Pásztorok és gengszterek

Az egyik utolsó korzikai kecskepásztor békében tölti napjait, mígnem a maffia egy nap meglátogatja, és busást pénzt ajánl a telkéért. A férfi azonban nem áll kötélnek, sőt, miután egyiküknél előkerül egy fegyver, a pásztor önvédelemből ölni kényszerül. Tette persze nem marad következmények nélkül, az alvilág mellett a rendőrség is üldözni kezdi. Ha valaki a kilencvenes éveket idéző, menekülős akciófilmre vágyik, akkor valószínűleg csalódni fog. Merthogy A mohikánban olykor ugyan eldördülnek a fegyverek, összességében mégis egy csendes alkotásról van szó. A fókusz nem a tűzpárbajokon, hanem a hagyományos életmód dicséretén és azon van, hogy egy média által kiemelt figyelmet kapó eseménysorozatban – miként itthon a Viszkis esetében is megtapasztalhattuk – a közvélemény sokszor nem a hatóságok pártját fogja. Ugyanakkor Frédéric Farrucci forgatókönyvíró jobban tette volna, ha másra bízza a rendezést, egy ügyesebb kezű direktor kezében a szögegyenes sztori talán feszültebb, drámaibb és hatásosabb lehetett volna. Így is könnyű drukkolni a főszereplőnek, de jóval katartikusabb és emlékezetesebb film is születhetett volna.