Nyolcszáz éves jelkép – átadták a megújult sümegi várat (Galéria)
A sümegi vár turisztikai célú fejlesztése 2020 nyarán kezdődött a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében. A három éven át zajló, 1,119 milliárd forintnyi vissza nem térítendő európai uniós forrásból megvalósult felújításnak köszönhetően a vár március 29-től megújult terekkel és kibővült kiállítási tartalommal várja a hazai és nemzetközi látogatókat.A sümegi vár amellett, hogy az ország egyik legszebb középkori erődje, Veszprém vármegye leglátogatottabb műemléke is. Építésének pontos időpontját ugyan nem ismerjük, az azonban biztos, hogy 1292-ben már állt, hiszen Kőszegi Miklós nádornak sikerül elfoglalnia azt. Története feltehetően néhány évtizeddel azelőtt, valamikor az 1260-as, 70-es években kezdődött Zlaudus, vagy Széchy Pál püspöknek köszönhetően, amikor is felépült a vár magját képző Öregtornyot alsó szintje.
A középkori várak egyszerre voltak védelmi építmények, uradalmi központok, illetve reprezentatív lakóhelyek. A sümegi vár így a XVI-XVII. században amellett, hogy a veszprémi püspökség püspöki székhelye és Zala megyei birtokainak központja volt, a török elleni végvár szerepét is betöltötte. A vár ura tehát maga a püspök volt, lakói pedig az előbbi funkciókat ellátó tisztviselők, mesteremberek és katonák voltak.
A vár hanyatlása a Rákóczi-szabadságharc után, 1713-ban kezdődött, amikor is felgyújtották, erősségeit pedig lerombolták. Sorsa ettől kezdve ugyanaz volt, mint bármelyik magára hagyott épületnek: az időjárás pusztítása mellett köveit a közeli építkezéseken építőanyagként hasznosították.
Feltárása és helyreállítása csak az 1950-es években Kozák Károly régésznek és Koppány Tibor építészmérnöknek köszönhetően kezdődött el. Az évekig tartó munkálatokat követően a vár kezelését a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette át, ami azonban gondatlan gazdának bizonyult, így a rendszerváltás idejére már élet- és balesetveszélyessé vált.
Az, hogy nem lett teljesen az enyészeté, kizárólag a Papp család érdeme, akik 1989-ben elvállalták üzemeltetését és karbantartását. Nekik köszönhetően a vár tornyai új tetőket kaptak, a gyilokjárók, lépcsők, faszerkezetek megújultak, a fedett helyiségekben pedig színvonalas kiállításokat rendeztek be.
A folyamatos felújítást azonban önerőből lehetetlen lett volna tovább finanszírozni. Az állam viszont nem hagyta magára sem a várat, sem pedig Papp Imrét és családját. Kiemelt műemlékként a sümegi vár bekerült a NÖF – Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. koordinálta Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramba, így 2020-ban megkezdődhetett az a több mint egymilliárd forintos felújítás, melynek során újjáépült az egész keleti szárny, a kápolnától egészen a Köves-bástyáig.
A rekonstrukció során új tartalommal töltötték meg a várnagyi házat, a kaszárnyát, ahol izgalmas és interaktív elemekkel teletűzdelt vártörténeti kiállítás nyílt, középkori enteriőrökkel éledt újjá a várkonyha, a sütőház, a bognár- és a kovácsműhely, a várudvar pedig várjátékok, lovagi tornák és színházi előadások színterévé vált. Az új termek kitűnő helyszínei lehetnek az élő történelemóráknak, melyek keretében a diákok gyerekek az ólomkatona-öntést, a kő- és fafaragást, illetve a kovácsmesterséget is kipróbálhatják majd.
A vár kezelése továbbra is a korábbi várkapitány, Papp Imre kezében marad, akinek Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter ünnepélyes keretek között, 2023. március 28-án adta át a vár kulcsát. Feladatok azonban még vannak bőven, de a fejlesztéseknek és a gazdag idegenforgalmi programoknak köszönhetően évről évre egyre többen keresik fel Veszprém megye egyik legfontosabb műemlékét, melyről talán Dr. Högyész László ír a legérzékletesebben Sümeg évszázadai című, 1989-ben megjelent könyvében: „A vár messziről, a körkörös irányból érkezőnek megmutatta magát, megmutatta erejét. Magabiztosan, egyértelműen… Naponta többször láthatom. Szükségem van rá, hogy lássam. Nemcsak azért, mert szépségével erőt, bátorítást ad, a diákévek eleven emlékével, hanem főképpen azért, mert jelkép. Az emberi teljesítmény, az emberi jelenlét folyamatosságának, történelmi léptékének megjelenítője. Magam, magunk fölé emel. A szó szoros értelmében magasan tartja a mércét.”
