„Optimistán tekintek a jövőbe”

– Öt évvel a megjelenése után idén újra kiadták a Trianon fiai című kötetét szinte egy időben azzal, hogy az Időjel Kiadó megjelentette a folytatást is, Trianon unokái címmel. A Trianon-téma némiképp meglepetés volt a Janus és a Galeotto reneszánsz kori kalandozást követően, pláne hogy a trilógiát Az én, Mátyás királlyal utána mégiscsak befejezte. Hogyan került a képbe a XX. század, annak is egy, a magyarság szempontjából tragikus fejezete?

– Miközben a Mátyáson dolgoztam, a békediktátum századik évfordulójának közeledtével, 2020 februárjában felhívtak a Zrínyi Kiadótól, hogy azonnal kell nekik egy Trianonról szóló ifjúsági regény.

A határidő március vége volt, ami kicsit rövidnek tűnt, de egy kis gondolkodás után végül belevágtam. Már csak azért is, mert Trianon kapcsán szinte sosem kerülnek szóba a fiatalok, holott a korabeli ifjúságot legalább annyira megviselte a háború, mint szüleiket. Ám ők a lelkesedésüknek és az energiájuknak köszönhetően mégis felül tudtak emelkedni a mindennapi gondokon. A kiadó végül valamiért visszakozott, de mivel már nyakig benne voltam a történetben, úgy döntöttem, befejezem a regényt. Így viszont nem kellett kapkodnom, és egy NKA-pályázat segítségével 2020 őszén ki is tudtam adni.

– A regények fő helyszíne a Dél-Alföld, közelebbről is Baja, amelyről talán kevesen tudják, de az I. világháború végén megszállta a szerb hadsereg. Ez a néhány éves történelmi időszak azonban valahogy kimaradt a magyar irodalomból, regény formájában ön előtt még nem dolgozta fel senki. Kötődik valamiképpen a városhoz?

– A feleségem nagyszülei Baján éltek, rendszeresen látogattuk őket, szerettünk lejárni a Sugovica partjára. Így aztán ismertem a város múltját, tudtam a szerb megszállásról, akik az első világháború után nemcsak Bajára, de annak környékére is igényt tartottak. Hiába írták alá 1920-ban a trianoni békediktátumot, a délszláv csapatok csak jóval később, 1921. augusztus 19-án vonultak ki a térségből. A bajaiak eközben rengeteget szenvedtek, de érdekes módon ez össze is kovácsolta őket. Miközben a városnak igencsak vegyes volt a nemzetiségi összetétele, élt itt egymás mellett szerb, sokác, bunyevác, zsidó és sváb, mégis mindenki magyarnak vallotta magát. Ezért aztán nagyon sokszor keveredtek összetűzésbe a szerb hatóságokkal, akik arra akarták őket kényszeríteni, hogy esküdjenek fel az új hatalomra. Érdekes adalék mindehhez, hogy a szerb kivonulás tizedik évfordulójáról a bajaiak névmagyarosítással emlékeztek meg, ebben pedig élen járt a polgármester, Vojnics Ferenc, akiből ezt követően Borbíró Ferenc lett.

– A két idősíkon futó, a múltat és a jelent párbeszédbe állító regények manapság rendkívül népszerűek. A Trianon fiai és a Trianon unokája is ezt az elvet követi, hiszen a kerettörténet szerint a koronavírus alatt egy tinédzser kislány kezébe kerül dédnagyapja fiatalkori, a spanyolnátha idején íródott naplója. Kettejüket pedig a nagypapa személye köti össze, aki segít unokájának eligazodni a történelemben. Tévedek, ha a nagypapát önnel azonosítom?

– A történelmi regények számomra lehetőséget jelentenek, hogy általuk bebizonyítsam, van mire büszkének lennünk a magyar történelemben! A nagypapa karakterét illetően pedig igaza van, valóban arra találtam ki, hogy rajta keresztül elmondhassam a saját politikai nézeteimet. Persze mindkét regényben bőven akadnak kalandok, sőt, van bennük szerelmi szál is, így aki megunja a nagypapa szövegét, csak lapoznia kell egyet!

– A kalandok és az izgalmak a Trianon unokáiban még tovább fokozódnak, köszönhető ez talán annak is, hogy ebben a kötetben már 1918 végén, 1919 elején járunk, amikor is hatalmi harcok zajlanak az egész országban, de különösen Budapesten.

– Jóllehet a bajai helyszín továbbra is meghatározó, a korabeli pesti eseményeket mindenképpen bele akartam írni a regénybe. Leginkább azért, mert nekünk még azt tanították az iskolában, hogy „szegény Kun Béláék ártatlanul szenvedtek a börtönben, egészen addig, míg a szociáldemokraták ki nem szabadították őket”. Ez persze egyáltalán nem így történt. A kommunisták – élükön Kun Bélával – 1919. február 20-án ugyanis egy nagy tüntetést szerveztek a Népszava szerkesztősége elé, mert a lapot nem tartották elég radikálisnak. A felhergelt tömeg megtámadta az épületet, lövöldözés kezdődött, az összecsapásban rendőrök is meghaltak. Ennek következménye lett, hogy Kun Bélát több társával együtt letartóztatták. Vagyis szó sem volt arról, hogy ártatlanul ült volna a börtönben! Ezt mindenképpen helyre szerettem volna tenni, de hogy még izgalmasabb legyen, írtam hozzá egy kis krimit is. Előkerül egy briliánsgyűrű, lesz számos bonyodalom, sőt gyilkosság is, melynek megoldása csak a harmadik kötetben derül majd ki.

– Vagyis várható további folytatás is?

– Valahogy úgy vagyok vele, mint Bán János, aki kezdetben úgy gondolta, hogy három kötetben megírja a Hunyadit, és most már a tizenharmadiknál tart. A Trianon unokáiban 1919 márciusáig jutottam el, de mivel a szerbek csak 1921 augusztusában vonultak ki Bajáról, még több mint két év történetét kell megírnom! Bár tudtam, hogy feleségemnek, Editnek megvan a nagypapája, Kósa Imre naplója, aki a bajai kórház főgyógyszerésze volt, ám ez idáig nem olvastam el. Most, hogy a kezembe vettem, láttam, hogy tele van jó stílusban megírt humoros történetekkel, amelyeket akár ezekbe a folytatásokba is bele tudok építeni, de az is lehet, hogy egy önálló kötet készül majd belőlük.

– Hogyan férnek össze a kisebb lélegzetű írások, tárcák, novellák a regényírással? Mennyire lehet kiszakadni a történetből?

– A regényírás mellett nagyon nehéz mással foglalkozni, talán a tárcanovellák kivételt jelentenek, amelyeket nagyon szívesen írok a különböző folyóiratokba. A megrendelés azért jó, mert van határidő, ami számomra fontos inspiráció. Ráadásul a megrendelések általában soha nem annyira konkrétak, így bőven van mozgásterem. Mostanság például engem is elkapott a mesterségesintelligencia-őrület, amiről egyébként több vicces, abszurd novellám is született.

– És mi a véleménye: inkább előny vagy hátrány a mesterséges intelligencia?

– Nem tudjuk kikerülni. Van egy csomó előnye, de ugyanennyi hátránya is, nagyon megkavarhatja az életünket. Már önmagában az hatalmas veszély, hogy mindent lát, így szinte mindent tud is rólunk. Persze azért vannak még hiányosságai, a humort például nem igazán ismeri, de folyamatosan tanul, fejlesztik. Így fennáll a veszély, hogy kialakul egy olyan társadalmi réteg, amelynek tagjai ki sem mozdulnak otthonról, és munka helyett egész nap ezen szórakoznak. A tömegek lázadása már a francia forradalom után, de leginkább a XX. század elején elkezdődött. Az emberek zöme – tisztelet a kivételnek – a lelki épülés helyett a könnyű szórakozást keresi, és tulajdonképpen erre épült fel már egész Hollywood is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan létrejöhet az az elit, amit nevezhetünk bárhogy, akár mélyállamnak is, amely a mesterséges intelligencián keresztül irányít és manipulál. Vagyis a veszély valós, de nagypapaként, a magyar nyelvet és kultúrát, valamint az olvasást szerető emberként azért én mégis optimistán tekintek a jövőbe. Minden rossz jóra fordulhat egyszer!