Nyomasztó

Az egykori parlamenti képviselő a hetvenes évek elején boldogan éli az életét családjával a Rio de Janeiró-i tengerpart közelében. Az idill azonban egy csapásra szertefoszlik, amikor egy nap elviszik a katonai diktatúra emberei. Nem sokkal később a feleségét és az egyik lányát szintén elhurcolják, de őket néhány, embertelen kihallgatásokkal teli nap után szabadon engedik. A férfi hollétéről azonban nem adnak tájékoztatást a családnak. Az asszony nem adja fel, és éveken keresztül egyre reménytelenebbül próbálja kideríteni, mi történt vele. Az idei Oscaron a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában diadalmaskodó Én még itt vagyok Brazília történelmének talán legsötétebb fejezetét ábrázolja valós események, a família legidősebb fiának tényregénye alapján, miközben az elnyomó politikai hatalmat és annak természetét az átlagember szemén keresztül mutatja be. És már-már fellégezhetünk, hogy mi „a legvidámabb barakkban” még egészen jól jártuk, legalábbis a miénknél is kegyetlenebb rezsim uralkodott az óceán túlpartján, ugyanakkor a megfélemlítés eszközei fájóan ismerősek. Hazájának legsikeresebb rendezője, Walter Salles a játékidő utolsó elnyújtott harmadában kissé szájbarágósan túlartikulálja a mondanivalót, de más hibáját nem igazán lehet felróni ennek a drámai színészi alakításokkal, rendkívül nyomasztóan és érzelmesen elmesélt történetnek.