Hirdetés

Rózsa Miklós 1907-ben született Budapesten, tehetős nagypolgári családban. Gyárigazgató apjának a Nógrád megyei Nagylócon volt földbirtoka, amit a környékbeliek csak Rózsa-kertként emlegettek. Zenei tehetségét édesanyjától örökölte, már tizenhat éves korában zeneszerző akart lenni, szülei mégis reálgimnáziumba íratták. A lipcsei egyetem vegyész szakán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, kis idővel később rávette édesapját, hogy támogassa zenei képzését is: a lipcsei konzervatóriumban zeneszerzést és a zenetudományokat hallgatott.

Közben hazájában is bemutatkozott, trió szerenádját a Zeneakadémián Dohnányi Ernő prezentálta, Richard Strauss tapsa mellett. Az itthon tapasztalt kicsinyes gáncsoskodások miatt végül mégis úgy határozott, hogy zenei ambícióit inkább Nyugat-Európában teljesíti ki. Így került 1931-ben Párizsba, ahol eleinte zongoradarabjainak jogdíjából próbált megélni, sikertelenül. Barátja, az éppen a Nyomorultak kísérőzenéjén dolgozó Arthur Honegger hívta fel a figyelmét a sokkal jövedelmezőbb filmzeneírásra. Először a Pathé filmstúdiónak dolgozott, majd a szintén magyar származású Korda fivérek hívására Londonba ment, és a háború kitöréséig az ő filmvállalatuk alkalmazásában állt – a világsikert arató Bagdadi tolvaj egzotikus zenéje is neki köszönhető. 1940 első felében Korda Sándorral együtt Rózsa Miklós is Amerikába utazott. A néhány hónaposra tervezett kiruccanásból több mint fél évszád lett, a zeneszerző szakmai tudásával, megbízhatóságával, szimpatikus emberi attitűdjével ismert és kedvelt szakember lett Hollywoodban. Rendezett magán­életével is eltért az ottani szokásoktól: filmgyári ismeretségből adódóan vette feleségül a feltűnő szépségű Margaret Finlasont, boldog házasságukból két gyermek született.

Rózsa amerikai élete elején még Korda „stábjába” tartozott, és olyan világsikerű filmekkel alapozta meg hírnevét, mint A dzsungel könyve vagy a Lady Hamilton. Közben a Paramount stúdióval kötött szerződést, és a Billy Wilder rendezte Öt lépés Kairó felé című háborús film kiváló zenéjével végleg megvetette a lábát az Egyesült Államokban. Hamar kiderült, hogy a bűnügyi és a lélektani film az ő igazi terepe, nem csoda hát, hogy az 1946-ban bemutatott Alfred Hitchcock-mű, az Elbűvölve meghozta az első, az 1948-as Kettős élet (George Cukor) pedig a második Oscar-díját. Ő látta el igazán kifejező zenével az alkoholizmus szörnyűségeit bemutató Férfiszenvedély és a Bovaryné mozikat is. Hamar szárnyra kapó hírnevének köszönhetően 1948-ban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió a helyi gyakorlatban addig soha nem alkalmazott feltételekkel szerződtette: otthonról, önállóan dolgozhatott, a későbbi változtatások kényszere nélkül. Olykor több hónapos fizetés nélküli szabadságot vett ki saját versenyművei létrehozására, zenei öröksége e téren is jelentős.

Rózsa Miklós Amerikában is európai gyökereiből táplálkozott, és egész életében rajongott Itáliáért, a liguriai tengerparton háza is volt, ahová gyakran elvonult alkotói magányába. Szenvedélye szerencsére találkozott a gyakorlatias amerikai filmkészítők érdekeivel, akik szívesen forgattak a római filmgyártási központban, a Cinecittában. Itt készültek az olyan történelmi ihletésű kosztümös filmek, mint a Quo vadis, a Julius Caesar, majd a tizenkét Oscar-jelölésből tizenegyet begyűjtő Ben-Hur, aminek zenéje Rózsa számára újabb Oscart ért. Összesen tizenhat alkalommal jelölték közel száz film kísérőzenéjéért. Legsikerültebb ilyen jellegű művének a XII. századi spanyol történelem nagy korszakát ábrázoló El Cidet (1961) tartotta, a téma vezette el a korabeli folklór tanulmányozásához, a gyűjtött motívumkincseket később beépítette saját epikus zenei világába.

Korábban írtuk

Rózsa Miklósra azonban nem csak a páratlanul sikeres hollywoodi pályája miatt illik emlékeznünk, példát mutatott magyarságból is. Soha nem változtatta meg a nevét, az 1956-os forradalomról Szimfonikus hangverseny-ének című művének nyitányával emlékezett meg, és élete végéig akcentus nélkül, ízesen beszélte anyanyelvét, amiről egy 2018-ban bemutatott portréfilmben is meggyőződhetünk (Rózsa Miklós, a filmzenekirály). Magyar népzenei gyökereiről úgy nyilatkozott: „Ott kezdődött a zeném, és minden valószínűség szerint ott is végződik.” Rózsa Miklós különleges életéről két könyv is megjelent, az Életem történeteiből (Zeneműkiadó, 1980) és Kettős élet című önéletrajz (1982).