Papír/forma – százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében
Kiállítással és reprezentatív albummal ünnepli 150 éves születésnapját a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteménye. A Leonardótól Miróig – Papír/forma: százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében című, a gyűjtemény legszebb rajzaiból és grafikáiból nyílt kamaratárlat augusztus 15-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében.
Leonardo, Raffaello, Dürer, Rembrandt, Van Gogh vagy Cézanne. Csak néhány név azok közül, akiknek alkotásai megtalálhatók az európai rajzművészet és sokszorosított grafika történetét a kezdetektől napjainkig felölelő Grafikai Gyűjteményben. A kollekció alapját, csakúgy, mint a Régi Képtárét, a 3535 rajzot és ötvenezernél is több metszetet őrző Esterházy-gyűjtemény jelentette, melyet a magyar állam 1871-ben vásárolt meg gyűjtő, Esterházy Miklós herceg unokájától.
A Szépművészeti Múzeum 1896-os megalapítása, illetve 1906-os megnyitása között eltelt egy évtizedben nemcsak a festmények száma, de a rajz- és metszetanyag is tovább gyarapodott. Köszönhető volt mindez egyrészt az intézményt akkoriban irányító Pulszky Károlynak, aki rendszeresen látogatta mások mellett a londoni, bécsi, kölni, amszterdami és olaszországi galériákat, illetve árveréseket, másrészt pedig az 1901-ben Bécsben elhunyt Delhaes István festőművésznek, aki végrendeletében a magyar államra hagyta a 2683 rajzból és 14 ezer 453 metszetből álló műtárgy-gyűjteményét. Ezek, az újonnan szerzett, többségében XVIII. és XIX. századi osztrák és német mesterektől származó alkotások szerencsésen egészítették ki az Esterházy-gyűjtemény zömében régi olasz, német, francia és németalföldi művészek, köztük Leonardo, Raffaello, Albrecht Dürer, Albrecht Altdorfer, Nicolas Poussin és Rembrandt rajzait.
A Grafikai Gyűjtemény története során további jelentős adományozó volt Majovszky Pál műgyűjtő, újságíró, aki kollekciójából olyan XIX. századi és XX. század eleji francia mesterek, mint Eugéne Delacroix, Édouard Manet, Pierre-Auguste Renoir, Auguste Rodin, Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri de Toulouse-Lautrec, Vincent van Gogh, Pablo Picasso, Egon Schiele és Oskar Kokoschka rajzait ajánlotta fel a múzeumnak. De az utóbbi évtizedekben is több ezer rajz és sokszorosított grafika került a múzeumba, belföldi vásárlások, valamint ajándékozások révén. Ez utóbbiak közül kiemelkedik például Daniel-Henry Kahnweiler, Victor Vasarely, Georg Baselitz, Maurer Dóra, illetve a svájci St. Gallenben működő Franz Larese és Jürg Janett Alapítvány, mely utóbbi mintegy hatszáz modern grafikai munkával – többek között Günther Uecker, Antoni Tápies, Serge Poliakoff és Mark Tobey – lapjaival gazdagította a kortárs művészeti anyagot.
Mindezeknek köszönhető, hogy az elmúlt százötven év alatt a Grafikai Gyűjteményben őrzött alkotások száma több mint a duplájára nőtt, így jelenleg hozzávetőleg kilencezer rajzot és százezer metszetet számlál.
Mivel legutóbb 1999-ben jelent meg átfogó válogatás a gyűjtemény legszebb rajzaiból Dürertől Dalíig, a 150 éves jubileum jó alkalmat kínált annak új szempontok szerint történő feldolgozására, bemutatására. A Leonardótól Miróig – Papír/forma: százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében című, több mint egy tucat szerző közreműködésével készült, 540 alkotást felvonultató reprezentatív album és a hozzá kapcsolódó tárlat a legszebb rajzok és grafikák közül válogat, miközben bemutatja a múzeumban zajló háttérmunkát, a tudományos és muzeológiai kutatásokat is. A hangsúly azonban a gyűjtemény történelmi korokon átívelő alakulásán van, hogyan alakult és bővült az idők folyamán, azaz hogyan jutott el a régi mesterek munkáitól napjaink kortárs alkotásaiig.
A kiállítás különlegessége, hogy félszáz, fényérzékenysége miatt csak ritkán látható remekművet mutat be. A mindenki által ismert nagy mesterek, így Leonardo, Raffaello, Rembrandt és Rubens mellett Bódi Kinga és Bodor Kata kurátorok igyekeztek felhívni a figyelmet az olyan, hozzájuk hasonló színvonalat képviselő alkotókra is, mint a XVII. századi Nicolas Lagneau, akinek Öreg nő című portréja Leonardo fejtanulmányához hasonlóan, bármennyire is hitelesnek tűnik, mégsem valódi képmás: a karikatúraszerűen eltúlzott, mélyen barázdált arccal valójában az öregedés egyfajta archetípusát szerette volna ábrázolni.
A legkorábbi bemutatott művek visszavisznek a műfaj kezdetéiig: a XV. század derekán alkotó Maso Finiguerra firenzei ötvös például arról nevezetes, hogy Giorgio Vasari szerint ő készítette az első rézmetszetet. Rézmetszet ugyan egy sem, de rajzból annál több maradt utána, melyek közül egy 1450 körül készített Akttanulmányt láthatunk a kiállításon. Talán érdemes kiemelni id. Jan Breughel Táj Tóbiással és az angyallal című rajzát, mely az autonóm tájkép születésének időszakából származik, illetve a Raffaello tanítványaként is ismert Giulio Romano grafikáját, mely az újkori erotikus testábrázolás egyik korai darabja. Érdekesség, hogy Romano I modi néven elhíresült rézmetszetsorozatának lapjait a pápai cenzúra ugyan maradéktalanul megsemmisítette, ám mégis maradtak tőle hasonló témájú ábrázolások.
A tárlaton természetesen számos magyar alkotással is találkozhatunk, így Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József vagy Zichy Mihály rajzaival. Zichy munkásságának utolsó, egyben legnagyobb feladata Arany János balladáinak illusztrálása volt. Huszonnégy balladához mintegy 180 rajzot készített, ezek közül a kiállításon szereplő Hídavatás a legismertebbek közé tartozik
A Leonardótól Miróig – Papír/forma: százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében címmel nyílt kamaratárlat, illetve az ezzel párhuzamosan megjelent album legfontosabb célja, hogy a festészet mellett manapság háttérbe szorult grafikai műfajok újra reflektorfénybe kerüljenek. És ezzel sikerüljön bebizonyítani, hogy a rajzok és a grafikák éppen olyan autonóm műalkotások, mint bármelyik szobor vagy festmény.
