Partium a tánc nyelvén

– Miért éppen Partium?

– Jó pár éve kezdtünk el a nagy néprajzi tájegységeink – Kalotaszeg, Székelyföld és Mezőség – gazdag hagyományaira fókuszáló darabokat készíteni. Partium bizonyos szempontból azonban kivétel, sokan ugyanis nem tudják, hogy pontosan merre is fekszik ez az archaikusan hangzó nevű régió. A „partium” latinul annyit jelent, „részek”. Ez a terület nem tartozik a történelmi Erdélyhez; voltaképpen a mai Magyarország keleti határvidékétől egészen a Királyhágóig tartó régiót jelenti, Szilágyság, Máramaros, Szatmár, Bihar és Arad megyével.

A változó történelmi korok alatt közigazgatási szempontól hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz, hol a Habsburg Birodalomhoz csatolták. Éppen ezért küldetése a műsorunknak az is, hogy ezt az ismerős, ám mégis valahogy a köztudatból kikopó-kimaradó vidéket megismertessük a közönséggel. Sajátos világ ez, ahol a városi, polgári kultúra mellett a falvakban igen régi korok nyomai is fellelhetőek. Változatos és izgalmas kultúráját az egymás mellett élő nemzetiségeknek köszönheti, a magyarok mellett vannak errefelé románok, cigányok, szlovákok, bolgárok, szerbek, sőt huculok is.

– Mely hagyományokban nyilvánulnak meg ezek az archaikus vonások?

– Főként a nadabi románság és a cigányság, valamint a máramarosi hucul és a viszonylag csekély számú bolgár kisebbség hagyományanyagában akadnak középkori vonások: a vonulós vagy körtáncok hordozzák az archaikus elemeket. A magyarságot a szilágysági és a sárréti anyag képviseli, ezek átmenetet képeznek Magyarország és Partium világa között – ezekben is fellelhetőek archaikus vonások, ám merőben másként, mint mondjuk a román vagy a cigány folklórban. Etnikai szempontból rendkívül színes régióról van szó, ezt a gazdagságot igyekszünk megmutatni.

– A műsor javarészt olyan táncanyagból építkezik, ami eddig hiányzott az együttes repertoárjából?

– Farkas Tamás néptáncpedagógus, folklórgyűjtő keresett meg azzal, hogy mi lenne, ha Partium folklórját dolgozná fel a Duna Művészegyüttes egy egész estés táncelőadás formájában. Tamást rokoni szálak fűzik ehhez a vidékhez, gyakorlatilag 18 éves kora óta folyamatosan gyűjti a még itt fellelhető néptáncanyagot. Én személy szerint nagyon örültem a kezdeményezésnek, egyrészt mert hiánypótló az előadás, másrészt mert valóban sok olyan táncos anyag került a műsorba, ami nálunk még nem szerepelt repertoáron. A zenészek – kísérőnk a Göncöl zenekar – és a táncosok előtt is egy új, izgalmas világ tárult fel: a különböző tájegységek koreográfiáit táncmesterek – mások mellett Farkas Tamás és felesége, Farkas Ágnes, Sikentáncz Szilveszter, Móricz Bence, Prekup Anna, Németh Antal és Nagy Tímea – tanították be, valamint archív felvételekről is vettünk ötleteket. A néptáncműsoroknál általában az a gyakorlat, hogy először magát a néptáncanyagot kell minél stílusosabban, minél elmélyültebben elsajátítani, és ha már jól áll a táncosok lábán, akkor kezdünk neki a koreográfia elkészítésének.

– Élő folklórról van szó?

– Sajnos egyre kevésbé: sokan nem élnek már azon idős adatközlők közül, akiktől még a század második felében gyűjtöttek táncokat. A műsorban szereplő nemzetiségek között a cigány folklóré az egyetlen élő hagyomány, míg a sárréti magyarság helyzete a legdrámaibb: csupán fekete-fehér némafilmen maradtak fenn a régió táncai. Szilágyságban akad egy-egy falu, ahol őrzik még az autentikus tánckultúrát, ám összességében ott is inkább a filmes gyűjtésekre tudtunk hagyatkozni.

– Egy-egy adatközlő tánca az egész faluját jellemzi?

– Igen, de mégsem teljesen, kissé ugyanis árnyaltabb a dolog: a paraszti kultúrában, főleg a magyarságnál, de ebben a régióban a románságnál is jellemző, hogy egy falun belül egy-egy embernek saját tánca, saját figurái voltak, és azok csakis rá jellemző kombinációi. Mára odáig jutott a néptáncmozgalom és a folklórkutatás, hogy már nem is egy tájegységet vagy azon belül egy falu táncanyagát tanuljuk, hanem a faluban élő adatközlők táncos örökségét. Ez egy nagyon hosszú folyamat eredménye: fantasztikus, hogy a mai néptáncos fiatalok már kívülről fújják az adatközlők neveit.

– A Partiumban élő népek kultúrája időben és térben is nagy távolságokat sejtet, egyszerre átmenet kelet és nyugat között, miközben az archaikus falusi és urbánus polgári világ is jelen van, ez utóbbihoz ráadásul a XIX–XX. századi magyar kultúra szellemi életének fontos pillanatai kötődnek. Hogyan lehet mindezt a színpadon megjeleníteni?

– Partium klasszikus átmeneti vidék, átmenet Magyarország és Erdély között is. Mindig igyekszem a szó legnemesebb értelmében táncszínházat csinálni, így nagyon fontos, hogy legyen szervezőerőként egy központi gondolat az előadások mögött. Ebben a darabban a partiumi lét és identitás kérdései köré szőttem a műsor anyagát. A partiumi hovatartozás kissé árnyaltabb, nem olyan egyértelmű, mint mondjuk a székelység esetében, ahol létezik egy kifejezetten a régióhoz kötődő székely identitás.

– Mi lehet ennek az oka?

– Talán az, hogy a történelem során ez a vidék egyszer a Magyar Királysághoz, egyszer Erdélyhez volt csatolva, vagyis kissé hányattatott sors jutott számára, ami óhatatlanul felveti az ott élőkben a hovatartozás kérdését. Ugyanakkor ez a régió tele van csodás városokkal, így a polgárság is mély nyomot hagyott a vidék kultúrájában. Partiumban született Ady Endre, Arany János, Dsida Jenő, Tóth Árpád és Szilágyi Domokos, sőt, még Bartók Béla is kötődik a régióhoz – az ő gondolataik Rubold Ödön tolmácsolásában jelennek majd meg a műsorban. Az ő urbánus gondolkodásmódjuk, szellemi örökségük ezen a vidéken keresztül maradt ránk, ezért olyan verseket válogattunk az előadásra, amelyek szervesen kapcsolódnak a partiumi léthez, és az ezzel kapcsolatos kérdéseket boncolgatják a magyarság és a románság, valamint a régió egészének kulturális viszonyrendszerében.

– Erre a virágzó szellemi közegre utalnak Ady Az Értől az óceánig versének címével?

– Természetesen. Ady sorai arról is mesélnek, hogyan lesz egy kis patakból erőtől duzzadó, éltető óceán, vagyis hogyan lesz az Érdmindszentről induló szegény nemesi család gyermekéből az irodalom csúcsait ostromló költő, és hogyan jutunk el a hagyományaikat őrző közösségtől az erőt mutató, színes nációkból álló, ma is virágzó kultúráig. A premierre a Nemzeti Táncszínházban kerül sor, és ami ugyancsak nagy öröm, hogy Partiumból már jelezték, szívesen látnák a műsorunkat – nagy boldogság lenne az ottani közönség előtt is bemutatni.