A Harcban élve esetében viszont először érezzük azt, hogy kicsit kezd sok lenni a jóból. Sylvester Stallone forgatókönyve egyszerűbb nem is lehetne: egy messziről jött idegen (Jason Statham) éppen sátort verne egy kisvárosban, amikor összetűzésbe kerül egy redneck-házaspárral, majd egy perccel később már nyakán van a helyi kiskirály is (James Franco). Statham-filmről van szó, éppen ezért kevésbé meglepő, hogy másfél órával később az összes kötekedő rosszarcú jobb esetben is betört orral végzi és jól is van ez így, csupán nincs semmi, ami a produkciót kiemelné Steven Seagal vagy Charles Bronson egykor futószalagon készített hasonló alkotásai közül. A végeredmény egy ártatlan és szórakoztató darab, csak éppen nem sok létjogosultsága van – ilyenből minden este tucatszám kaphatunk a tévében is.

Német Dániel

Harcban élve – színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 2013

ZENE – Szenvedélyes

A rövidesen a harmadik X-et taposó, kanadai gitározó énekesnő, Avril Lavigne tíz éve robbantott, de óriásit. Sajátos, kislányos stílusa azóta sem változott, csupán népszerűsége nőtt az égig, lemezei listákat vezetnek az USA-tól Argentínáig. Kissé szabad szájú, erre a lemezborítón figyelmeztet, korosodása ellenére szövegei és zenéi továbbra is a tizenévesek világát célozzák, így a 17 című dalában is. Stílusa eredeti és bár olykor dobgépek pufogása hallik, a zongora, cselló, hegedű, gitár is a helyén van. Kimondottan szép a Give You What You Like, a Falling Fast, egyben jelzik, hogy erőssége a dallamosság, énekelhetőség, amelyek mellől nem maradhat el a szenvedély sem. Minél többször hallgatjuk, annál jobban tetszik, ennél többet pedig énekes aligha kívánhat magának.

Szakács Gábor

Avril Lavigne: Avril Lavigne – Sony Music, 2013

KÖNYV – Üzenet palackban

Zinka az erdőben egy balul sikerült szülinap után barátját, Terebélyt keresve a folyópartra téved, a bánattól kissé elszontyolodva leül a fűbe, és pityeregni kezd. A vízben egyszer csak ringatózó palackra lesz figyelmes, kihalássza, és benne egy papírcetlit talál, rajta talányos irkafirka: valaki segítséget kér. A kislány egy pillanatra sem tétlenkedik, azonnal a rejtély nyomába ered barátaival, Simafüllel a hurkatestű kiskutyával és a varázskabát fényénél azóta meglelt Terebéllyel, a melegszívű mackóval. A tavaly debütáló Zinka és Simafül varázslatos kalandjai után e kötet nem pusztán az első folytatása, hanem több annál: jószolgálat, hiszen az UNICEF támogatásával született, egyrészt azért, hogy az egyébként a mostanra kissé elcsépelt és kiüresedett frázisokat a toleranciáról, az összefogásról és az elesettek megsegítéséről némiképp megtöltse tartalommal és egy kedves és izgalmas történeten keresztül továbbadni a gyerekeknek. És hogy a segítő szándék nem légből kapott, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy minden megvásárolt kötet árából háromszáz forint az UNICEF munkáját támogatja.

Szentei Anna

Hitka Viktória, Gál László: Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet. Gondozta: D. Tóth Kriszta, UNICEF Magyar Bizottság, Bookline Könyvek, 2013

KÖNYV – Letűnt világ

A gitáros, rádiós-szerkesztő és szakíró Halper László a múlt század kiemelkedő romazenészeinek kíván emléket állítani ezzel az olvasmányos, érdekes képekkel teli, lebilincselő kötettel. Arról a polgári, nagyvárosi – mára már teljesen eltűnt – létformáról olvashatunk pályatársak, barátok és rajongók visszaemlékezéseiből, amelyben a roma zenészek fontos szerepet játszottak. A könyv első felében tizenegy ismert muzsikus élettörténete, az Amerikában befutott Bacsik Elektől, a mindig itthon élő és dolgozó Kovács Andorig. Az emlékezők között pedig olyan neveket olvashatunk, mint Snétberger Ferenc, László Attila, Deseő Csaba vagy Tommy Vig. „Az utolsó szó jogán” c. fejezetben hét – a közelmúltban – elhunyt roma jazzmuzsikussal készített interjú olvasható. Rövidebb, de annál érdekesebb történetek találhatók a „Legendás cigányprímások, zenekarok, helyek, történetek” c. részben, pl. Cziffra György itthon töltött éveinek eseményeivel, míg a „Zenészújságok” rovatban szenzációs rövidhíreket találunk híres cigányprímásokról – köztük Rigó Jancsi Chimay grófnőhöz fűződő szerelméről is – a korabeli zenei sajtóból.

Márton Attila

Halper László: Zenészlegendák – Legendás történek legendás romazenészekről, Frokk, Budapest, 2013

OPERA – Megújulás

A bibliai történeten alapuló zenedrámát néhány évnyi „jegelés” után tűzte ismét műsorra operaházunk. A nagy sikerhez a kiváló hazai szereplőgárda mellett három neves, nemzetközi hírű külföldi vendégművész is hozzájárult. A legnagyobb érdeme ebben a címszerepet éneklő-alakító Rálik Szilviának van, aki szó szerint azonosult, eggyé vált Salome karakterével. Minden hangja, mozdulata tudatos volt, a Hétfátyoltánc fantáziatlan koreográfiájának ötlettelenségéért nem hibáztatható. A Saloméba reménytelenül szerelmes Narraboth útját a rajongástól az öngyilkosságig vezető elutasítottságát hitelesen mutatta meg a ragyogóan éneklő Nyáry Zoltán. Heródiásként is nagyszerű Wiedemann Bernadett. Heródest kiváló színészi adottságokkal, szinte hibátlanul szólaltatta meg Gerhard Siegel, Jochanaan (Johannes von Duisburg) élő példája a Krisztus iránti elkötelezett, feltétel nélküli hűségnek. A pulpitusról a filharmonikusok új elnök-karnagya, a világhírű Pinchas Steinberg irányította az estet, melyen a zenekar megújulásának lehettek tanúi a nézők.

Spangel Péter

Richard Strauss: Salome – Magyar Állami Operaház; december 1.

SZÍNHÁZ – Kínos feszengés

Bár a Szabó Győzőt egy irdatlan fegyverrel ábrázoló plakát telitalálat, és a zenés rajcsúr műfaj-meghatározás is kellemesen őrült szórakozást ígér, a Thália Színház ez év végi utolsó bemutatója mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Pedig a Tasnádi István által a kilencvenes évek széthulló Balkánjára helyezett sztori – a kisstílű vidéki maffiózó unatkozó felesége egyszerre biztatja fel helyi hódolóját és fizet az egykor legendás, ma már csak nimbuszából élő volt katona Kobrának, hogy gyilkolják meg a férjét – jó alapja lehetne egy brutális komédiának, végül csak egy félresikerült bohózat válik belőle. Pedig a színészekre nem lehet panasz: Schell Judit a feleség szerepében szokás szerint brillírozik, Szabó Győző vaksi Kobrája sem rossz, Szombathy Gyula (Ardonjak vállalkozó), Csányi Sándor (Borisz) és Pindroch Csaba (titkár) viszont kissé kínos feszengéssel hozzák a kötelezőt. A többszöri erőtlen poénokat egyedül az ő rutinjuk, na és a valóban remek díszlet menti.

Farkas Anita

Ivan Kusan, Tasnádi István: Balkán kobra – zenés rajcsúr két részben, Thália Színház, december 7., köv. előadások: dec. 14., 15., 27.