Nyerges Attila: Volt valamiféle kijelölt utam a szüleim és a nagyszüleim által

– Legutóbbi albumán (Utolsó, 2022) a Budapest című szám elég egyértelművé teszi, hogy miként látja a főváros jelenlegi vezetését. A videóklipet nézve pedig nem kérdés, hogy kik azok, akiknek a dal szerint nem kellene beleszólniuk a város vezetésébe. Jól látom, hogy ez még a zenekartól is szokatlanul konkrét állásfoglalás?

– Látva a város mostani állapotát, célozni akarunk azokra a politikusokra, akikkel azt gondolom, hogy mindenkinek problémája van. Ha felismerhetőek a klipben, akkor elértem a célomat vele. Emberekkel van problémám, olyanokkal, akik nem férnek bele az én értékrendembe. Néhány éve nem élek már Budapesten, a családommal Fótra költöztem, de a szülővárosom, ezért odafigyelek rá, mi történik. Édesanyám a fővárosban él, miatta többször is bejárok hetente Budapestre, és tapasztalom, hogy mi változott rossz és mi jó irányba. Messze nem vagyok elégedett azzal, amit látok. Az életemre nincs különösebb hatással, hogy mi zajlik a fővárosban, ettől függetlenül látok sok olyan embert a vezetés részéről, akiknél a hozzá nem értés mellé arrogancia is párosul, amit végképp nehezen tudok elfogadni. Ennél kevesebb bántó dolgot tapasztalok. 

– Mikor döntött úgy a zenekar, hogy egyértelművé teszi politikai irányultságát? 

– Sokáig próbáltunk lavírozni és úgy fogalmazni a szövegeinkben és a civil megnyilvánulásainkban, hogy ne legyen egyértelmű, mit gondolunk a politikáról. Mindezt azért tettük, mert ki voltunk szolgáltatva a különböző megjelenéseknek, megrendeléseknek. Ha tudják rólad, hogy az egyik vagy a másik oldalon állsz, az már kizár bizonyos helyszíneket, ahol nem tudsz játszani. Annak idején, 20-25 évvel ezelőtt megszületett bennünk az igény, hogy nem szeretnénk már kocsmazenét játszani, hanem valami lényegre törőbbet és fontosabbat is szeretnénk megfogalmazni, valamit hozzátenni ahhoz, amit mi kaptunk ettől a nemzettől, az országtól. Eljött az a pillanat is, hogy elég abból, hogy takargassuk, amit amúgy is mindenki tud, vállaljuk fel inkább önmagunkat, és ez olyan volt számunkra, mint egy hazatérés. Megnyugtató volt és helyre került bennem minden azáltal, hogy éreztem, nem kell alakoskodnom, nem kellett úgy tennem többé, hogy nekem minden tetszik a világban, ami körülöttem történik. 

– Az elmúlt évtizedek változásaihoz, a nemzeti szellem erősödéséhez hozzájárult a zenekar munkája?

– Szeretném azt gondolni és hiszem is, hogy részünk volt benne.

– Elég tisztán szól a Nyolcvanas évek a mai fiatalokhoz, mert ez a dal nem csak romantikus nosztalgiázás, de kemény rendszerváltás- és jelenkorkritika is. Mit ért meg az ön gyerekének korosztálya ebből? 

– Az én gyerekeim szerencsés helyzetben vannak, hiszen a családban hallották azokat a történeteket, amelyek számukra is meghatározóak lettek. Ők már nem is annyira gyerekek, hiszen a harmincas éveikben vannak, ez a generáció pedig még találkozott a nagyszüleivel és nem idegen számukra, amikor ezekről beszélek. Nagy gondban azok vannak, akik egészen fiatalon hallják meg ezt a dalt, mert nekik ezek a nevek és történések nem mondanak túl sokat, maximum egy lapot jelentenek a történelemkönyvből. Amit segítségül kapnak, az a dalból készült videoklip. Nem mellesleg célunk volt ezzel a számmal, hogy kérdezzenek, akik nem tudják, hogy miről van szó és kezdődjön el egy párbeszéd a generációk között a közelmúltról. 

– A szöveg szerint az önmegvalósítást tartja korunk egyik legnagyobb hazugságának. Miért? 

– Hallottam valahol, hogy az a nagy különbség a mai és a régi ember között, hogy a nagymamáinkban fel sem merült az önmegvalósítás gondolata, hanem egyszerűen a családjukért éltek. Szerintem ez a helyes irány. Mert ha egy közösségért élsz, akkor nem az a fontos, hogy te mindenből kivedd a részedet, hanem hogy próbálj gondoskodni azokról, akik ennek a közösségnek a tagjai. Ebbe ugyan bele kellene hogy férjen az önmegvalósítás, de csak valahol a harmadik, negyedik, ötödik helyen. Elsősorban azokért érdemes élni, akiket szeretünk, és akik fontosak nekünk. 

– A zenekarban is működik az a hozzáállás, hogy az önmegvalósítás másodlagos a csapatszellem mellett? 

– Azt gondolom, erre a legjobb bizonyíték, hogy 25 éve nagyjából azonos a felállásban játszik az Ismerős Arcok zenekar. Nemrég kényszerültünk egy tagcserére, de annak is egészségügyi okai voltak. Húsz éve ugyanaz a hat ember alkotja a gárdát. 

– Az alázat vagy az egymás iránti tisztelet tartja össze ennyi idő után is a zenekart? 

– Nekünk is megvoltak a harcaink és vívódásaink egymás között, de soha fel sem merült, hogy a vége az legyen, megváljunk egymástól. A cél mindig az volt, hogy a zenekar jusson előbbre. 

– Ideológiai vitáik nem voltak? 

– Alapvetően egyféleképpen látjuk a világot, ezért is döntöttünk úgy, hogy a kocsmazenélésből átmegyünk értékesebb mondanivalót közvetíteni kívánó társaságba. Felmerült persze bennünk, merjük-e ezt csinálni, biztos, hogy jól van-e így, de aztán rövid győzködés után mindenki beadta a derekát és a kezdeti nehézségek után el is kezdett működni. A harmadik-negyedik lemez táján volt olyan vitánk, hogy bizonyos szövegek annyira konkrétan voltak megfogalmazva, hogy kicsit hátrahőkölt a zenekar egyik-másik tagja. Voltak vitáink, de azt mondtam, ha nem kerülhet így a lemezre, akkor szólólemezként fogom elkészíteni. Úgy álltam hozzájuk, hogy vagy velem jönnek, vagy megcsinálom egyedül. Belátták, hogy azt a mondanivalót, amit szeretnék közvetíteni a színpadról, nem tudom, és nem is akarom megmásítani. 

– Abból volt nézeteltérés a tagok között, hogy politikai rendezvényen vállaljanak-e fellépést? 

– Első nagyobb balhénk akkor volt, amikor Siklóson elmentünk egy kampányrendezvényre. Vári Attila indult éppen pozícióért és ő hívott el játszani, nekem semmit nem kellett mondanom, még csak együtt sem kellett vele állnunk a színpadon. Hatalmas balhé kerekedett a rajongótáborunkban ebből, hiszen sok volt a régi Jobbik-szimpatizáns közöttük. Ezért sokan megütköztek azon, hogy egy Fidesz-rendezvényen lépünk fel. Észre kellett vennem, ezek pillanatnyi hisztik és haragok, amelyek nem tartanak tovább néhány hónapnál: azok az emberek, akik nagy kijelentéseket tettek, hogy soha többé nem jönnek Ismerős Arcok-koncertre, néhány hét múlva megint ott álltak az első sorokban. Akik követik a munkásságunkat, észre kell hogy vegyék, hogy 25 éve ugyanarról beszélek, teljesen mindegy, melyik párt gondolataival cseng össze. Nem fogok elnézést kérni, mert olyan dolgok is politikai színtérre kerülnek, amikről a zenekar már beszélt. 

– A 2006-os rendőrterror és Gyurcsány is meghatározó élménye a zenekarnak… Dalaikban is visszatér ez az élmény.  De hogy látják ezt a fiatalok? 

– Nekik ez már egy távoli történet: mese vagy sztori a múltból. Mi azonban ott voltunk, a szemünk előtt zajlottak a brutális események, láttuk, hogy bántak az emberekkel. Nekem igyekezhet úgy csinálni, mintha ő egy tornacipős, jópofa ember lenne. Mára viszont azt látom, hogy teljesen súlyát vesztette az ember, és ez jól van így. Így kellett volna lennie rögön 2006-ban. Emlékszem, Fiala János mondta el az egyik műsorában Gyurcsányra és társaira, hogy ezek az emberek megszűntek létezni. Olyanná váltak, mint a levegő, át lehet rajtuk nyúlni. Így is történt. 

– Mit gondol, ha ma egy fiatal zenekar vállaltan nemzeti, erről beszél vagy ilyen témájú dalokat ír, akkor mire számíthat?

– Szerintem kell egy kicsit öregedni ahhoz, hogy egy zenekar megfogalmazza az ilyen irányú gondolatait. De ismerek nagyon sok új zenekart, kitűnő zenei tudással, nagyon jó és pozitív gondolatokkal. A kirekesztettségre biztosan számíthat kezdetben egy, a miénkéhez hasonló nézeteket valló zenekar. Mi is átéltük ezt: a huszonöt évünkből húsz biztosan arról szólt, hogy nekünk sokkal nehezebb egy bizonyos pontra eljutni. Hogy a Nélküled ilyen szinten elkezdett működni, mint amennyire ma ismerik határon innen és túl, az azt jelenti, hogy nekünk egészen addig kellett járni azt az utat, amit járunk. Amikor a fiatal zenészek kipottyannak egy tehetségkutatóból és egy év alatt nagy ismertséget érnek el, akkor gondoljunk arra, hogy mi huszonöt évig csináltuk, ennyit kellett tapasztalni, hogy most már nyugodtan hátra tudjak dőlni, hiszen bárhova megyek a Kárpát-medencében, tudom, hogy ott közönség fog minket várni, és pontosan tisztában van azzal, kik vagyunk. 

– Mi inspirálta a Nélküled című dalt, ami az összetartozás himnusza lett? 

– Tízéves évfordulóhoz közeledtünk, és ezzel a dallal mondtam köszönetet a közönségnek. Azt szerettem volna leírni, hogy mi lenne velünk nélkülük. Ezt olyan képekkel festettem alá, amelyek jellemzőek voltak ránk. A rengeteg  felvidéki koncertnek és az ismertségnek köszönhetően került a dunaszerdahelyi futballcsapat elé, ahol néhány szurkolónak támadt egy olyan ötlete, hogy kiosztják a szöveget. Hatezer dalszöveget kinyomtattak és egy helyi előadó elkezdte énekelni a tömeggel a meccs előtt. Olyan jól sikerült, hogy minden mérkőzésükön elhangzik. Ők indították el a dalt a saját útján. 

– Tudja, hogy éppen idén készül a dunaszerdahelyi futballcsapatról egy dokumentumfilm? 

– Igen, tudom, szerepelünk is benne. Meghívtak és elénekeltem a dalt, másnap kijött az egész zenekar és csináltak velünk interjút is. Kétségkívül a sportklub hatására kezdett önálló életet élni ez a nóta, de amikor a miniszterelnök úr is megosztotta a Nélküledet a Facebookon, végképp elterjedt. Az összes ellenzéki portál megírta, hogy szélsőséges zenekar dalát osztotta meg, mindenhova belinkelték. Hatvankétmillió kattintást ért el.

– Huszonöt éves idén a zenekar, hogyan alakítja a jubileum az év hátralévő részét?

– Februárban a Budapesti Kongresszusi Központban a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral összeállítottunk egy műsort, ezt jó régen szerettük volna már megcsinálni, de a járvány megállította. Fantasztikus este volt! Végigkoncerteztük a nyarunkat, és szeptemberben a Barba Negrában adunk egy nagy koncertet, amit szintén a 25 éves jubileumunk ünneplésére szánunk. Tátrai Tibor, Freinreisz Károly lesznek a vendégeink, és az idei Dal győztese, László Evelin melegíti be a közönséget. Egy kiadvánnyal is előrukkolunk, és jövőre egy új lemezzel készülünk. Hamarosan pedig elkészítünk egy közös nótát a Republik zenekarral. Régóta szerettünk volna együtt játszani, örömömre szolgál, hogy erre most sor kerül. 

– Tehát nem a 2022-es volt az Utolsó lemez, noha a címe megtévesztő? 

– Van egy dal a lemezen, a Mindenki idegen, aminek az eredeti címe az Ismerj fel! volt. Csakhogy Ákosnak is van egy nótája ilyen címmel. Megkérdeztem tőle, hogy zavarná-e, ha a mi számunknak is ez lenne a címe, mire ő azt mondta, hogy a dal még csak hagyján, de neki is van egy válogatásalbuma ezzel a címmel. Respektáltam a kérést, eszembe jutott, hogy van egy Utolsó című nóta is a lemezen, ezért kapta ezt a címet, elvégre eddigi utolsó lemezünk.

– Beszélt arról, hogy nem kizárt, a háború miatti aggodalom is megszólal majd valamelyik készülő dalban, hiszen nem lehet szó nélkül elmenni amellett egy művésznek, amiben élünk. Lesz ilyen dal? 

– Biztos, hogy az új lemezen lesz olyan, ami valamilyen mértékben utal a háborús időkre. 

– A kárpátaljai magyarok visszavárják a zenekart. Milyen utolsó élményeik vannak onnan? 

– Számomra nagyon szomorú, mennyire nagy bajban vannak. A legutóbbi alkalommal, amikor ott voltunk, akkor Beregszászon játszottunk volna. Odamentünk délelőtt 10-11 körül és egésznapos színpadépítés után akkora vihar csapott le ránk, ami teljesen széttépte a színpad fedését. A buszunkra rádőlt egy fa és elmaradt a koncert. Láttam azokat, akik szervezték, hogy szinte sírtak a csalódottságtól. Összedugtuk a fejünket Nándival (Galambos Nándor –  a szerk.), és megbeszéltük, mindenképpen meg kell oldanunk, hogy még egy koncert legyen valahol. Két-három hónappal később elképesztő élmény volt látni azokat az állapotokat, amik ott uralkodnak. Gyötrelem a határon átjutni és ha valahol, akkor ott még abszolút érezhető a másodrendű állampolgár lét, olyan hátrányokkal élik a mindennapjaikat, hogy el sem tudom mondani. Mindenféle magyar szó, zenekar csodaszámba megy, mintha a rendszerváltás előtt lennénk. Elképesztő és elkeserítő, ami ott van.

– Szokott számvetést készíteni? Elég tudatos embernek tűnik… 

– Próbálom úgy élni az életemet, hogy a számvetés mindig jelen legyen és ha számvetést megteszem, ne legyek mínuszban. A tudatosságról azt gondolom, hogy volt valamiféle kijelölt utam a szüleim és a nagyszüleim által, és miután jól ismertem őket, tudom, mi az, amit megtennének és mi az, amit nem. Tudom, hogy mi az, amit mondanának és mit várnának el tőlem, annak ellenére, hogy már nem élnek. Édesapám 2011-ben halt meg, ő volt talán a legnagyobb rajongója a zenekarnak. És ő volt, akihez mindig fordulhattam, hogy a szövegeimet átnézze, véleményezze. Nagyon hiányzik, hogy az ő tanácsai nincsenek már jelen az életemben. De szeretném azt gondolni, ismerem őt annyira, hogy tudjam, mi az, amire ő is rábólintana.

Kapcsolódó

Példaképeink arcképcsarnoka – Nyerges Attila (videó)

Aki nélkül nem lenne Nélküled – Értékőr című sorozatunk 3. részében az Ismerős Arcok frontemberével, Nyerges Attilával beszélgettünk.