Hirdetés

Egy fiatal katona éppen lábadozik egy sebesülés után, amikor megismer egy férfit és annak feleségét, aki feltehetően egy nemrég lelőtt utasszállító repülőgép túlélője. Ezek után már sejteni lehet, hogy a történet a hármójuk között kialakult baljóslatú szerelmi viszonyt dolgozza fel. Pálfi György (Taxidermia) legutóbbi rendezése rendkívül limitáltan, éppen az orosz–ukrán háború kirobbanásakor került moziba, és a kelet-magyarországi helyszínek, a fojtogató, kilátástalan légkör, illetve a filmben fikciósan megjelenő, hazánkhoz egyre közeledő harctéri mozgások azt az érzetet keltik, mintha éppen a jelenünk ihlette volna. Bölcs döntés volt a készítők részéről, hogy egy-egy vetítést leszámítva inkább streamingen forgalmazták a Mindörökkét: elképesztően pesszimista hangulata, lassan csordogáló, olykor nehezen követhető cselekménye a magyar művészfilmeken edződött közönségnek is könnyen megülheti a gyomrát. Az alkotás olykor szét is esik, de néhány jelenetét valószínűleg soha nem felejtjük el, nyomasztó atmoszférája pedig még jóval a megtekintése után is elkísér.

Korábban írtuk