Hirdetés

2009-ben az Avatar kétségkívül a maga korának addigi leglátványosabb filmje volt, James Cameron pedig nem is siette el a folytatást. A víz útja alcímet viselő második rész tizenhárom évvel később került a mozikba, és a külsőségeket tekintve még grandiózusabb lett. Mindez azért is fontos, mert ennek a franchise-nak lényegében ez az egyetlen pozitívuma; nem véletlen, hogy a rekordbevételek ellenére sem vált a popkulturális diskurzusok visszatérő témájává. Mivel a rajongók nagy részét is csak a technikai innováció izgatja, az új epizód nekik is hatalmas csalódás, hiszen az vizualitás szempontjából semmi újat nem kínál. Ráadásul Cameron a forgatókönyvre sem fektetett nagyobb súlyt, sőt, egyenesen úgy érezhetjük, mintha az előző sztorit mondaná fel újból néhány friss mellékszereplővel kiegészítve, csak ezúttal jóval nehézkesebben csordogál a három órát is meghaladó játékidő. Talán a közönség is megérezte ezt, mert a Tűz és hamu már közel sem teljesített olyan jól a pénztáraknál az első hétvégén, mint az előző etap, pedig a siker érdekében még nagyobb költségvetést kellene visszatermelnie.

Kapcsolódó cikkünk