A választóvonal a magyar föld megtartói és eltékozlói között húzódik

A karácsony előtti napokban jelent meg Friedrich Klára verseivel és Szakács Gábor zenéjével a Pogány imák című kiadvány. A szerzők előző, Attila hun király ifjúságát megelevenítő lemezükhöz hasonlóan ezúttal is múltunk egy bizonyos időszakát dolgozták fel.

– A cím hallatán hitetlenséggel vádolhatják meg önöket.

Sz. G.: – Szó nincs hitetlenségről, épp ellenkezőleg. A X-XIII. századi történetben szereplő személyek egyistenhívő, vallásos emberek voltak, akárcsak a magyarok korábbi elődei. A római és a bizánci kereszténység vezetői csupán politikai célzattal nevezték a másikat pogánynak, ráadásul a latin szótár szerint a paganus, pagus szavak vidéki, falusi lakosságot, falvakat, tanyát jelentenek.

F. K.: – A CD-borítón látható kerecsen, azaz turulmadár őseinkre utal, akik a fény születését a fiatal sólymok első röptetésével ünnepelték. Ezt a hagyományunkat is megtámadták a szabadelvű politikusok, amikor le akarták bontatni a két hónappal ezelőtt Budán felavatott turul-emlékművet.

– Olyan történelmi alakokról emlékeznek meg a zeneműben, akik a hivatalos történetírás szerint lázadóknak minősültek.

Sz. G.: – Ez szemlélet kérdése. Az országba idegenek hadát beengedő, azoknak számolatlanul birtokot adományozó uralkodók természetesen lázadóknak nevezték mindazokat, akik a tékozlás ellen szót emeltek. Így lett Vata, Ajtony, Kán László, vagy a történetírás által Máténak átkeresztelt Csák Mátyus lázadó és kiskirály. A választóvonal ott húzódik, hogy kik akarták megtartani magyar kézen az ősi földeket, és kik eldorbézolni. Kísérteties a hasonlóság napjaink eseményeivel.

F. K.: – Ami az ellenségnek beállított besenyőket illeti, Árpád unokája, Taksony vezér közülük választott feleséget. Királyuk, Tonuzóba tragédiája, hogy nem hagyta magát István által átkeresztelni, hanem megtartotta ősi hitét. Ezért kellett meghalnia feleségével együtt. Koppánnyal kapcsolatban pedig gyakran elhangzik, hogy ha ő lett volna az uralkodó, akkor ma nem lenne Magyarország. A világtörténelemből tudjuk, hogy a győztesek mindig megmagyarázták tettüket, például most Bush szabadkozik, hogy miért kellett elpusztítani a sumér kultúra emlékeit.

– Megváltozhat-e az említett személyek megítélése a zenemű hatására?

F. K.: – Igazságot kell szolgáltatnunk a tanulóifjúság előtt elmarasztalt őseinknek, többek között a Felvidéken közel félszáz várat építtető, az Árpád-házból származó Csák Mátyusnak, akit a feslett életéről híres V. Kelemen pápa átkozott ki. E várak többségét később a magyargyűlölő, elmebeteg Habsburg uralkodó, I. Lipót felrobbantatta. Meggyőződésünk, hogy az idő igazolni fogja történelmi nagyjainkat, addig is a magunk részéről fejet kellett hajtanunk rendíthetetlen hazafiságuk előtt.

– Már az Attila ifjúsága című lemezükről is többféle műfaji meghatározást lehetett hallani. A Pogány imák esetében lehet-e egyértelműbben fogalmazni?

Sz. G.: – Mindkét esetben kijelenthető, hogy rock-régizene műfajú, történelmi zeneműről van szó. Legközelebb talán az oratórium megjelölés áll hozzá, de semmiképp nem a rockopera. Külföldön Rick Wakeman korai és Ritchie Blackmore jelenlegi munkái sorolhatók ide. Ez azt jelenti, hogy az elektromos gitárok és billentyűs hangszerek mellett jelentős szerepet kap a cselló, gamba, kemancs, töröksíp, hárfa, szaracéngitár, spanyolgitár és táltosdob. Az utóbbiakat a Kecskés együttes szólaltatja meg, a többi 14 zenész név szerinti felsorolása helyett csak azt mondhatom, hogy valamennyien ráéreztek erre az ősi zenei hangulatra. A megfelelő megszólaláshoz elengedhetetlen volt a maga is számos hangszeren játszó, egykoron Lamberto Gardellivel is felvételeket készítő Horváth János hangmérnök komolyzenei képzettsége.

Gazdag István