Operabirodalom Kőbányán
Hivatalosan is megnyílt a Kőbányai úti Eiffel Műhelyház, az elmúlt évtized egyik legnagyobb hazai kulturális fejlesztése. A több mint 33 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően a 200 méter hosszú, 100 méter széles, öthajósbazilika-méretű egykori vasúti járműjavító csarnokból mára a Magyar Állami Operaház európai viszonylatban is egyedülálló műhely-, raktár-, próba- és képzési központja jött létre.
Az 1800-as évek közepén nagy lendületet kapott a magyar vasútépítés, amivel párhuzamosan a józsefvárosi pályaudvarról kiinduló hatvani vonal mentén – nagyjából a Kőbányai út, a Hungária körút, Vajda Péter utca, illetve az Orczy út által határolt hatalmas ipari területen – megkezdődött a vasúti járműgyártás is. Az 1870-es évekre itt jött létre hazánk egyik legfontosabb vasúti járműjavítója, a Magyar Királyi Államvasutak Budapesti, majd Északi Főműhelye. Az utóbbihoz tartozó, 1885-ben épült, több mint 20 ezer négyzetméteres Eiffel-csarnok építészeti szempontból is jelentős, a maga idején korszerű épület volt. Az Európa-szerte ismert acélszerkezet-tervező és hídépítő mérnök, Feketeházy János tervezte, akinek nevéhez fűződik többek között a Szabadság és a Mária Valéria híd, az operaház acélszerkezetének, illetve a budapesti Fővámház, a mai Corvinus Egyetem ugyancsak acél tetőszerkezetének a megépítése.
A mozdonyjavító műhelycsarnoknak ilyesformán semmi köze nincs a névadó Gustave Eiffelhez. Az Eiffel-csarnok elnevezést a benne dolgozó vasúti munkások ragasztották rá, feltehetően azért, mert a szerkezete feltűnően hasonlít a nagyjából ugyanebben az időben épült és az Eiffel Iroda által tervezett Nyugati pályaudvaréhoz.
Szentélyből műhely
Az „Északi” egészen 2009-ig működött járműjavítóként, majd végleg bezárta kapuit, és a környék elhagyott ipari létesítményeinek egyike lett. A 2011-ben az Opera élére kerülő Ókovács Szilveszter egyik legfontosabb feladatának jelölte ki az intézmény leromlott állapotú és a Budapesten szerteszét szórt háttérbázisainak, köztük a díszlet- és jelmezműhelyeknek, -raktáraknak egy helyre költöztetését. A lehetséges helyszínek közül az Eiffel-csarnokban látta a legnagyobb fantáziát, már csak a hatalmas belmagassága, méretei miatt is. A tervezést a közelmúltban elhunyt Ybl- és Széchenyi-díjas építész, Marosi Miklós, a Közti – Középülettervező Zrt. stúdióvezetője irányította úgy, hogy mindvégig szem előtt tartotta az általa „a magyar vasúttörténelem egyik legfontosabb szentélyének” nevezett Eiffel-csarnok műemlék voltát. Miközben a tervek természetesen igazodtak a jövőben funkcióhoz, az elsődleges szempont mégiscsak az volt, hogy „bemutassa ennek a háznak az értékét, szépségét, azt a csodálatos acélszerkezetet, amely valami isteni véletlen folytán megúszta a világháborúkat”.
Az építkezés 2017 késő nyarán kezdődött, 2020 februárjára pedig teljesen elkészült a 220 méter hosszú, 100 méter széles, háromszintes, öthajós Eiffel Műhelyház, a Magyar Állami Operaház próba-, műhely-, raktár- és képzési központja, illetve az Opera kamaraszínházaként a kortárs opera, modern balett, barokk művek, valamint műfaji határokat feszegető, kísérletező, fúziós és összművészeti előadások leendő otthona.
Becses darabok
És bár a műhelyház hivatalos megnyitására egészen 2021. október végéig várni kellett, a hosszúra nyúlt, másfél évnyi próbaidőszak alatt az Opera munkatársai folyamatosan alakították és szépítették az épületet: falakat festettek, bútort restauráltak, mozdonyt újítottak. A kétezer négyzetméteres egykori mozdonycsarnokba belépve ugyanis egy nagyrészt tikfából készült, közel százéves étkezőkocsival és egy 327-es, a magyar vasút fénykorára emlékeztető Mávag gőzmozdonnyal, valamint a hozzá tartozó szeneskocsival találja szembe magát a látogató. Ez utóbbi különösen becses darab, hiszen ez az utolsó ebből a sorozatszámból a világon. A járművekkel az Opera egyrészt a vasutasmúlt előtt tiszteleg, másrészt díszletnek is kiválóak, sőt, az étkezőkocsi az előadások alatt VIP-büféként is üzemel. Az Eiffel Műhelyház előtere kisebb koncertek, pódiumbeszélgetések és fogadások helyszíne, és itt kapott helyet a Szőnyi Erzsébetről elnevezett játszóház, a babuskubus; a napi évfordulókra emlékező, múltidéző telefonfülke, illetve innen nyílik a 400-600 fő befogadására alkalmas Bánffy-terem, amelynek az Operáéval azonos méretű színpada és zenekari árka van. A túloldalon pedig a hasonló léptékű színpadterű, 150-250 férőhelyes Hevesi Sándor házi színpadon éppen a Jean Cocteau története alapján írt különleges Philip Glass-balettopera, a Les Enfants terribles (Veszedelmes éden) próbája zajlik. A mellette lévő, kiváló akusztikai adottságú Fricsay Ferenc-stúdióban jelenleg ugyan nem folyik munka, de nemsokára gőzerővel működik majd: ez ma a legnagyobb, együttes szimfonikus zenekari és énekkari próbákra és lemezfelvételre alkalmas stúdió Magyarországon.
A színfalak mögött
És, bár a közönség ezt már nem látja, a valamikori mozdonycsarnok az előtér után is igen pazar látványt nyújt. Sőt, itt mutatkoznak meg igazán impozáns méretei. Ahol egykor egyszerre csaknem száz mozdonyt tudtak javítani, most a szcenikai műhely munkatársai dolgoznak. Éppen Kenneth MacMillan egész estés balettjének, az osztrák trónörökös, Rudolf főherceg és szeretője tragikus történetét feldolgozó Mayerlingnek készülnek a festett díszletei, a premier előreláthatólag márciusban lesz. Ezzel párhuzamosan festik azokat az üvegablakokat is, amelyeket egy szintén márciusi bemutatón, Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójában láthat majd a közönség. Mindeközben zajlik a három új próbaterem kiépítése is, merthogy ebből sosincs elég: az István, a király próbái például a Járay József operaénekes-sportolóról elnevezett többfunkciós sportpályára szorultak. Az Eiffel Műhelyházban ezenkívül van még egy növényekkel teli oázis is, amolyan pihenősarkokkal, napozóágyakkal teli rekreációs tér, ahonnan lelátni az évadonként háromezer új jelmezt előállító varrodákra. Az ilyen jellegű, a színfalak mögött, a háttérben zajló nagyon összetett munkát mutatja be az Eiffel Műhelyház hivatalos átadójával egy időben nyílt Műhely.Titkok című állandó kiállítás, ahol a rajnai sellők alatti walkürsziklákba zárva ott vannak az operaházi szcenika legnagyobb nevei és legbecsesebb darabjai. A tárlat a háttéremberek munkájába enged bepillantást, olyan művészek munkáit felvonultatva, mint Spannraft Ágoston, Kéméndy Jenő, gróf Bánffy Miklós, Márkus László, Oláh Gusztáv, Márk Tivadar, Forray Gábor, Csikós Attila, Schäffer Judit vagy Vágó Nelly.
A hatalmas műhelyház egyes terei ugyan más és más funkciójúak, valami mégis összeköti őket: Saxon Szász János kortárs képzőművész sárga-fehér sorozata, melynek elemeit az intézmény saját asztalosai és festőművészei készítették el az alkotó útmutatásai alapján.
