Rákoshegy remetéje, aki Paul Gauguin és Vincent van Gogh nyomdokain járt

Jóllehet Budapest XVII. kerületében, a Rákoshegyen egy általános iskola is a nevét viseli, mégis méltatlanul kevesen tudják, ki volt Czimra Gyula, ez a magányos és magának való festő, akinek letisztult, magas színvonalú műveit korának legjelentősebb magyar alkotásai közé sorolhatjuk.

Czimra Gyula 1901. január 3-án született Budapesten, dolgozott lakatosként és műszaki rajzolóként, miközben szabadidejében az Iparművészeti Iskola esti rajztanfolyamát látogatta. 1923-ban Párizsba ment, hogy a korszak egyik legfontosabb művészeti központjában, az Ecole Nationale Superieure des Beaux-Arts-on folytasson festői tanulmányokat, ahol Lucien Simon tanítványa lett. Alig néhány évvel később, 1926-ban a párizsi Zodiaque Galéria már meg is rendezte első önálló kiállítását. Ötévnyi franciaországi tanulmányút után tért vissza Magyarországra, dolgozott Nagybányán és Szentendrén, majd 1934-ben feleségével együtt Rákoshegyen telepedett le, és az önmaga által választott teljes visszavonultságban itt élt és alkotott 1966-ban bekövetkezett haláláig.

A szinte remeteként élő Czimra Gyula munkáit életében csak egyszer, 1964-ben egy rákosligeti kiállításon láthatta a közönség. Neve csak halálát követően vált szélesebb körben ismertté, amikor is 1967-ben a Fényes Adolf teremben, majd 1973 tavaszán a Magyar Nemzeti Galéria dísztermében rendeztek műveiből kiállítást. És, bár ezek a bemutatkozások sikeresek voltak, az életmű komolyabb feldolgozása csak az elmúlt években kezdődött el mások mellett Kolozsváry Marianna művészettörténész jóvoltából. Neki köszönhető a Magyar Nemzeti Galéria jelen nagyszabású kiállítása is, amely az életmű közel felét – festményt, szobrot, grafikát és gobelint –, a művész csaknem 180 alkotását mutatja be hat szekción keresztül. Megismerhetjük Czimra Gyula teljes, egymástól olykor teljesen eltérő korszakait kezdve a párizsi és barbizoni évektől, amikor is együtt dolgozott barátaival, Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő és Varga Albert festőművészekkel. Láthatjuk a Szentendrén 1929 és 1933 között festett, Paul Gauguin és Vincent van Gogh hatására kiszínesedett képeit, majd az utolsó korszak leegyszerűsödött, absztrakt munkáit, amikor is a lakás falaiból színes síkok lettek, az otthon tereiből pedig eltűntek a tárgyak.

A kiállítás címe – Árnyék nélkül – a képei és az életút ismeretében többféleképpen is értelmezhető. Utal egyrészt arra, hogy Czimra Gyula nem festett árnyékot festményeire, de utal magára a művészre is, aki a rivaldafény elől inkább árnyékba húzódott, ahonnan talán éppen most van itt az ideje, hogy előlépjen.