Nyolc évszázad hagyománya
Két év előkészítő munka, majd négy év régészeti és művészettörténeti kutatást követő műemléki helyreállítás, illetve 1,67 milliárd forint kormányzati támogatás. A számok mögött pedig a türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony prépostsági templom áll, amely a Dunántúl egyik legjelentősebb Árpád-kori műemlék temploma, falain az egyik legszebb és legnagyobb hazai Szent László-legendával és Dorffmaister késő barokk freskóival. Egy hosszú ideig méltatlanul elfeledett, mára újjászületett templom, benne nyolc évszázad történelmi hagyományával.
Bár Sümeg, Keszthely és Hévíz is belátható közelségben van, egyetlen főbb útvonal sem érinti ezt az alig több mint 1800 fős zalai kisközséget, Türjét. Holott az Árpád-korban jelentős település lehetett, hiszen a premontrei rend már az 1200-as évek környékén felépítette itt monostorát. Az 1121-ben Szent Norbert által alapított, Szent Ágoston reguláját követő „fehér ruhás” rend ugyanis nem építkezett akárhová: templomaikat általában forgalmas helyek, illetve városok közelébe építették, oda, ahol a papi tevékenységet és a tanítást egyaránt gyakorolhatták. Ám amennyire a zalai dombok az idők során elrejtették Türjét, annyira feledésbe merült temploma, a magyar középkor egyik legfontosabb műemléke is.
Dickensi hangulat
Bár nemcsak építészetileg, de művészettörténeti szempontból is kincseket őriz, a türjei templom kimaradt a XIX. században kezdődő restaurálási hullámból. Ki tudja, talán éppen azért, mert nem volt szem előtt, így az idegenforgalom mellett a döntéshozók figyelmét is elkerülte? Mindenesetre az elmúlt 200 évben mindig csak annyi pénz jutott rá, hogy használhatóvá tegyék, de különösebben nem változtattak rajta semmit. És ma már bizton állíthatjuk, hogy ez volt a szerencséje. Mert éppen ennek a mellőzöttségnek köszönhetően a türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony ma azok kevés magyarországi templomok egyike, amely építésétől kezdve ugyanolyan maradt, megőrizte eredeti alakját.
– Omladozó vakolat, szürke falak, körös-körül homály és sötétség. Minden mozog. A templom rozsdafarkúak tanyája, az oltárképen látszanak is a nyomaik. Vizesedés, salétrom és doh. Nyomorúságos körülmények, igazi dickensi hangulat – emlékszik vissza a templommal való első találkozására Fazakas Z. Márton türjei, csornai, jánoshidai és sopronhorpácsi prépost, premontrei apát, aki már évtizedekkel ezelőtt képzeletbeli százmilliókat költött a monostor felújítására. Mert a lepusztult templommal való találkozása ennek ellenére szerelem volt első látásra. Talán észrevette benne azt, amit ma már mi is tisztán láthatunk: az elmúlt nyolc évszázad magyar történelmét.
Mivel a levéltári források hiányosak, az alapítás pontos idejét nem ismerjük. Ami biztos, hogy 1234-ben Türje már szerepel a premontrei rend „ninivei katalógusában”. A későbbi oklevelek pedig arról is tudósítanak, hogy alapítója a Türje nemzetségbeli Dénes szlavóniai bán, Szent László király testvérének gyermeke, akinek sírját a felújítás során meg is találták. A tatárjárás után az apátságot megerősítették, szabályos kockaerődítményt, végvárat alakítottak ki belőle. Aztán jött a török, és ennek ellenére persze simán elfoglalta, hiszen hiába nyújtott természetes védelmet a domb és a körülölelő Nádas-patak, ha Sümeg közelsége miatt nagyszámú katonaság sosem tartózkodott benne. A török a templomot pedig mindig arra használta, amire éppen szüksége volt: hol istállónak, hol kaszárnyának, de még fegyverkovácsműhely is működött benne. Amint azonban lehetett, a premontreiek visszatértek, hogy aztán az 1700-as évek végén Morvaországból Magyarországra hívják a mindössze húszesztendős Dorffmaister Istvánt. A hazai késő barokk oltár- és falképfestészet talán legtöbbet foglalkoztatott képviselője pedig ennek a meghívásnak köszönhetően el is indult magyarországi diadalútján. De előbb még kifestette a türjei refektóriumot, a kolostor folyosóját, a templom szentélyét, illetve Szent Anna-kápolnáját.
Lámpa Krisztus arcában
A türjei templom felújítása során mindvégig egyértelmű volt, hogy ezeket a Dorffmaister-freskókat teljes egészében fel kell tárni és meg kell szabadítani a későbbi átfestésektől. Heitler András restaurátor először a meglazult vakolatot stabilizálta, megtisztította a falképeket, majd eltüntette róluk az 1900-as évek átfestéseit, amelyek sok esetben csupán az alakok vörös kontúrral való körberajzolásából álltak. A szakszerű restaurálásnak hála azonosítani lehetett a szentély falára festett négy szent alakját: Szent Imrét, Szent Lászlót, Szent Istvánt és Salamon királyt, mint ahogyan újra eredeti szépségükben pompáznak a Szent Anna-kápolna falfestményei is. Nem nyúltak hozzá viszont az 1987-ben megtalált, de csak az ezredfordulón feltárt és restaurált Szent László-legendához, amely a Dunántúl legszebb és legnagyobb klasszikus Szent László-ciklusa, egyben a templom legjelentősebb középkori falképe. A keletről nyugatra haladó, hét részből álló jelenetsor a nyugati kereszténység fényességét és igazságát hivatott bizonyítani: a Várad várából fehér lovon kilovagló, nyugati ruhába öltözött király üldözi a lányt elrabló, sötét paripán ülő kun vitézt. A falfeltárás mindezeken kívül számos további meglepetést tartogatott. Az egyik tartóoszlop falikara alól előkerült például egy középkori golgotajelenet, amely az előzetes feltevések szerint a keresztút egyik állomása lehetett. A szakembereknek azonban csalódniuk kellett, hiába kutatták meg a falakat, nem bukkantak további stációkra. Feladatuk azonban ettől még nem lett könnyebb: újrarajzolni azt a Krisztus-arcot, amelynek éppen a közepébe fúrták be egykor a lámpát.
A rekonstrukció egyik legvitatottabb pontja a homlokzat felújítása volt; különösen akkor értetlenkedtek, sőt háborodtak fel sokan, amikor a jól megszokott vörös téglahomlokzatra törtfehér vakolat került.
– A türjei templomot a falu téglatemplomként szokta meg, így érthetően sokkolta az embereket ez a nyilvánvaló változás – mondja Márton apát, de rögtön tisztázza is a miérteket. – Az ezt megelőző utolsó felújítás az 1920-as években zajlott Lux Kálmán vezetésével, aki pénz hiányában kizárólag az épület külsejére koncentrálhatott. És, bármennyire is hihetetlen, ő volt az, aki a barokk vakolatot leverte, helyette historizáló, vakolatlan téglahomlokzatot hozott létre. Vagyis amit mindenki középkorinak hitt, valójában nem volt más, mint az ő leleménye.
Hiába tűnt azonban esztétikailag jónak Lux megoldása, az időjárás viszontagságainak kitett XIII. századi téglák gyors pusztulásnak indultak. A történeti hűség miatt ezért most egy átmeneti megoldás született: a homlokzat az eredetihez hasonló vékony vakolatréteget kapott, ami alól azonban fel-felsejlik a falazat téglatextúrája.
Élő templom
Ahhoz, hogy ez a 2018 tavaszán indult és 2022 nyarán befejeződött, teljességre törekvő műemléki helyreállítás megtörténhessen, a kormány egymilliárd 670 millió forint támogatást adott. Ennek köszönhetően a felújítást alapos régészeti és művészettörténeti kutatás előzhette meg, és elkészült, ami a 800 év alatt eddig soha: a templom teljes régészeti és értékleltára.
– Nem valami mintaszerű dolog létrehozására törekedtünk, egyszerűen csak meg akartunk menteni egy templomot, és nagyon remélem, hogy sikerült is – összegzi röviden a felújítást az apát. – Ugyanakkor ez a templom, amelybe belépve ma már úgy érezhetjük magunkat, mint Európa bármelyik székesegyházában, jóval több, mint egy egyszerű műemlék. Egy élő templom, amelyet használunk is a XXI. századi liturgia szerint. Nagy hála van a szívemben, mert nem éltem hiába.
Márton apát méltán lehet büszke. Hiszen olyan értéket sikerült újjáépíteniük, ami nemcsak a türjeieké, de mindannyiunké. Azé a magyar népé, amelyet éppen ezek a szent helyek formálták ilyenné évszázadokon keresztül. Ráadásul a munka folytatódik, hiszen a tervek szerint – Pannonhalma és Tihany példáját követve – a jövő év végére már egy komplett látogatóközpont várja a Türjére érkezőket.
A templom Szent Anna-kápolnájának XVII. századból származó Vigasztaló Szűz Mária-szobrát a törökök kiűzését követően hozták magukkal a szerzetesek Morvaországból. Felirata szerint „idővel a szobor feledésbe merült, csonkán és kopottan került elő, kontár kezek átfestették”. Mégpedig aranyszínű kályhafestékkel… A Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátortanárának, Boros Ildikónak így többéves munkájába került az eredeti állapot helyreállítása. Két elszenesedést ugyanakkor mementóként meghagyott rajta: a kegyszobrot ugyanis Napóleon elől elásták, ám éppen felette raktak tüzet a katonák. A Mária-szobor helyreállítását magánadományokból fedezték, a község és volt premontrei diákok adták rá össze a pénzt.
