A Futótűz rendezői székét Francis Lawrence vette át Gary Rosstól. Szerencsére, mert a második rész minden szempontból több, jobb, nagyobb lett, mint az első: Jennifer Lawrence mellett szinte az összes kisebb és nagyobb szereplő remekel (Donald Sutherland, Woody Harelson, Philip Seymour Hoffman, Elizabeth Banks, Stanley Tucci, Liam Hemsworth). A legfontosabb kérdés most nem maga a viadal, hanem hogy a diktatúra ellenségét maga a diktatúra hogyan tudja a nép ellenségéve tenni, és hogy mit kezdenek a nyertesek az öldöklés okozta bűntudatukkal. Az eredmény remek társadalomrajz, ami olyan elgondolkoztatóan ábrázol egy sötét, disztópikus társadalmat, ahogy az utóbbi időben nem sok alkotás teszi.

Pozsgai András Tamás

Az éhezők viadala: Futótűz – amerikai akció-kaland-fantasy, 2013

ZENE – Életműves

2011-ben két egymás követő koncerten rögzítették, de csak most jelent meg az 1947-ben született, amerikai (slide)gitáros, Ry Cooder albuma. Külön fejezet lenne azok felsorolása, akikkel már dolgozott, köztük Eric Clapton, Van Morrison, Neil Young, 1968–69-ben a Rolling lemezein. Az új válogatás az egész életművéből merít, saját zenekarát (Corridos Famosos) tíztagú mexikói fúvós társulat (La Banda Juvenile) is kiegészíti. Ők főleg a Why Don’t You Try Me country előadásában villognak, húzzák a tangóharmonikát. Kiemelkedik még a balladisztikus The Dark End Of The Street, és elhangzik a magyarosan Samu és a Fáraók nevű társulat Wooly Booly című, 1965-ös sikerének feldolgozása is. A hangulatot Ry dalbevezető magyarázatai fokozzák.

Szakács Gábor

Ry Cooder: Live In San Francisco, Magneoton/Warner, 2013

SZÍNHÁZ – Kreutzer szonáta

Gyurkovics Tibor darabja elegánsan könnyed, bár kissé morbid játékká teszi Tolsztoj eredeti, keserűen sötét elbeszélését. Egy ilyen darabot csak graciőzen szabad előadni, ami most Gaál Ildikó rendezésében kifogástalanul, rendkívül magas színvonalon sikerült. Nincs egy mozdulat, egy félhang, ami fölösleges volna. Senki nem játssza túl a szerepét, és senki nem esik ki a szerepéből. Mintha egy nagyon profi vonósnégyes játszana, talán egy fuvolás közreműködésével. A párhuzamos történetben kétféle alakban megjelenő férfi és a két eltérő nőalak dupla pas de deux-je hol lenyűgözően harmonikus, hol játékosan didaktikus, így teremtve feszültséget, hogy a végén egy zseniális pillanattal bravúrosan minden összecsengjen. Lux Ádám, Szabó Sipos Barnabás, Kökényessy Ági, Timkó Eszter és Szarvas Attila játéka a legnagyobbakat idézi. Az Új Színházban nagy színház született.

BA

Új Színház, Budapest

KÖNYV – Rovások és megfejtések

Ebben a könyvben ismert vagy a szakirodalomban eddig le nem írt rovásemlékek megfejtéseit gyűjtötte egybe a szerző. Mindig az első megfejtőknek a legnehezebb, az utánuk következők már kitaposott ösvényen járnak, még akkor is, ha olvasatuk jelentősen eltér egymástól. Ráadásul a többieknek már nem kell a rovásemlék adatait aprólékos munkával összegyűjtögetni. A megfejtések alapvető követelménye a régi rovók tisztelete. Ha ritkán hibát is találunk a feliratban, arra gondoljunk, hogy készítője a magyarság szempontjából fontos művelődéstörténeti emléket hagyott ránk. Aki megfejtésre vállalkozik, annak ismernie kell a rovásemlékek történetét, az előző megfejtők olvasatait, a jelek párhuzamait és a régi magyar szókincset is. Különösen fontos a még látható emlékek személyes megtekintése. A megfejtések csak akkor helytállóak, ha pontos rajzok alapján készültek. 110 év telt el azóta, hogy egy akadémiai bizottság határozatában kimondatott: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovás-írás, a magyar nép között nem él.” Ennek ellenére, hála istennek és népszerűsítőinek, terjesztőinek, oktatóinak, kutatóinak, a rovásírás él, virul, bokrosodik, lombosodik…

Farkas Anita

Friedrich Klára: Megfejtések könyve I., Szakács Gábor kiadása, 2013

KÖNYV – Egy csipetnyi rejtély

Különös-varázslatos mese Alan Bradley első regénye, mely egy kémiai zseni kislány, Flavia de Luce életét mutatja be egy titokzatos bűnügyön keresztül, a háttérben az 50-es évek Angliájával és egy hatalmas kastélyban élő diszfunkcionális családdal. A keret talán nem a legeredetibb, de a karakterek és a történet kárpótol a már sokszor látott díszletekért. Megfelelő mennyiségű izgalom, egy csipetnyi rejtély, titkolózás, megspékelve egy furmányos bűnözővel, egy okos gyerekkel és rengeteg szócsatával. A feszültséget pedig végig jó érzékkel adagolja a szerző. Talán az egyetlen hamis hang az egyedinek szánt főszereplő karaktere. Való igaz, hogy különleges hatása van annak, ha egy zseniális gyereket felnőttes tulajdonságokkal ruház fel az író, Flavia esetében azonban egy kicsit túlzásba esett: lépten-nyomon megfeledkezünk róla, hogy a főszereplő nem egy felnőtt, sokat látott nő, hanem egy 11 éves kisgyerek. Ettől eltekintve a hatkötetesre tervezett sorozat első része kiváló nyitány, jó megalapozása lehet a további sikereknek.

Bakai Anna

Alan Bradley: De mi került a pitébe? Flavia de Luce rejtélyei, Maxim Könyvkiadó, 2013

FILM – Örök történet

Talán nincs olyan ember a világon, aki ne ismerné Carlo Collodi legnépszerűbb művét, a Pinokkiót. Hozzájárul ehhez az is, hogy az alkotásból rengeteg feldolgozás is született. Legújabb a sorban az Enzo D’alo által rendezett klasszikus animációs film. A rendező célja az volt, hogy minél közelebb kerüljön az eredetihez: sok részlet, ami az eddigi filmes adaptációkhoz képest újításnak tűnik, Collodi 1881-ben megjelent művében megtalálható. A mese képi világát Lorenzo Mattotti, nemzetközi hírű illusztrátor stílusa határozza meg, de inspirálóan hatott Toszkána is, ahol a munkálatok nagy része folyt. A mese forma- és színvilága ennek köszönhetően élénk és magával ragadó, melynek létrehozásában magyar munkatársai is voltak a rendezőnek. A látvány régimódi, papírra rajzolt képek illúzióját kelti. A feldolgozásban pedig különösen fontos szerepet kap az apa-fiú kapcsolat: Dzsepettó és Pinokkió fejlődéstörténeteként is értelmezhető az alkotás, melynek végén kiderül, mitől válhat teljessé a családi kötelék.

Tóth Eszter

Pinokkió – olasz–francia–belga családi animációs film, 75 perc, 2012

ÉTTEREM – Parázson sütve

Sokak számára kiemelt hívószó, ha azt hallják egyik-másik vendéglőről vagy gyorsétteremről – például a Zorbáról vagy a Montenegroi Gurmanról –, hogy parázson sütik azt, ami a tányérra kerül, legyen szó tintahalról, zöldkagylóról vagy pljeszkavicáról. Egy ilyen török éttermet fedeztünk fel a minap. A hűtőpultban bizalomgerjesztő nyársak, többek között bárányhússal és darált hússal, amit faszénparázson percek alatt megsütnek, mögötte minibolt török termékekkel, az olívaolajoktól, olajbogyóktól a gyümölcsleveken át a tejtermékekig, az ételpultban pedig az ismert választék, gyros, padlizsánételek, húsos zöldségraguk, baklava. Mi idő hiányában gyrost, paradicsomos padlizsánt, csicserborsós bárányt és baklavát csomagoltattunk. A gyros nem volt rossz, de jó lett volna az összeállítása előtt kicsit rápirítani a tortilla-lapra, a főételek izgalmasak voltak, és otthoni reprodukálásra indítottak, a baklava pedig finom, szaftos volt. A felszolgálónk remekül tette a dolgát, kedvesen, kommunikatívan, az árakról pedig annyit, hogy minderre (kis adagokat számolva), egy török kenyérrel, egy ayrannal és egy 100%-os gránátalmalével együtt háromezer forintot fizettem.

Dorozsmai Endre

Török Étterem, Budapest, Hungária körút – Bíró Lajos utca sarok