Olivérrel kezdünk. „Mi eltérünk a napjainkban alkalmazott általános borkészítési technológiáktól. Segédanyagok nélkül, teljesen természetes úton készítjük borainkat, amelyek így nem lesznek annyira illatosak, mint máshol, de mi ebben hiszünk.”

Különös bor az Irsai Olivér, és nem csak a neve miatt. Sümegi Gábor szerint 1930-ban nemesítette ki Kocsis Pál a csabagyöngye és a pozsonyi fehér fajtákból. (Később, 1960-ban pedig Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a piros tramini keresztezésével megalkotta a cserszegi fűszerest, amit két héttel ezelőtt ugyanitt Koch Csaba borász értékelt sokra.) Legendák keringenek a névadásról, többek között, hogy Irsai Olivér mesebeli figura volt, vagy esetleg egy kereskedő, aki száz pengőt fizetett az elnevezésért. Egyik sem igaz. Valóságos személy volt Irsai M. Olivér, aki épp 1930-ban született, akár a szőlőfajta. Édesapja, Irsai M. József jó barátja volt a nemesítőnek, így amikor 1930-ban világra jött Olivér nevű gyermeke, Kocsis Pál baráti ajándékként Irsai Olivérnek keresztelte a szőlőt. A nevén egy szőlővel osztozó úriember hosszú és nehéz élet után az ezredfordulón hunyt el. Fia, ifjabb Irsai Olivér tudomásunk szerint ma Szegeden él.

Vajon milyen érzés lehet saját nevével palackok százain, ezrein, sőt százezrein találkozni, hiszen az Irsai Olivér az egyik, ha nem a legkedveltebb illatos borunk. Nem tudjuk. Csak azt, hogy ez az Irsai Olivér, ami ott fenn, a Balaton fölötti Kis-Les-hegyen termett, olyan barátságos, olyan szeretni valóan könnyed és elegáns, hogy valahogy az ember beleérzi vagy tán beleképzeli Kopp Mária és Skrabski Árpád egymás és a táj iránti szeretetét is.

Kanyarodjunk hát vissza a borbárba, kóstoljunk meg egy jó olaszrizlinget, egy hűvösen úri rajnai rizlinget, amelynek illatába rejtélyes módon keveredik némi férfiasan minerális illat, ne kerteljünk, szinte gázolajszag, aminek itt helye, oka van… majd amikor már a mélységesen mély ízű Öreg tőkék olaszrizlingjét kortyolgatjuk, tegyük föl a kérdést, hogy ki rajzolta és miért a hegyes csőrű madárportrét a Skrabski-borok címkéire?

„A címkén egy vörös vércse portréja látható, amit Somogyi Győző grafikusművész rajzolt. Volt egy szüretünk, amikor a kései betakarításra szánt szőlőszemeket mind lecsipegették az erdei madarak. A következő évben azonban felbukkant a levegőben egy vörös vércse, ami az egyik legkisebb testű ragadozó madár, akkora, mint egy galamb, de a kis madarak féltek tőle, és a szőlőnk megmaradt. Így lett a borászatunk totemállata.”

Sümegi Gábor egyébként a szépen csengő nevű Rizling Generáció tagja. Ezt az egyesületet a környék fiatal, többnyire második generációs borászai alapították azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a Balatonfüred-Csopaki történelmi borvidék, illetve a Balaton-felvidék tradicionális és különleges borait, a térség idegenforgalmi vonzerejét. „Bízunk az összefogás erejében, ezért Magyarországon eddig egyedüliként, borvidéki és nemzedéki összetartozás szerint szervezett társulást alapítottunk… Hisszük, hogy együtt, bizalommal, tapasztalataink megosztásával és közös kétkezi munkánkkal könnyebben érhetjük el mindannyiunk közös célját. Az egymás pincészeténél tartott borkóstolók az őszinte beszélgetések alkalmául szolgálnak, amelyek egyértelműen a borok minőségi javulását hozzák magukkal, hisz figyelünk és adunk egymás tapasztalataira” – vallja honlapjukon Gyukli Krisztián, a Rizling Generáció elnöke.

Magyarország soha nem lesz bornagyhatalom, mert ahány borászat, annyiszor százféle bor; a magyar géniusz, a sajátosan magyar kreativitás egyik legszebb megnyilvánulása a százezerféle bor. Ezt azonban a világ soha nem fogja megszokni. A francia bordeaux-i borvidék nagyobb, mint a mai Magyarország, és összesen négyféle szőlőt termesztenek rajta. Így könnyű világhírre szert tenni. Mert jó bort sokan tudnak csinálni, de nagy tömegben egyféle jó bort, ahhoz a magyarok talán értenének, de kedvük, az nincs hozzá.

Így hát a világnak kell eljönnie hozzánk, mert ami jó és szép a világban megterem a szőlőskertekben, azt Magyarországon bőven megtalálni, de még többet is.

Egy kicsiny gyöngyszem ebben a varázslatosan változatos világban ott, túl az erdőn a kis termetű, de bátor lelkű vörös vércse védelmét élvező tiszta és őszinte Skrabski-pincészet. Ha Balatonudvari felé járnak, és megpillantják az országút mentén a feliratot, nyitvatartási időben forduljanak rá a földútra bátran, és induljanak az erdőn át a Kis-Les-hegy felé. Nem bánják meg, mert jó borokat találnak ottan. De mindenképpen az Irsai Olivérrel kezdjék a kóstolást. És ahogy belekortyolnak a hűvös és illatos italba, hullassanak egy csöppet a pohárból a földre: Kopp Mária és Skrabski Árpád tiszteletére.