És pont ez az egyik baj vele, hogy e kategóriák mindegyike elvész valahol a görcsösen beerőltetett társadalomkritika és az ötlettelen sztereotípiák használata között. Mert persze hogy a kis Lalit csak egy másik roma veszi fel stoppolás közben, és persze, hogy csak egy biztonsági őr játszik rá irányított gyilkolós-lövöldözőst, miközben a cigánytelepen sej-haj, szegényen is, de vidám az élet. A Filmszemle-díjas zene mellett azonban azért van a történetben jó is: a kisfiút játszó Tóth Sándor olyan természetességgel és ösztönös fájdalommal játszik, hogy azt még a különösen kínos mellékszereplők és az iszonyúan hiteltelen párbeszédek sem tudják elhomályosítani.

Farkas Anita

Vespa – magyar filmdráma, 2009

ZENE – Csellórock

Arra még nem volt példa, hogy egy csellóra épülő rockcsapat több mint másfél évtizedig fennmaradjon. A finn Apocalyptica bebizonyította, hogy ezt klasszikus zenei alapokkal is el lehet érni. Bár hetedik albumukon a thrash metál „szögelése” és a metallicás vonzódás is előfordul, a felvételek túlnyomórészt valódi szimfóniák, a Beautiful bármelyik Verdi- vagy Puccini-operának is része lehetne. A három csellista és egy dobos felállást a lemezen vendég gitárosok és énekesek egészítik ki, utóbbiak közül legérzékibb a Tori Amos, hanghasonmás hölgy, Lacey a Broken Pieces-ben. A progresszív rockhoz kapcsolt King Crimson hatása az On The Rooftop With Quasimodo esetében érvényesül, míg a lemezt a katartikus Rage Of Poseidon zárja.

Szakács Gábor

Apocalyptica: 7th Symphony – Sony Music, 2010

OPERA – Időutazás

Boito Mefistofeléjének első premierje 1866-ban csúfosan megbukott, ám az 1875-ös, átdolgozott változat már nagy sikert aratott. Dalszínházunk most több mint egy évszázados hiányt pótolt a dalmű színre állításával. Nagy ováció, zajos siker fogadta a produkciót, köszönhetően a színpadi szereplők, a zenekar, és a nagyszerűen vezénylő Kovács János együttes munkájának. A címszereplő Bretz Gábor nem véletlenül nemzetközi operaszínpadok keresett művésze, Létay Kiss Gabriella gyönyörű hanggal, megrendítő Margit, Fekete Attila korrekt Faust. Kovalik Balázs rendezése jelen századunkat idézi, színes, műanyag esőkabátokkal, televízióval, két szoláriummal, átlátszó, levegőben függő óriáslabdákkal, cigarettázó Mefistofelével, égig nyúló DNS-spirállal. A színpad technikai lehetőségeit bravúrosan kihasználó díszletben, az állandóan mozgó nagy létszámú közreműködői gárda fizikai állóképességből is jelesre vizsgázott.

Spangel Péter

Boito: Mefistofele – Magyar Állami Operaház

KIÁLLÍTÁS – Török vizeken

A török keramikusművész herendi porcelánból készített fürdőtálakat, vagyis tasi-kat pazar, ámde ízléses díszítésekkel. Találunk aranylevelekkel, halakkal, illetve sajátos technikával ellátott tálakat, de porcelánszappanokat, sőt mosdókesztyűt is, mely éppen olyan, mintha textilből lenne. Az alkotások mindegyike követi a hagyományosan hamámokban, azaz a törökfürdőkben használatos eszközök formavilágát, készítőjük még arra is odafigyelt, hogy az aljukon ott legyen az a bemélyedés, mely megkönnyíti a használatot. A kicsinyke galériában sokszor ott ül maga Mehmet Tüzüm Kizilcan is, aki szívesen beszél az általa használt különleges technikákról.

Tabajdi Daniella

Hamam-Tasi törökfürdő – Mehmet Tüzüm Kizilcan keramikusművész kiállítása a Museion No. 1 Galériában, megtekinthető: szept. 28-ig

ZENE – Leletmentés

A jazz különféle stílusirányzatai, így a ragtime, a dixieland, a szving és a korai modern jazz művelői mind-mind helyet kaptak a sorozat első kilenc korongján. Különleges színfoltot jelentenek a cigányzenekarok ragtime felvételei, a ma is népszerű dixie-darabok katonazenekari előadásban, vagy a vérpezsdítő szvingfelvételek Orlay Chappy, a Martiny zenekar vagy Tabányi Mihály együttesének tolmácsolásában. Feltűnnek a pesti Broadway és a nagysikerű magyar filmek betétdalai, a 40-es évek végén pedig a népszerű orosz dalok jazzesített változatai is. A modern jazz korai megnyilvánulásai elsősorban a külföldre szakadt „jazzmagyarok” (Zoller Attila, Dudás József ) előadásában hallhatóak. A sorozat szerkesztője Simon Géza Gábor jazztörténész áldozatkész munkával menti a pótolhatatlan zenei anyagot. Köszönet érte!

Márton Attila

Jazz Hungaricum sorozat – Pannon Jazz, 2009-2010

KÖNYV – Tévedéseink

Mindenki tudja, hogy Napóleon alacsony volt, ahogyan azt is, hogy nem volt mesteribb kém Mata Harinál, vagy kegyetlenebb uralkodó Nérónál. E széles körben elterjedt anekdotákat azonban anélkül kezeljük tényként, hogy valaha is meggyőződtünk volna az igazságukról. Szerencsére a Pécsi Tudományegyetem Újkori Tanszékének vezetője, Hahner Péter történész helyettünk is vállalkozott arra, hogy számba vegye a hasonló tévhiteket, és a hiteles történelmi forrásokat felhasználva meggyőzze az olvasót arról, hogy ezek nagy része hamis vagy legalábbis bizonyíthatatlan állítás. A pontosan száz szócikket tartalmazó gyűjtemény a műfajhoz képest viszonylag nagy terjedelemben, közérthetően foglalkozik az egyes témákkal, részletesen kifejtve nemcsak az egyes események, hanem a tévesnek vélt történelmi jelenségek fonákját is.

Farkas Anita

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod – Animus Kiadó, 2010

ÉTTEREM – Mesterkettős

A Gizella utcai Wang Étterem első látásra inkább büfének tűnik, ám Wang mester Telepy utcai konyhájának tapasztalatával (A bűvös név, Demokrata 2010/37.) a hátunk mögött mélyebbre hatoltunk mind az étterembe, mind pedig Wang úr kulináris produkcióinak megismerésébe. Ezúttal egy erős savanyú, valamint egy huntun levessel indítottunk, majd ettünk még nagypapa kedvencét (ami erős és savanyú ízesítésű sertésfület, csirkelábat és kacsazúzát takar zellerszárral és répával kiegészítve), chiliszószos sertéspacalt, ecetes medúzát, étvágygerjesztőt Wan Nian Quin nevű kínai zöldségből, ízletes fafülgombát, meg két adag főtt rizst. A levesek korrektek voltak a medúza érdekes élmény volt, de önmagában kissé sterilnek tűnt, a fafülgomba s a kínai zöldség is akkor kapott értelmet, amikor együtt ettük más elemekkel vagy gazdagon meglocsoltuk csípős szósszal. A nagypapa kedvence és a sertéspacal azonban meggyőzött. Összességében kifejezetten izgalmas és bőséges ebédet fogyasztottunk korrekt áron, kedves kiszolgálás mellett. S értékeltük a diszkrét hangerejű kínai zenét is, mely remek akusztikus hátteret biztosított a hiteles kínai ízeknek.

Dorozsmai Endre

Wang Étterem – Budapest XIV. ker., Gizella u.