Que viva Picasso!, azaz Éljen Picasso! címmel nyílt időszaki kiállítás a spanyol zseni grafikai munkáiból Pápán, az Esterházy-kastélyban. Picasso mellett azonban a kastélylátogatás is különleges élményt jelent, hiszen a félóránként induló tárlatvezetések során megelevenedik a múlt, és ha rövid időre is, de részesévé válhatunk az egykori barokk főúri élet hétköznapjainak.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

„A mindenható Isten adjon kegyelmüknek tisztességet, s mindazon jókat, mit szívük csak megkíván. Kerüljenek beljebb! Az Esterházy-család és udvartartása örömtől repeső szívvel várja és fogadja kegyelmüket!” – köszönti a kastélyba belépő XXI. századi vendéget Esterházy Ferenc udvartartásából a komorna. A kastély, illetve Pápa város múltját bemutató kisfilmből a vendég ekkor már tudja, hogy az épület ura, Esterházy Ferenc 1743-ban adott megbízást Franz Anton Pilgram neves bécsi építésznek, hogy a Garaiak által az 1400-as években épített, katonai funkcióját immár elvesztett vár helyére barokk kastélyt tervezzen. Pilgram terve nem valósult meg teljesen, hiszen a négyszögletűre tervezett kastély negyedik, összekötő szárnya soha nem készült el. Míg azonban az épület külsejében a XVIII. század óta alig történt változás, addig a belső terek funkciója az évszázadok során többször módosult, a jelenlegi elrendezés az 1860-as évekből, Esterházy Pál idejéből származik.

A szívélyes köszöntőt követően a kabinetszobába, a kastély dolgozószobájába lépünk át, ahol, mint minden teremben, az eredetiek mintájára készült csodaszép falikárpitot találunk. Az 1700-as évekből származó tölgyfa ajtókon pedig aranyozott díszítést, amely azt jelzi, hogy ezeket a tereket és szalonokat a főúri család tagjai használták.

A díszes ruhába öltözött udvartartás tagjaival először a könyvtárszobában találkozunk, ahonnan a kastély legnagyobb és legdíszesebb termébe, a Nádor terembe vezet utunk, amelynek falain egykor a család négy grófi ágának uradalmi központját ábrázoló monumentális látkép függött. Közülük ma már csak a Pápát és Tallóst ábrázoló festmény maradt meg, Szenc látképe helyére Esterházy Dániel báró, míg Devecser helyére az építtető két fiának portréja került. Az egy tengelyre felfűzött szalonok sorában a kisebb fogadások, a kötetlen társasági élet, a játék és a házi muzsika tere a Vörös szalon, majd a középkori vár lakótornyából kialakított Nagyebédlő következik, olyan tipikusan barokk bútorokkal, mint a sarok állóóra, a faberakásos asztal és a tálalószekrény. Mintegy levezetésként pedig ízelítőt kapunk a marionett színjátszás történetéből, kézbe vehetjük a bábokat, sőt a legyezőnyelv egynéhány kifejezését is elsajátíthatjuk.

– A török korban felemelkedett családok – hatalmukat és nagyságukat alátámasztandó – impozáns várakat, kastélyokat építettek, illetve a történetüket feldolgozó képeket, metszeteket készíttettek. Esterházy Pál nádor felismerte, hogy hírnevét tovább növelheti, ha sikerül bebizonyítania, hogy a család a honfoglalás idejétől kezdve fontos szerepet játszik hazánk történetében. Ehhez azonban, mivel az Esterházyaknak a XVI. század előtt nem volt az ország sorsát befolyásoló őse, kitalált néhány szereplőt, így született meg Örs vezér, Albert püspök, György keresztes vitéz és Imre hadvezér alakja – mutatja a Nádor terem előtti folyosószakasz galériájának festményeit Boros Katalin, az Esterházy-kastélyt kezelő Pápai Platán Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátéve: a festmények egykor a biliárdszobában voltak, hogy a családhoz érkező főúri vendégek biztosan lássák az arcképcsarnokot.

A biliárdszoba ma rendezvényterem, míg a földszinti konyha megőrizte funkcióját, így a különféle kézműves-foglalkozások keretében lehetőség van benne egyebek mellett mézeskalácssütésre és bonbon készítésére is. A néhány évvel ezelőtt újra felszentelt, Mildorfer-freskókkal díszített kastélykápolna ma is katolikus szentmisék, keresztelők és esküvők helyszíne.

A kastélyban mindezek mellett állandó tárlatot rendeztek be a Pápán született Nemcsics Antal festőművész-színkutatónak, illetve rendszeresen tartanak időszaki kiállításokat is. Most éppen Picasso életművének egy kicsiny szeletében, kevéssé ismert könyvillusztrációiban gyönyörködhetünk.

– Az idősödő Picasso megteremtette a könyvillusztrációt, mint önálló műfajt, amivel óriási sikert aratott – mondja Boros Katalin. – Az itt kiállított több mint száz litográfiája korlátozott számban megjelent könyvekhez készült, a legértékesebbek közülük Jean Cocteau írásait illusztrálják. Ezekből a Picasso-vízjellel ellátott papírra nyomott művészpéldányokból ugyanis mindössze három létezik, az egyik eredetileg a nyomdászé, a másik Cocteau-é, a harmadik pedig Picassóé volt. De nagyon érdekesek az 1962-ben megjelent Toros y Toreros című kötetének rajzai, vagy az, miként értelmezte újra Velázquez Az udvarhölgyek (Las meninas) című festményét. A látogatók körében a legnépszerűbbek azonban azok a grafikák, amelyek a dadaista költő, Tristan Tzara verseihez készültek. Ezek ugyanis máig őrzik Picasso ujjlenyomatát, hiszen a képeket mintegy kísérletképp, ujjait a litográfiai tintába mártva rajzolta meg. A tárlatot háromnyelvű idézetek, életrajz és a művészhez kapcsolódó érdekes történetek egészítik ki, melyekből kiderül többek között az is, miért volt Picasso számára sorsdöntő jelentősége egy szivarnak, vagy kik azok a nők, akik meghatározó szerepet játszottak életében.

Eredetileg ugyan a Picasso-kiállításra indultunk Pápára, de sokkal többet kaptunk. A több ütemben felújított, 2015-től pedig már kívül-belül a barokk pompát idéző Esterházy-kastély ugyanis egyik iskolapéldája annak, hogyan lehet tartalommal megtölteni, élővé tenni múltunkat úgy, hogy abba a XXI. század, illetve annak minden művészi és technikai vívmánya is könnyedén beilleszthető legyen. A rekonstrukciós munkálatok ugyan az épületen egyelőre befejeződtek, de a tervek szerint 2019 nyarának végére – közel 165 millió forint állami támogatásból – újjáépítik a kastély grandiózus méretű, főbejárati kovácsoltvas kapuját, valamint a több mint háromszáz méter hosszú kerítését is.

Barta Boglárka

Fotók: Vermes Tibor/Demokrata