Hirdetés

A Soulbreakers nevű formáció zenéjét nehéz bármihez hasonlítani. A zenekar „heavysoulként” kategorizálja saját muzsikáját, hogy létezik-e ilyen fiók a rock nagyszekrényében, nem érdekes, a lényeg, hogy markáns, de nem fémes, kifinomult, de mégsem lágy, újszerű, ám mégis „ismerős” elemekből álló, bluesalapú zenét játszanak. Ehhez társul az átélt ének (Pleszkán Écska, Radovics „Kyru” László), a kitűnő gitárjáték, valamint az ötletes, a szokványosság határain messze túllépő ritmus. A Tükröd vagyok deklaráltan szeretné végre szétrobbantani azt a hazai gyakorlatot is, amely a „közérthetőség” szentnek kikiáltott, de mégis hamis jelszavával jött létre: ez a gyatra dalszövegek „divatja”. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a legigényesebb költészet az övék, ez nem is várható el a műfajtól, de a szövegeik mindenképpen visszautalnak a rock nagy, hősi korszakára, amikor a zenészek még ügyeltek arra, hogy a szórakoztatáson túl valami „értelmeset” is mondjanak a műfaj híveinek.