Nyomasztó

Jonathan Glazert nem lehet azzal vádolni, hogy műfajilag könnyen beskatulyázható rendező volna: karrierjét egy különös krimidrámával, a Szexi döggel kezdte, de készített bizarr horrort (A felszín alatt) is, most pedig az elmúlt időszak legeredetibb holokausztfilmjét alkotta meg. Az Érdekvédelmi terület főszereplője az auschwitzi láger parancsnoka, aki közvetlenül a haláltáborok mellett építi meg álomotthonát. Az egyáltalán nem zavarja, hogy míg gyerekei a kertben játszanak, a háttérben a krematóriumokból száll fel a füst. Az öt Oscar-díjra jelölt alkotás iszonyú nyomasztóan ábrázolja, ahogyan a férfi érzelemmentesen megtervezi, hogyan lehet még hatékonyabban végezni a foglyokkal, és azt is, miként fognak Magyarországról hétszázezer embert deportálni. Mondanunk sem kell, elképesztően nehéz alkotásról van szó, a befogadást azt sem könnyíti meg, hogy egyetlen szereplővel sem lehet azonosulni, mindannyian a rendszer gépezeteként, bármiféle önreflexió nélkül végzik munkájukat. Jóllehet a megközelítés kétségkívül hatásos, a film monotonitása sok türelmet és nem kevés lelkierőt követel a nézőtől.