Pásztor Győző kanonok kapta az idei Hit pajzsa díjat

Pásztor Győző kanonok, dabas-sári plébános kapta idén a Parma fidei – Hit pajzsa díjat. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából évente odaítélt elismerést Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök és Bolberitz Pál egyetemi tanár, a díj első kitüntetettje adta át Budapesten.

Szabó István, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: Magyarországnak nem a rendszerváltó politikusok egyezsége hozott változást, hanem azoknak az embereknek a bátorsága, akik a némaság idején megszólaltak, akik vállalták hitüket, az együttérzést és a cselekvést a „közöny és a passzív elfogadás” napjaiban. 
    
Úgy fogalmazott: „azért állhatunk ma itt, mert volt néhány bátor ember, aki életben tartotta a fényt, és vigyázott arra, ami jó: a közösségre, a hitre, a családokra és a nemzeti örökségre”. 
    
Szabó István kitért arra: fontos, hogy a kommunizmus emléke ne váljon „csak történelemmé”. „Ne engedjük, hogy az idő könyvekbe száműzze a valóságot”, ahol „a mennyiség olyan függöny, ami jól mutat”, de eltakarja az emberek emlékeit. 
    
A kommunizmus nem „színpadi tragédia”, hanem bűn, emberek követték el emberek ellen, mint ahogy emberek voltak azok is, akik vállalták, hogy szembeszállnak velük. 
    
Bolberitz Pál a díjazottat méltatva ismertette: Pásztor Győző 1933-ban született Újpesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1955-ben végzett matematika-fizika szakon. A teológiát Egerben végezte, 1961-ben szentelték pappá. 
    
A pártállam titkosszolgálata felfigyelt rá, nem végezhetett lelkipásztori szolgálatot, ezért a Fővárosi Vízműveknél lett vízóra-leolvasó. Később Kiskunhalason, majd Hódmezővásárhelyen volt káplán, 1981 óta plébános a Pest megyei Dabas-Sáriban. 
    
Pásztor Győző mindig szívügyének tekintette az ifjúság formálását, ezért 1993-ban újraalapította a katolikus általános iskolát Sáriban. Ezzel „nagy vihart kavart a rendszerváltás utáni Magyarországon, különösen a baloldali sajtóban”. Pásztor Győző azonban „erős hittel állta a sokszor nemtelen, igaztalan támadásokat” – hangzott el.
    
Pásztor Győző az elismerést megköszönve elmondta: felszentelése után 28 évet kellett várnia, hogy papként az oltárhoz állhasson. 
    
Felidézte: a Fővárosi Vízművekhez más, szolgálattól eltiltott paptársát is sikerült beprotezsálnia, így abban az időben Budapesten öt felszentelt pap dolgozott vízóra-leolvasóként.
    
Később, már alföldi falvakban szolgálva akár egyetlen hittant tanuló diák kedvéért is elmotorozott a tanyasi iskolákba, mert a hitoktatásban látta a jövő zálogát. És az egy hittanos mellett ilyenkor a többi diák is láthatott hetente egyszer egy papot – mondta. 
    
Pásztor Győző kitért arra: Dabas-Sáriban a kommunizmus idején államosított katolikus általános iskola újraalapítását azért tartotta fontosnak, mert tudta, hogy heti egy-két hittanóra nem képes ellensúlyozni a heti harminc órában tanító vallásellenes tanárok munkáját, és a tankönyvekét, amelyek szerint a tudomány és a hit nem összeegyeztethető. 
    
„A hit pajzsa őrzött életemben, amikor támadtak és azzal védtem híveimet”, amikor őket bántották – fogalmazott Pásztor Győző.
    
A Hit pajzsa díjat – amelyet a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából adományoznak 2002 óta minden évben – Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor író alapította. A díjat azoknak az egyházi személyiségeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz.
    
Az elismeréssel járó vörösréz pajzs Madarassy István ötvösművész munkája.

MTI