Párhuzamos világok
Egy különleges avantgárd, egy méltatlanul mellőzött kubista és a kortárs művészeti élet egyik legszínesebb alakja, vagyis Mattis Teutsch János, Demény Miklós és Radák Eszter munkáiból látható válogatás július 30-ig a Virág Judit Galériában. Emellett egy private sale kiállítás keretében Csontváry egyik legrejtélyesebb, több száz millió forintot érő festményét, a Hídon átvonuló társaság címűt is megcsodálhatják az érdeklődők.
Egy eladásra váró Csontváry önmagában szenzáció, hiszen az életmű 127 ismert alkotásának túlnyomó többségét múzeumok és közgyűjtemények őrzik, mindössze 22 festmény és 3 grafika van magánkézben. Az pedig, hogy a műtárgypiacon az egykori Bedő-gyűjtemény koronája, Csontváry egyik legtalányosabb képe bukkanjon fel, már-már csodaszámba megy.
Talán van, aki emlékszik még arra a 2006-os tavaszi aukcióra, amikor is rekord kikiáltási árról, azaz 80 millió forintról indult, végül 180 millió forintért kelt el Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság című, 60×70 centiméteresnél alig nagyobb festménye. Ez a kép fogadja most a Virág Judit Galéria látogatóját, és egy private sale kiállítás keretében arra vár, hogy Rippl-Rónai József, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Bak Imre, Lakner László és Nádler István műveivel együtt új tulajdonosra találjon.
– A kép egykor Bedő Rudolfé, a XX. századi műgyűjtés legendás alakjáé volt, aki nagybányai festékgyárából finanszírozta hobbiját, a festészetet. Bár ő maga nem volt különösebben tehetséges, mégis jó érzékkel válogatta gyűjteményének alkotásait. Először a nagybányai iskolát, majd a kora modernjeit gyűjtötte, ám kollekciójának koronaékszere kétségtelenül ez a Csontváry volt – mutatja az alkotást Kelen Anna, a galéria művészettörténésze. – A Hídon átvonuló társaság sokak szerint Csontváry legrejtélyesebb műve, szimbólumrendszerét a mai napig nem sikerült senkinek sem megfejtenie. A képen minden társadalmi réteg képviselteti magát a kosztümös hölgyektől a lovagokon, a kisbabáját magához szorító édesanyán át az állatokat itató parasztig. A szakmai konszenzus egyelőre az, hogy a festmény Csontváry teljesség iránti igényét, vagyis magát az univerzumot reprezentálja.
A kép ára ugyan nem publikus, ám annak fényében, hogy 2006-ban mennyiért kelt el, azóta pedig a Virág Judit Galéria adott el már Csontváryt 240 millió forintért is, a nagyságrendet nem nehéz megtippelni. Ráadásul ennek a kiállítással egybekötött, bizományos értékesítésnek nagy előnye az aukcióval szemben, hogy sokkal nyugodtabb, és nem utolsósorban személyesebb tárgyalási folyamatot tesz lehetővé eladó és vevő számára egyaránt.
Lágy színek kavalkádja
Csontváryt magunk mögött hagyva a járvány alatt csaknem négyszáz négyzetméterrel kibővült pinceszint kiállítótereibe jutunk, ahol három, egymástól független tárlatot rendeztek be a galéria munkatársai. A lépcsőn leérve élénk, mégis lágy színek kavalkádja fogad bennünket Mattis Teutsch János, az avantgárd művészetek európai rangú mestere alkotásai révén, aki valamennyi korszakában, különböző műfajokban, így a festészet mellett a szobrászatban és a sokszorosított grafikában is egyenértékűt alkotott. Technikailag tökéletesen felkészült, sokoldalú művész volt, aki életművét is következetesen építette fel az 1910-es évek vibráló tájképeitől az első háború utáni esztendők totális absztrakcióba hajló Lelki virágain át az 1940–50-es évek „konstruktív realista” életképeiig.
– Annak ellenére, hogy tanult Párizsban és Berlinben is, Mattis Teutsch élete nagy részét Brassóban, teljes szellemi izolációban töltötte. Figyelemmel követte a kortárs nemzetközi tendenciákat, de a képeit jellemző zenei absztrakció a Brassót körülölelő természetből is táplálkozott – mondja Kelen Anna. A kiállításon látható képek Mattis Teutsch legerősebb, vagyis az 1915 és 1927 közötti avantgárd korszakából származnak, a hasonló darabok csak nagyon ritkán fordulnak elő a műtárgypiacon.
Ez a kivételes alkalom most annak köszönhető, hogy Mattis Teutsch legelkötelezettebb gyűjtője, Éber Miklós 2019-es halála után a Virág Judit Galéria kapta meg a jogot a gyűjteményében lévő műtárgyak feldolgozására. A kollekció kvalitását mutatja, hogy a benne található alkotások jelentős része szerepelt Mattis Teutsch eddigi legteljesebb életmű-kiállításán 2001-ben Budapesten és Münchenben, illetve számos nemzetközi tárlaton is. Bár a galéria szerette volna, ha a művek együtt, egy kézben maradnak, erre nem sikerült vevőt találni. Így az Éber-gyűjtemény darabjait most egyesével adják el, a kiállított képek megvásárolhatók.
Egy újrafelfedezett művész
Demény Miklós neve kevésbé ismert a nagyközönség körében. Az 1960-as években kezdte pályafutását, amikor a szocialista realizmust a szocialista modernizmus váltotta fel, így a művészeknek is több lehetőségük adódott egyéni ambícióik és kreativitásuk érvényesítésére. Persze csak ha nyíltan nem szálltak szembe a rendszerrel. Azt, hogy mi is történt 1975-ben a Képzőművészeti Szövetség egyik közgyűlésén, a jegyzőkönyv szövegének hiányában nem tudjuk pontosan. De tény, hogy Demény Miklós felszólalt ezen az összejövetelen, bírálta a szövetség működését és az általános művészeti viszonyokat. A retorzió nem maradt el, Deményt ettől kezdve elzárták a nyilvánosságtól, 1975 és 1990 között mindössze három alkalommal szerepelhetett kiállításon.
– Demény számunkra a nagy újrafelfedezés, erős és egységes életművét a család és néhány elhivatott gyűjtő őrizte meg az utókor számára – meséli Kelen Anna. – Művészete a kubizmusból táplálkozott, és inspirációs forrást jelentettek számára a klasszikus modernizmus nagymesterei, mások mellett Picasso, Miró, Henri Matisse, Paul Gauguin és Fernand Léger is. Az 1970-es évek elejétől az 1990-es évekig tulajdonképpen végigpróbálta a geometrikus, de a tárgyias és figurális absztrakt szinte minden lehetőségét is. Tematikája folyamatosan bővült; kezdetben szinte csak csendéleteket festett, majd előbb a táj, később a sport és a cirkusz világa is megjelent a képein. A plasztikusan megformált birkózók, súlyemelők és gátfutók akár szobrászi alkotások kiindulópontjai is lehettek volna. A 2000-es évek valódi fordulópontot hoztak Demény művészetében: alkotásai egyfajta geometrikus absztrakt színsávokból szerkesztett kompozíciókká váltak, mégsem lépték át a nonfigurativitás határát.
A kiállításon az életmű minden szakaszából kapunk ízelítőt, hiszen a galéria nem titkolt célja, hogy a Demény Miklóshoz hasonló, az elmúlt rendszerben méltatlanul mellőzött tehetséges művészeket újra felfedeztesse a közönséggel.
Újra itt!
Jóllehet a Virág Judit Galéria elsősorban a XIX. és a XX. századi magyar festészettel, illetve Zsolnay kerámiákkal foglalkozik, olykor kivételt tesznek kortárs művészekkel is. Ezek egyike Radák Eszter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem leköszönő rektora, a mai magyar művészeti élet egyik legtanultabb és legsikeresebb alkotója, akinek néhány év kihagyás után Újra itt! címmel láthatjuk kiállítását. A képek hűen tükrözik az elmúlt időszakot, hiszen ezeken a közelmúltban készített munkákon a Radáktól megszokott tág, végtelen horizontok összezsúfolódtak, helyüket az otthon, a belső terek és az enteriőrök vették át.
– Radák Esztert a virtuóz és harsány színek használata mellett a szellemes címadás jellemzi, ami szervesen hozzátartozik a képhez, egyszerre hordoz könnyed, ugyanakkor drámai tartalmakat. A művészek közül talán Rippl-Rónaihoz hasonlíthatnánk, hiszen ő is saját környezetét festi, az otthonát, a családját és a barátait. Alkotásainak hangulata éppen ezért intim, őszinte és meghitt, a pop-art hatása is tetten érhető rajtuk, de annál mégis sokkal komolyabbak – összegzi a művészettörténész a Radák-tárlat jellemzőit, ahol számozott példányszámú digitális festmények is helyet kaptak, melyekkel az alkotó újabban kísérletezik.
A három különleges kiállítás és 13 képből álló private sale, benne Csontváryval, július 30-ig látogatható a Virág Judit Galéria 1250 négyzetméteres, európai viszonylatban is egyedülálló, immár 1250 négyzetméteres kiállítóterében.
