„A józan észtől messze el kellett rugaszkodunk ott, ahol az életösztön és az indulatok diktálnak”
Nyolc nap a világ
November 20-án kerül a mozikba a látványos akciókat és izgalmakat ígérő háborús magyar akciódráma, a Sárkányok Kabul felett. A Dyga Zsombor rendezte, fikciós elemekkel átszőtt film azt a nyolc napon át tartó, a tálib hatalomátvételt követő Sámán hadműveletet dolgozza fel, melynek során 2021 augusztusában a magyar katonák több mint félezer embert, köztük magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárt juttattak ki Afganisztánból. A film alapjaként szolgáló hadműveletről, a magyar katonák afganisztáni jelenlétéről dr. Bali Tamás dandártábornokkal, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága légierőért felelős parancsnokhelyettesével beszélgettünk.
– A magyar haderő a NATO kötelékén belül 2003 és 2021 között volt jelen Afganisztánban. Milyen feladatokban vettünk részt?
– Először Kabultól északra egy Tartományi Újjáépítési Csoportot hoztunk létre, és az volt a feladatunk, hogy a lerombolt infrastruktúrát, például az iskolákat, kórházakat felújítsuk, újjáépítsük. Ez alakult át a későbbiekben egy műveleti mentorálási feladattá, ahol az afgán haderő, vagyis az állami politikai rendszer katonáinak a kiképzésével foglalkoztunk.
– Helikopterparancsnokként, kiképzési főnökként nyilván ebben kapott szerepet ön is…
– Valóban. Mentornak mentem ki egy kontingens parancsnokaként, és az volt a dolgom, hogy afgánokat tanítsak helikoptert vezetni. Nem volt könnyű, hiszen nem igazán jártak iskolába. Próbáltunk közülük néhányat a technikára, vagyis a helikopterek szerelésére is kiképezni, de ott már abszolút kijött az előképzettség hiánya. Hiszen egy olyan embernek, aki soha nem tanult matematikát, nagyon nehéz elmagyarázni, hogyan működik egy gázturbinás hajtómű, és hogyan lehet javítani. A tanítás mellett nagyon sokat kellett velük emberileg is foglalkoznunk. Nyilván nem értékrendet akartunk átadni, nem azért voltunk ott, de nagyon sokszor fordultak hozzánk segítségért, hogy mit érdemes tenniük egy-egy élethelyzetben. Nehéz volt válaszolni, hiszen teljesen mások az életkörülményeik, más az értékrendjük is. Azt, hogy emberként bántunk velük, nagyon meghálálták. Sokkal szenzitívebbek ugyanis, sokkal jobban figyelnek a másikra, mint mi. A rezdüléseinkből vontak le következtetéseket, és egy pillanat alatt érezték, ha volt valami gond. De mivel folyamatosan kénytelenek az életükért küzdeni, érzékenyebbnek is kell lenniük a külvilággal szemben, hiszen ez a túlélésük egyik záloga. A magyarokat nagyon szerették, mert a szakmai munka mellett emberek is tudtunk maradni.
– Kik és hogyan lehettek az afgán haderő tagjai?
– A mozgatórugó leginkább a pénz. Nagyon érdekes világ. Míg a hétfői napon őrmesterrel repültem, addig kedden ugyanez az ember már alezredes volt. A piacon megvette magának a rendfokozatot, és ezzel el is volt intézve, mindenki elfogadta alezredesnek. De ugyanígy voltunk a katonákkal is. Jöttek-mentek. Volt, aki bevásárolta magát, kipróbálta a katonaságot, ha nem tetszett, odébbállt. Soha nem tudtuk, hogy akivel addig foglalkoztunk, ott lesz-e a következő nap. Mindig elölről kellett kezdeni.
– Ez így elég sziszifuszi munkának tűnik…
– Ez a legjobb szó. Merthogy mi itthon úgy működünk, hogy mindig módszeresen felépítjük a kiképzési tervet. Így mentünk ki Afganisztánba is. Vagyis megvolt a tervünk, hogyan faragunk jó afgán katonákat, akik képesek lesznek megvédeni a hazájukat. Fel is vázoltuk nekik az ívet. Megnézték, bólogattak. De persze nagyon nem működött.
– Dyga Zsombor filmje, a november 20-án moziba kerülő Sárkányok Kabul felett személyes visszaemlékezések alapján, de fiktív elemekkel kiegészítve dolgozza fel azt a nyolcnapos Sámán Pajzs katonai hadműveletet, melynek során a magyar katonák 2021 augusztusában összesen 540 magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárt – köztük 57 afgán családot és 180 gyermeket – juttattak ki Afganisztánból. Milyen előzmények után került sor a kimenekítésre, és miért ért véget a NATO-jelenlét Afganisztánban?
– Egy háború nagyon sok pénzbe kerül. Vannak politikai érdekek, amelyek a diplomáciában, a gazdaságban, majd a haderőben is leképeződnek. 2021-ben az amerikaiak lépését, miszerint azonnali hatállyal befejezik az afganisztáni missziójukat, gyakorlatilag hamar követte a NATO védelmi és külügyminisztereinek döntése a szövetséges erők kivonulásáról. Ám egy missziót hosszú ideig tart felépíteni, és ugyanilyen hosszú ideig tartana leépíteni is, hiszen láttuk, milyen tartós problémát okoz, ha a fegyverek ott maradnak. Ezzel szemben itt minden egy csettintésre történt. Az amerikai haderő vezetése bejelentette, hogy két héten belül ki kell üríteni Afganisztánt. Innentől fogva meg kellett próbálni menteni, ami menthető. A legfontosabb pedig az ember. Afganisztánban a katonákon kívül még sokan dolgoztak, köztük a humanitárius segítők is, akik extrém magas kockázat mellett tették a dolgukat. Tudtuk nagyon jól, ha bezáródnak a kapuk, ami bent marad, az bent is fog maradni. Tudtuk, hogy kik segítettek nekünk, kik voltak azok a tolmácsok, akik támogatták és óvták a magyarokat a kinti munkájukban. Összeállítottunk egy névsort. A Sárkányok Kabul felett tulajdonképpen arról szól, hogyan tudtuk kimenekíteni Afganisztánból a listán szereplő embereket. Természetesen a filmben vannak olyan elemek is, amitől akciófilmmé, háborús játékfilmmé válik, mert nem dokumentumfilm, nem is úgy kell tekinteni rá.
– Mi várt volna a listán szereplő emberekre, a segítőkre, ha nem tudjuk kihozni őket Afganisztánból?
– Valószínűleg a halál.
– Mi volt a legnehezebb a kimenekítés során?
– Talán az, hogy olyan indulatok szabadultak el, amit nagyon nehéz volt kezelni úgy, hogy nem mutatunk erőt és nem használunk fegyvert. Míg a megnyertnek vélt háborút ünneplő tálibok eufóriában voltak, addig az egyes nemzetek között is jelentkezett egyfajta feszültség, hiszen mindenki tudta, hogy a repülőtér le lesz zárva, és azzal is pontosan tisztában volt mindenki, hogy aki ott marad, azt többé nem lehet kihozni. Annak ellenére, hogy pontos tervünk és listáink voltak, a józan észtől messze el kellett rugaszkodunk ott, ahol az életösztön és az indulatok diktálnak. Erre nagyon nehéz felkészülni. Mindezt nehezítette, hogy olyan repülőtéren kellett mozogni, ahol a felszállópálya emberek tömegével volt tele. Hiába van felszállási idő, és kapta meg a jelet a pilóta az indulásra, ha kinéz, és ezer embert lát a kifutópályán. Ezt itthonról, Magyarországról koordinálni nagyon nehéz, összkormányzati feladat volt.
– Mennyi idő állt rendelkezésünkre?
– A tálibok kilencnapos idősávot adtak a kimenekítésre, addig nem foglalták el a repülőteret. Vagyis ennyi időnk maradt, hogy a listán szereplő embereinket eljuttassuk a repülőtérre, és hazahozzuk őket. A művelet maga nyolc napig tartott, ez alatt naponta átlag két-három kimenekítő kört hajtottak végre a gépeink. Büszkén kell mondjam, az, hogy mi elég gyorsan össze tudtuk szedni az embereinket, elsősorban a már említett összkormányzati gondolkodásnak köszönhető. Merthogy nem tudott minden nemzet a saját állampolgárai segítségére sietni, ehhez ugyanis expedíciós kimenekítési képességre van szükség, ami azt jelenti, hogy tudni kell kontinenseken átívelő kimenekítést végrehajtani. Míg mi már akkor is rendelkeztünk ezzel a képességgel, addig voltak olyan nemzetek, amelyek azt mondták, hogy olyan magas a kockázati szint, hogy nem vállalják. Inkább felkértek másokat, köztük minket, hogy segítsünk nekik. Az, hogy mi uniós állampolgárokat, például osztrákokat, sőt amerikaiakat is kihoztunk Afganisztánból, óriási dolog és büszkeség!
Afganisztán egy hadurak által vezetett, törzsi szemléletű ország, ahol nagyon sok, a tálibokhoz hasonló szervezet működik. A hivatalos adminisztráció és a hagyományokra épülő törzsi kultúra egymás mellett mozog, és folyamatosan próbál teret nyerni a másiktól. A legerősebb szervezet a Hakkání nevezetű csoport, de mégis a táliboknak sikerült agresszivitásuknál fogva kiemelkedniük és vezető pozícióba kerülniük. Így 2021 augusztusában ők vették át a hatalmat, miután az Egyesült Államok és vele a NATO húszévnyi jelenlét után úgy döntött, hogy befejezi az ottani szerepvállalást, és kivonul az országból. A tálibok – akik háborúikat kábítószer-termesztésből finanszírozzák – nagyon ragaszkodnak az iszlám előírásaihoz, illetve a saját maguk által bevezetett hagyományokhoz.
