A Fészek Művészklubban telt ház volt. Bár akkor még nem tört ki az Irak elleni háború, az estére mégis rányomta bélyegét a közelgő támadás, hiszen a nyitó és záró költemény is a háború borzalmairól: a bombázásról, az ártatlan áldozatokról és a békevágyról szólt. Gyurkovics elszavalta egyik megrendítő versét, a Bombát, amelyben előrevetítette az iraki háború rémképeit: „Mindig a bomba a bomba / furakszik a nyomomba / ülhetek állhatok már / jobban az állatoknál / valaki száll fölöttünk / gumisapkában fönt ül / alatta nádas kórház / ő cigarettázik bombáz / mindig a bomba a bomba”. A háború kapcsán Beregszászi Olga felelevenítette szülei szerelmének történetét, akik tulajdonképpen a második világháborúnak köszönhetik megismerkedésüket. Ezért is érzi különösen közel magához az Anyám, apám szerelme című Gyurkovics-verset, amely az est első gitáros dalszerzeménye volt. Ezt követően a költő mesélt a kommunizmus és a szocializmus hétköznapjairól is, arról, hogyan játszotta ki néhány költő a hatalmat. Megtudhattuk például, hogy Gyurkovics Tibor úgy mentette meg Illyés Gyulát a fogságtól – akit az Egy mondat a zsarnokságról című verséért üldöztek -, hogy a zárt osztályon, ahol akkoriban dolgozott, igazolást állított ki az író-költő állítólagos depressziójáról.

A költő és a művésznő beszélgetett, zenélt, szavalt és énekelt a szülői házról is, a gyermekkorról és az emberi élet legfontosabb értékeiről – a szerelemről, valamint a magyarság és a haza szeretetéről. Ennek jegyében hangzott el például az Ország című költemény is, amely egy egységesebb Magyarország iránti vágyat fejez ki: „Egyszer egy ember kellene / talán a bája jelleme / hogy összeférjünk mint a baj / magyar a magyarjaival”.