Hirdetés

A háború maga a pokol, fogalmazta már meg számtalan film. A fekete Woody Allenként is emlegetett baloldali aktivista, Spike Lee azonban tovább megy, és új mozijában azt állítja, hogy a háború maga a rasszizmus. Szerinte Vietnámban az afroamerikaiakat arra kényszerítették, hogy színes bőrűeket gyilkoljanak, ráadásul míg a bolygónak ezen a felén az életüket adták a nemzetért, addig hazájukban Martin Luther King megölésével vérbe fojtották az emberi jogi törekvéseiket. Tagadhatatlanul van igazság e gondolatok mögött, a probléma inkább a tálalásban keresendő: a rendező mindegyik munkájában politikai üzeneteket közvetít, az utóbbi időben azonban felcserélődtek a szerepek, és az ideológiához írja a forgatókönyvet.

Az 5 bajtárs négy fekete veteránról szól, akik ötven év után visszatérnek Vietnámba, hogy megkeressék egykori barátjuk földi maradványait és a háború során elrejtett aranyrudakat. Spike Lee technikai tudása lenyűgöző, az akciójelenetek, az operatőri munka, a vágás mind első osztályú, ám mint a rendező legtöbb műve, ez a mozi is hamar szétesik. A tempó folyamatosan megakad a rengeteg mellékszál miatt, amelyek végül kifejtetlenek maradnak. A hangulatvilágban sincs meg az egyensúly, a kalandfilmes koncepció olykor groteszk vígjátékba, máskor szinte horrorba hajlik. A premiert azonban aligha lehetett volna ennél szerencsésebben időzíteni: Spike Lee mintha megjósolta volna a jelenlegi tüntetéshullámot, úgy illesztette bele a Black Lives Matter jelszavát a záró képsorokba.

Korábban írtuk