Ezek hangulata, hangszerelése a Motown-lemezek 1960/70- es fénykorát idézi korunk jellegtelenségével szemben. Nagyobb szerepet kap a zongora, megjelenik a pedal steel gitár, csak a dobgép monotonsága helyett kellett volna hús-vér zenészt alkalmazni. Az egész kiadvány, akár a Best of… címet is viselhetné.

Szakács Gábor

Whitney Houston: I Look To You – Sony Music, 2009

FILM – Metrón innen, túszon túl

A marcona Ryder (John Travolta) New York város iránti ellenszenvétől hajtva társaival elköt egy metrószerelvényt, némi váltságdíjat követel, s közben ígéretes tőzsdei spekulációkba bonyolódik, miközben Walter Garber (Denzel Washington), a pocakos szemüveges diszpécser, a sors mintegy véletlenül kiszemelt összekötőjeként igyekszik lelkére beszélni. A két főszereplő koránál fogva az akciófilmek üldözős jeleneteit inkább szellemi síkon folytatja le, beszélgetve életről, halálról, és úgy általában az egész „fucking” világról. A történetet Joseph Sargent 1974-ben Walter Matthau és Robert Shaw főszereplésével már vászonra vitte, most Tony Scott vette elő, aki a 24 és a Helyszínelők című sorozatokból ismert vágástechnikákhoz hasonló, szaggatott-feszes tempót diktált, éles váltásokkal és percekre befagyasztott idővel. Ryder sátáni kacaja és Garber már-már hihetetlen lélekjelenléte végig feszült hangulatot teremt. A túszdrámák szokásos sallangjai – néhány klisétől eltekintve – ezúttal minimálisra csökkentek, s bár a végső üldözős jelenet inkább lanyha kocogásra sikeredett, a tanulság így sem maradt el: míg zoknit húzunk reggel, sohasem tudhatjuk, estére mit hoz a nap. De az alagút végén, ugyebár, mindig ott van a fény.

Szabó Krisztina

Hajsza a föld alatt – amerikai-angol thriller, 2008

KIÁLLÍTÁS – Mélységek és magasságok

A bencések tihanyi galériája immár megkérdőjelezhetetlen kultuszhellyé vált a kortárs képzőművészet, iparművészet tisztelői számára (is), ahol nyaranta magas szakmai minőségű, igényes kiállítások fogadják a sok ezer látogatót. Kecskés Ágnes kárpitművész kiállítása azért is különleges, mert az amúgy közismert és elismert alkotó – amellett, hogy kollektív kiállítások rendszeres résztvevője – ritkán rendez önálló bemutatót. Történelemhez, szülőföldhöz, természethez, hithez való szoros kötődéseiről szólnak igényes szövésű munkái, melyek nem az agresszív magamutogatásról, hanem mindig a finom háttérben maradásról tanúskodnak. Ám mindig úgy, hogy végül is kárpitjai mélységeket és magasságokat nyitnak meg, melyekben a technika és a gondolat egyaránt fontos.

Feledy Balázs

Kecskés Ágnes életmű kiállítása – Tihanyi Bencés Apátság Galéria, megtekinthető: szeptember 13-ig

ZENE – Spirituális találkozás

A 32 éves Tóth Viktort már évek óta a legjobb magyar szaxofonosok között tartjuk számon. Spirituális játéka, sokfelé megnyilvánuló nyitottsága, remek saját kompozíciói méltán keltettek feltűnést. Tercettnek keresztelt, harmóniahangszer nélküli triójával felvett albumát a Gramofon zenei szakfolyóirat kritikusai az „év jazzlemezének” ítélték 2007-ben. Barátsága a világ egyik legkreatívabb dobosával, Hamid Drake-kel a győri Médiawave fesztiválokra vezethető vissza. Ez már a második közös lemezük, amelyet tavaly ősszel három estén át a Take Five klubban rögzítettek trió, illetve – a trombitás Kovács Ferenccel kiegészítve – kvartett felállásban, sőt egy stúdió session keretében néhány más hazai élvonalbeli művész (így például Dresch Mihály is) közreműködésével. Csak sajnálni lehet, hogy a kiadó – az eredeti elképzelések dacára – nem két CD-nyi terjedelemben hasznosította a felvett nagyszerű zenei anyagot. Ennek ellenére a publikált ízelítő óriási élmény.

Márton Attila

Tóth Viktor: Tartim – BMC Records, 2009

SZÍNHÁZ – Dobok szellemei

Alázat a szépségben, rang a tiszteletben, dinamizmus az időben, fájdalom a mozdulatban, lüktetés a szívben, könnyedség a bájban, ritmus a természetben, becsület a harcban és a lélek felemelkedése az égiekhez. Zengnek a dobok és csengnek-bongnak a tradicionális hangszerek, ahogy az emberi létezés, az élet mélységeinek ősi titkai megelevenednek a színpadon. Különleges testtartások és finom mozdulatok keverednek feszes, dinamikus mozgásokkal, harmonikus egésszé olvadva össze. Káprázatos színek, selymek, legyezők örvénylése és a koreai emberek eggyé olvadása történelemben, időben, térben, zenében: a táncban. Ez a Koreai fantázia, mellyel az 1962-ben alakult Koreai Nemzeti Tánctársulat, Korea legkiválóbb táncegyüttese a budapesti Vígszínházba látogatott. A hatvantagú társulat művészeti igazgatója, Bae Jung-hye számos elismerésben, köztük a „Legirodalmibb táncos” és „Korea legkiválóbb alkotótáncosa”-díjban részesült már. A koreai táncban, a jung dong-ban a korai néplélek jut kifejezésre: humor, tisztesség és a viszontagságos történelem miatti keserűség. A tíz képből álló, több mint ötszáz előadást megért produkció a hagyományok átörökítésével hozza közel a ma emberéhez a régi idők szellemét a balett és a modern táncművészet ötvözésével.

Szabó Krisztina

Koreai fantázia – Vígszínház

KIRÁNDULÁS – Őserők között

A múlt század fordulóján még kétszázezer bivaly élt a történelmi Magyarország területén, manapság jó, ha pár ezret találunk hazánkban, ezeket is főleg rezervátumokban. Egyes történészek szerint már a honfoglalók is hoztak magukkal bivalyokat, az azonban bizonyos, hogy tömegesen a török hódoltság idején jelenik meg ez a nagytestű, igénytelen, Ázsiából származó állat. A marhához képest erősebb, egészségesebb, sokkal erősebb benne a csordaszellem, de sokkal nehezebben kezelhető is. A kápolnapusztai rezervátumban – ahol a fő látványosság természetesen a bivalycsorda – gyönyörködhetünk ezenkívül a Kis-Balaton környéki tájban, s közelről találkozhatunk a reneszánszukat élő szürkemarhákkal is. Aki pedig a látványnál többre vágyik, a közeli étteremben bivalyborjúból készült ételekkel csillapíthatja éhségét.

Tölgyesi Tibor

Kápolnapuszta-Bivalyrezervátum

KÖNYV – Elfeledett titkok

Kisida Erzsébet egy rég letűnt korszak utolsó mementójaként nyitotta meg családja kincsesládikáját. Az almaillatú tisztaszobák, a kemény, ajkát összeszorító, kezét imára kulcsoló parasztság apró kincseit nem őrizte meg senki. Már csak öreganyáink emlékeiben élnek, de ott is ki tudja még, meddig. Az írónő családtörténeti-önéletrajzi kötete a Felvidék tipikus paraszti életformáját eleveníti fel talán utoljára, egyre rohanó világunkban. A Bodva-völgy padlásainak kacatjai között igazi időutazást tehetünk egy olyan korszakba, amikor a család még érték, Isten követendő példa, a hazaszeretet pedig mindenek előtt való volt. Letűnt korszakok rabjai, kik hiányolják a régi időket, feledhetetlen élményekkel gazdagodhatnak a könyv olvasása közben.

Gerhát Petra

Kisida Erzsébet: Kincsesládikánk – Felvidéki harangszó, Kráter Könyvkiadó, 2009